Bálint Sándor néprajzkutató a Szegedi Tudományegyetem egykori oktatója volt. 1904-ben született Szeged-Alsóvároson, paprikatermesztő parasztcsaládban. A vallási néprajz területén végzett munkássága nemzetközi jelentőségű, módszerét a tudományközi megközelítés, a holisztikus szemlélet jellemezte. Másik fontos kutatási területe (mint „apai örökség”) a „szögedi nemzet”, vagyis Szeged és a Dél-Alföld volt. 1980-ban autóbaleset következtében hunyt el Budapesten, hagyatéka ezt követően a Móra Ferenc Múzeumba került. 1982-ben létrejött a Bálint Sándor kuratórium, amelynek célja a néprajztudós szellemi örökségének gondozása. Bálint Sándor már életében is sokak számára volt példakép mint ember és mint tudós.

  A megemlékezés már május 9-én elkezdődött a szegedi Alsóvárosi Ferences Templomban és Látogatóközpontban, ahol Barna Gábor egyetemi tanár tartott előadást a néprajzkutató életéről, munkásságáról.

Másnap, május 10-én a Móra Ferenc Múzeum szervezésében Gyulay Endre szeged-csanádi nyugalmazott püspök, a múzeum munkatársai, a Néprajzi és Kulturális Antropológiai Tanszék oktatói és hallgatói, a Bálint Sándor kuratórium tagjai, az Ópusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékpark vezetői, munkatársai, a Bálint Sándor Művelődési Ház vezetősége, a ferences szerzetesek közössége, a tápéi Bálint Sándor Tagintézmény és a Karolina Óvoda, Általános Iskola, Gimnázium, Alapfokú Művészeti Iskola és Kollégium diákjai, valamint a néprajzkutató tisztelői részvételével, koszorúzással emlékeztek meg Bálint Sándorról.

  A megemlékezés az alsóvárosi temetőben lévő sírjánál kezdődött. Bőrdudán közreműködött Nagy Gábor népzenész, a Népművészet Ifjú Mestere, a makói József Attila Városi Könyvtár és Múzeum néprajzkutató muzeológusa. A tápéi Petőfi Sándor Általános Iskola Bálint Sándor tagiskola diákjai Szeged környéki népdalokat adtak elő. Gyulay Endre szeged-csanádi nyugalmazott püspök kiemelte Bálint Sándor Szeged-Alsóvároshoz, a családjához, illetve Istenhez való hűségét. Mindamellett, hogy nemzetközi szinten is kiváló néprajzkutató volt, tudása más tudományokra is kiterjedt. A sírnál a Bálint Sándor Kuratórium, a Bálint Sándor Művelődési Ház és az Ópusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékpark helyezte el a koszorúját.

Ezt követően felkeresték Bálint Sándor Mátyás téri, illetve a Pantheonban lévő szobrát. Az alsóvárosi ferences templom előtti szobornál a Bálint Sándor Kuratórium, az Ópusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékpark és a Karolina Óvoda, Általános Iskola, Gimnázium, Alapfokú Művészeti Iskola és Kollégium nevében helyezték el a koszorúkat. A Pantheonban lévő szobrot a Bálint Sándor Kuratórium és az Ópusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékpark vezetősége koszorúzta meg.

  Bálint Sándor egész életére jellemző volt a szülővárosa iránti hűsége. Ő maga így fogalmazta ezt meg az 1979-ben Trogmayer Ottó régészprofesszorral, múzeumigazgatóval készült nyilvános interjúban: „Részben Szabó Dezsőnek, Ady Endrének, Tamási Áronnak a munkássága tette tudatossá bennem a gyerekkori emlékeket, de főképpen Bartók Bélának egy felejthetetlen hangversenye 1925-ben (...) Adva volt a magam számára a föladat, itt kell valahogy keresgélnem (...) Aztán valami belém nyilallt, ami tulajdonképpen egy egész életre elhatározta a néppel, a parasztsággal, tehát azzal a világgal való szolidaritásomat, amibe beleszülettem...”