Kólát vittek az egykori dékán sírjához - Mikola Tiborra emlékeztek

Mikola Tibor, a Szegedi Tudományegyetem Bölcsészet- és Társadalomtudományi Karának egykori dékánja 25 éve, 2000 júniusában hunyt el tragikus hirtelenséggel. Az SZTE BTK Finnugor Nyelvtudományi Tanszéke június 27-én emlékezett meg a nyelvészről.

Az egykori professzor tanítványai, köztük a legidősebb élő magyar finnugrista és a legújabb generáció nyelvészei gyűltek össze a bölcsészkaron megemlékezni a 25 éve elhunyt Mikola Tiborról, akit a tanszéken a mai napig csak „a Tanár úr”-ként emlegetnek. A finnugor nyelvész két cikluson keresztül volt a BTK dékánja, és népszerűségéről tanúskodik, hogy akkoriban a dékánokat az oktatók szavazással választották. Emellett 26 éven át vezette a Finnugor Nyelvtudományi Tanszéket.

„Mi kóla, ti bor, Mikola Tibor”. Így hangzik az egykori dékánról szóló korabeli rigmus. A Mikola Tiborra való emlékezés az Újszegedi temetőben kezdődött, ahová tisztelői vittek neki virágot, csokit és „Tibor” feliratos kólát, amellyel kissé a földet is megöntözték.

A Mikola Tiborra való emlékezés az Újszegedi temetőben kezdődött

Ezután az esemény emlékidézéssel folytatódott az SZTE BTK-n, ahol egy kisfilmet is vetítettek Mikola Tiborról és a róla elnevezett szemináriumi teremről.

– A hallgatóknak Mikola Tibor már csak egy teremnév, és egyazon kategória Sajnovics Jánossal: történelem – mondta Szeverényi Sándor, a Finnugor Nyelvtudományi Tanszék vezetője, majd hozzátette, nem mindig a jövőt kell tervezgetni, hanem a múltat is ápolni kell – a tanszék egyébként rendszeresen szervez nemzetközi Mikola Emlékkonferenciát, a legutóbbit 2024-ben.

A délután folyamán többször szóba került az a véletlen, ahogyan Mikola Tiborból finnugrász lett: az ’56-os forradalom idején rokonoknál ragadt nyelvész ugyanis egészen véletlenül csak egy könyvet vitt magával Budapestről Miskolcra, egy finn nyelvtant, amit elvonulásának ideje alatt alaposan meg is tanult és megszeretett. Azelőtt nem érdekelték a finn órák, arabistának készült. – Az arabisztika elveszített egy tehetséget, de a finnugrisztika nyert egyet – mondta Róna-Tas András Széchényi-díjas nyelvész, orientalista, az MTA tagja, aki online vett részt a megemlékezésen.

Karikó Katalin és Mikola Tibor Karikó doktorrá avatásán

Róna-Tas András felidézte „hosszú, kedves kapcsolatát” Mikola Tiborral, akinek a beteg fiát az ő felesége gyógyította. Rengeteget beszélgettek, volt, hogy a munkaidő végén a dékán lement az ő irodájába elmesélni a napját. Pedig Mikola Tibor „félelmetesen tudott hallgatni”, és ritkán mesélt magáról. – Nem mindig azzal tudunk erősen jelen lenni, ha valamit mondunk – hívta fel a figyelmet Róna-Tas a hallgatás jelentőségére.

– Úgy tartotta a hatalmas finn könyvet, mintha zsebkönyv lenne – idézte fel Csepregi Márta, az ELTE Finnugor Tanszékének nyugalmazott docense, aki Szegeden szerezte diplomáját. Mikola Tibor nem csak szimbolikus értelemben volt nagy ember. Végtelen nyugalmát, szerénységét, nagy tudását és a hallgatók iránti empátiáját, ugyanakkor nyílt őszinteségét mindenki szívesen idézte fel.

A megemlékezésen jelen volt a legidősebb élő magyar finnugrista, a Mikolánál alig fiatalabb Janurik Tamás is, aki elmondta, hogyan tanult előre Mikola Tibor óráin. Előtte az állami gazdaságban festett, így lelkesen vetette bele magát nyelvészeti tanulmányaiba. Mikola Tibortól megtanulta, mindenféle nyelvvel érdemes foglalkozni, és hogy létezik kecsuai nyelv, amin még nem tud, de megígérte, hogy megtanul.

Kozmács István Mikola Tibor hatására lett finnugrista, előtte nem érdekelte a terület, az órákra sem járt be, felsőbb éves felesége jegyzeteiből kezdett tanulni a vizsgára. – Mikola tanár úr nagyon jó előadást tartott, ami a jegyzetekből is kiderült. Érdekes volt, logikus, hirtelen ötöst akartam kapni – mondta.

A személyes emlékek idézése után egy hosszabb interjúból is hallgattak részleteket a jelenlévők. A felvételen Sipőcz Katalin, az SZTE Finnugor Nyelvtudományi Tanszék docense kérdezi Mikola Tibort életútjáról. Az interjú 1999-ben, fél évvel a nyelvész hirtelen, mindössze 64 évesen bekövetkezett halála előtt készült.

A megemlékezés egyben találkozó is volt, a résztvevők pogácsáztak, limonádéztak és beszélgettek. A rég nem látott ismerősök megörültek egymásnak, hiszen sokfelől érkeztek: a szintén Mikola tanítvány, Wagner-Nagy Beáta például a Hamburgi Egyetem professzoraként volt jelen.

Forrás: SZTEinfo / Balog Helga