– A fő célunk az volt, hogy rámutassunk arra, a 21. században is ugyan olyan fontos szerepe van a családnak, mint régebben, és a család nem attól változik meg, mert a körülmények változnak, hanem attól, hogy az emberek változnak – válaszolta a rendezvényen az SZTE Médiacentrum kérdésére Szabó Éva, az SZTE BTK Pszichológiai Intézet vezetője. Hozzátette: valamiképpen szeretnék eloszlatni azokat a téves nézeteket, hogy a családi problémákért az internetet vagy a mobiltelefonokat lehet felelőssé tenni, és kicsit szeretnék visszatéríteni a gondolkodást arra a szintre, hogy az adott technika egy-egy korban mindig adott, és az a családokon múlik, hogy a technikát jól vagy rosszul használják.

Az intézetvezető A „Csók anyu”-tól a Skpye-üzenetig című, nyitó előadásában arra mutatott rá: a rendezvényen arra keresik a választ az előadók, hogy a kapcsolatok tönkrementek-e, hogy az emberek elidegenedtek-e egymástól a 21 században. Az előadások folyamán ennek sokféle aspektusát vizsgálták. Az előadó elsőként arról beszélt, hogy vajon a technika segíti életünket, vagy a kapcsolatok szempontjából esetleg komolyabb problémákat is okozhat. Sorra vette a technikai fejlődések kapcsolatokra való hatását, az ezzel járó nyereségeket és veszteségeket. Előadásának címe azonos a címe Rózsa János rendezte, 1986-os Csók anyu című filmével, amely már akkor előjelezte a családok széthullását. A zavaros időszak a filmben szereplő család számára azzal járt, hogy életük tragédiába torkollik. Az intézetvezető elmondta: az 1986-ban elővetített kép már a technika nélküli világban elég komolyan felvetette a családok széthullását. A kérdés az, hogy ez a jóslat vajon beteljesedett vagy sem. Továbbá kérdés az is, hogy javítja vagy rontja a helyzetet az a változás, amikor a gyerek esetleg még az anya kézírást sem látja a hűtőre feltett cédulán, mert telefonon vagy online tartják a kapcsolatot.

A digitális világgal kapcsolatos kutatások eredménye gyakran egymással ellentmondó. Például egy 450 interjút tartalmazó kutatás alapján elmondható, hogy a társas kapcsolatok mennyiséget tekintve javultak, de a minőségüket tekintve romlottak a digitális korszakban. Egy másik, angol kutatás pedig arra mutat rá, hogy a szociális médián való jelenlét magányt és elégedetlenséget okoz. Ugyanakkor Szabó Éva Prievara Dórával közösen végzett kutatása egy írói online közösségben – több mint 400 tagot interjúvoltak meg – azt mutatta, hogy nagyon erős közösséghez tartozást élnek meg a tagok, ami csökkentette magányosságérzetüket, és javította az énképüket is.

Az intézetvezető rámutatott arra is, neuropszichológusok markáns csoportja állítja azt, hogy az internethasználat hatására nagyon erős neurológiai károsodások indulnak el az agyban, a függőség élménye a flow élményhez hasonlatos, vagyis ahhoz, amikor az ember úgy belemerül valamibe, hogy elfeledkezik minden másról. Ez a flow élmény akár egy online játékban is megélhető, és függőségélményt okozhat. Szabó Éva hozzátette: az internet a gyerekek számára sokkal kézzelfoghatóbb és megismerhetőbb, mint a szülők számára, és óhatatlanul is felmerül a kérdés, hogy ki tanít kit. A normális családi felállásban a szülők tanítják a gyerekeket, mára azonban ez is a visszájára fordult.

Kapcsolódások: közösség, család, internet – A technikai és kulturális változások előnyei és hátrányai címmel tartott előadást Demetrovics Zsolt professzor, az ELTE PPK Pszichológiai Intézet vezetője. Előadását azzal kezdte: a digitális kultúra megjelenése mindkét oldalhoz hozzátesz, egyszerre lehetőségek és egyszerre veszélyek tárháza. Tény, hogy a gyerekek által a digitális világban eltöltött idő – akár közösségi oldalon, akár internetes játékkal töltik az – a szülőket egyre inkább aggasztja, és ez egyre több családban okoz problémát. Az internet története az 1960-as évek katonai fejlesztésekig nyúlik vissza, 1972-ben írták meg az első e-mail programot. Maga az internet kifejezés 1974-ben született meg. 1983-ban a katonai és az egyetemi kutatási felhasználásból kilépett, és az 1990-es évek elején megszületett a www, vagyis a worldwide web. Az internet az 1990-es évek második felében Magyarországon is elérhetővé vált egyre többek számára. Nagyon más beleszületni a digitális világba, és nagyon más azt megtanulni azt. Az internetnek köszönhetően leegyszerűsödött és felgyorsult a kommunikáció, de vannak negatív tartalmak és félinformációk is, amelyek szintén veszélyt jelenthetnek a gyerekekre és fiatalokra. Kimberley Young amerikai kutató Caught in the Net című könyve első volt a szakirodalomban, amelyben azt foglalta össze, hogy internethasználóként milyen problémákkal találkozott. Ő vezette be az internet-widow (internet-özvegy) fogalmat, ezzel azokat írta le, akik annyira függővé válnak, hogy rámegy a párkapcsolatuk is. Young nagyon sok olyan jelenséget írt le, ami később a következő 15 év kutatásainak alapjául szolgált.

A professzor rámutatott arra is: a gyerekek kognitív – megismerésre vonatkozó, gondolkodáson alapuló – feldolgozásban mások lesznek, mint a mai felnőtt generációk. Az internetnek valóban van egy olyan része, ami függőséget, mentális és viselkedési zavart okozhat. Young a pszichoaktív szerfüggőség mintájára hozta létre az internetfüggőség leírását, míg más kutatók a szerencsejáték-függőséghez hasonlították. A kezdet kezdetén az a kérdés is felmerült, hogy valóban önálló zavar-e, vagy a túlzott mértékű internet használat valamilyen más mély problémának – például depresszió, szorongásos zavarok – a tüneti megoldása. Már az 1980-as évek végén széles körű kutatások indultak a témában, és elindult a Cyberpsychology, Behavior and Social Networking című szaklap is. Maga az internet függőség is egyre kevésbé tűnik általános zavarnak. Ha munka okán netezik sokat valaki, akkor lehet, hogy munkafüggő, de nem feltétlenül internet függő, mert eszközként használja az internetet. Ma már nem is általános internetfüggőségről beszélnek a szakemberek, hanem a szerfüggőség mellett formálisan is megnyitották a lehetőséget, hogy a függőségek közé hivatalosan is besorolják a nem szerfüggőséget, mint például a szerencsejáték-függőséget. A DSM-5 (Diagnostic and Statistical Manual of Mental Disorders, Mentális zavarok diagnosztikai és statisztikai kézikönyve) rendszerében ma már jelen van az internetes játékfüggőség is, amit egyelőre nem tekintenek még önálló betegségek, de további kutatásra érdemes jelenségnek igen, mert jó eséllyel kerülhet be később a betegségek közé. Kritériuma megegyezik a pszichoaktív szerekkel, például túlzott elfoglaltság a játékkal, folyamatos használat, bűntudattól, a játék negatív érzelmektől való megszabadulásra való használata, családtagokkal, barátokkal való kapcsolatok megszűnése, bármilyen más tevékenységgel szembeni érdektelenség. A függő elutasítja a családtagok, barátok és szakember segítségét, elhanyagolja az életében korábban fontos területeket, pl. munka, emberi kapcsolatok, társas kikapcsolódás. Jellemző a kontrollzavar is, azaz többet, vagy hosszabban játszik, mint ahogyan tervezte. Kutatásuk szerint azoknál, akiknél több problémát találtak az internettel kapcsolatosan, ott alacsonyabb fokú anyai és apai szeretetről számoltak be a vizsgálatba bevont személyek. Kevésbé volt jellemző rájuk a biztonságos kötődés is.

Demetrovics Zsolt rámutatott arra is: a játékok nyújtanak egyfajta társas aktivitási lehetőséget is, például az időskori elmagányosodásban ez jó fajta lehetőség lehet az idős személyeknek, hogy tartozzanak valahová. Másrészt az egymástól távol lévők akár Skype-on is tarthatjuk a kapcsolatot. De sokszor kommunikálunk SMS-ben, amikor akár személyesen is tehetnénk. Hozzátette: a Facebook betölthet egyfajta kocsmafunkciót is, vagy klubfunkciót is, ami korábban jól funkcionáló közösségként volt az életünkben, az mára felbomlott, a kisebb közösségekben még jelen van ugyan, de a nagyobbakban már nincs. Miközben csúnyán nézünk a közösségi hálókra, hogy rosszat tesznek, el kell ismerni, hogy bizonyos tekintetben pótolják azokat a közösségi tereket, amelyek az individualizált nagyvárosban nem működnek. A Facebook igen hatékonyan képes ezt kompenzálni a maga módján.

Az inernet és az egyes alkalmazások, például az online játékok világa tényleg nagyon sok mindent átalakít kulturális szinten, és ez markánsan kihat mindennapi életünkre és a családi kapcsolatokra is.

Fontos, alapvető kérdéseket vet föl, amikor nem tudjuk a választ, mert az előnyei, hátrányai, a nyereségek és a veszteségek ma még nehezen szedhetők és rendezhetők össze. Az internet nyújtotta kompenzáció nagyon fontos lehetőség, nem abban az értelemben, hogy valami helyett valami olcsóbb megoldással érjük be, de a technikai változásokat megelőzően az emberi együttélésben a városba költözéssel egy nagyon markáns változást követtünk el, aminek következményeként nagyon sok veszteség érte az embert a közösség működésében is, amit valami módon itt a városban próbálunk helyretenni, és meg tudjuk erősíteni magunkat abban, hogy valami módon a nagyvárosban a közösség részesei vagyunk. Ha kapok egy SMS-t, akkor létezem, része vagyok egy olyan szociális hálózatnak, ahol felismernek, azon a térképen felvillantam egy pillanatra. Korábban egy faluban ez nem volt megkérdőjelezve, de egy városban, ahol új vagyok, például egyetemi hallgató, a legalapvetőbb kötődési szálakat otthon hagytam, a Facebook vagy egy SMS megerősíthet abban, hogy létezünk, és a létezés az ember számára mindig is szociális létezés kell, hogy legyen, akár mennyire is individualista a világunk, akár mennyire is megtanultunk egyedül és magányosan lenni.

Csomortáni Zoltán, az SZTE JGYPK Alkalmazott Pedagógiai és Pszichológiai Tanszékének munkatársa Arcodban ismerek rá önmagam szebbik arcára. A mentalizációalapú pár- és családterápia gyökerei és gyakorlata címmel megtartott előadása elején arra utalt, hogy a címválasztást nagyban befolyásolta Ancsel Éva filozófus egy mondata, amely szerint a gyermek a szülő szemén keresztül láthatja meg önmaga szebbik arcát. Csomortáni Zoltán pályája során ez a mondat igen meghatározó volt, hiszen az általa végzett terápia elején a párok, szülők és gyerekek nem tudnak még egymás szemébe nézni, de ez a terápia végére megváltozik. A módszerük, amit Rácz Zsuzsával végeznek, mentalizációalapú pár és családterápia. Descartes mondása, a Gondolkodom, tehát vagyok lefordítható a digitális korszakra: Klikkelgetek, tehát vagyok. Továbbmenve, a mentalizációra pedig így: Mentalizálok, tehát ember vagyok. A mentalizáció tesz bennünket emberré, ez a komplex képesség, a bonyolult szociális rendszerek, amelyekben működünk, emel ki bennünket az állatvilágból.

A mentalizáció Peter Fonagy nevéhez kötődik, akinek a munkacsoportja lassan 30 éve kutatja a mentalizációs jelenséget. Amikor az egyik ember a másik mentális állapotára figyel, önmagát kívülről, a másikat belülről látja. A társas világban, de egyedül sem vagyunk képesek mentalizáció nélkül létezni. A mentalizáció a pszichoterápiák közös nevezője. Születésünktől kezdve fejlődő folyamat, a kötődési kapcsolatokban fejlődő képességrendszer. Kritikus helyzetekben vagy felvesszük a harcot, vagy elmenekülünk. Érett felnőttként már mentalizálunk. Egészséges kapcsolatban a szülő mentalizálása hozza létre a gyermek mentalizációját, ehhez elengedhetetlen az anyai elmetudatosság, amelyben az anya érti és tudja, milyen társas folyamatok folynak közte és a gyermeke között. Ez nem egyenletesen fejlődő folyamat, megfigyelhető, hogy kötődési trauma esetén a mentalizáció erősen lecsökken. Például ez igaz arra az időszakra is, amikor szerelmesek vagyunk. Ha nem jön létre a kötődés anya és gyermek között, a tartós negatív mintázat gerjeszti a folyamatot. A mentalizációalapú pár- és családterápia rendszerszemléleten alapul, a családtagok mentalizációs kapacitásának növelésén keresztül javítják a kapcsolatokat. Az egyik izgalmas téma a borderline személyiségzavaros szülők gyermekeinek kezelése, és van problémás kamaszokra kidolgozott protokoll is.

Digitális nemzedék és a család. Miben más egy mai serdülő a korábbi évtizedekhez képest? címmel tartotta meg előadását Jámbori Szilvia, az SZTE BTK Szociál- és Fejlődéspszichológiai Tanszékének munkatársa. Tény, hogy a serdülők és szülők viszonyában nagyon sok a nézeteltérés, a mai fiatalok teljesen mások a korábbi generációkhoz képest. Felnőttesebben beszélnek, kommunikálnak és öltözködnek, felnőttesebben gondolkodnak, elmosódnak a határok szülők és gyerekek között. Az 1996 után születettek az úgynevezett Z generáció, ők az X generciós vagy idősebb Y generációs szülők gyerekei, és ez konfliktusokat generálhat a gyerek-szülő kapcsolatban. Korábban a serdülőkor múló, rövid életszakasz volt, átmenet a gyermek- és felnőttkor között, manapság a serdülőkör szakirodalomban inkább státusz és állapot. A gyerekek korábban lépnek a serdülőkorba és minél később hagyják el, ez az időszak 9-től 23-24 éves korig is eltarthat. Ma már nem igaz az, hogy az anyagi és érzelmi függetlenséget 18 éves korukra érik el. Egy szempont azonban állandó: a család szerepe, függetlenül attól, hogy hogyan definiáljuk a serdülőkort. A család támogatására a fiataloknak mindenképpen szükségük van, még ha a szülők szerepe meg is változik – tette hozzá Jámbori Szilvia.

Felhívta a figyelmet arra is, hogy a mai szülő-gyermek viszonyt jellemzi az általános konfliktuskerülés. Visszafojtottabb, tompítottabb konfliktusok vannak jelent a családokban, mert a szülők igyekeznek minél jobban elfogadni a gyereket. Azonban meglepő, hogy az elfogadás mértéke fordítottan arányos a családi kohézió mértékével. A szülők szerepbizonytalanságba is kerülhetnek, mert félnek attól, hogy nem tudják a választ a gyerekek kérdéseire. Ráadásul a társadalmi elvárás is nyomást gyakorol a szülőkre, hogy minél hamarabb függetlenné válhasson a fiatal. A szakember hangsúlyozta: maguk a szülők is otthonosan mozognak a digitális világban. Sokan közülük nagyon aktív Facebook-felhasználók, akik követik a gyerekük tevékenységét is – annak ellenére, hogy egy felmérésből kiderül: a gyerekek 15 százaléka nem szeretné ismerősnek jelölni a szüleit ezen a közösségi portálon. Az internet manapság a nevelés eszközévé is válhat.

Fontos, hogy egy szülő érdeklődjön az iránt, mivel tölti a gyereke az idejét az interneten, mit néz, mit olvas, mivel foglalkozik. A nagy mennyiségű, gyerekek számára szinte befogadhatatlan információtömeget a szülő segíthet szelektálni, rendszerezni, magyarázatot nyújthat. A kamasz gyerekeket el kell fogadni, alkalmazkodni kell hozzájuk, a szülő dolga, hogy ne a gyereke ellen legyen, hanem mellette álljon.

A Kiút Alapítvány Addiktológiai konzultánsa, Gróf Róza A betegségemmel megfertőzöm a családom? Függőségekben szenvedők családi kapcsolatai címmel krónikus, patológiás függőkről beszélt előadásában. Az internetfüggőségről mint betegségről beszélt. Az alapítványhoz forduló gyerekek rosszul működő családokból érkeznek, környezetük nem protektív. A rosszul működő családokban nem alakultak ki a szerepek, és nem alakult ki a család struktúrája sem. A szakember úgy látja, bárki lehet függő, függetlenül attól, hogy van-e diplomája, okos vagy sem. A függővé válás folyamatában nincsenek szakaszok, nem lehet megmondani, hogy mikor alakul ki. A függés krónikus betegség, ami hasonlít a kémiai függőségekhez. Progresszív, mert egyre súlyosabb lesz a helyzet. Az internetfüggő minél több időt tölt el a neten, annál jobban függővé válik, elszakad a családjától a valóságtól. Ez a fajta függőség egyfajta toleranciát mutat, mert egyre több időre van szüksége ahhoz, hogy a nethasználat okozta jó érzést elérje. A nethasználatra a Kiút Alapítvány szakemberei szerhasználatként tekintenek. Úgy vélik, gyógyíthatatlan, mint a kémiai addikciók, nincsen rá gyógyszer. Az előadó szerint nincs értelme a kémiai és a viselkedési függést különválasztani, mert az agyban lejátszódó folyamtok teljesen azonosak az alkohol vagy gyógyszerhasználók agyában lejátszódó folyamatokkal. Sokkal több az egyezés, mint a különbözőség.

A függőség a használat módjától is függ. Biológiai, pszichológiai és szociális tényezők következménye is lehet, és a genetika is beleszólhat, ráadásul az otthon látott minta is erősítheti a kontrollvesztésre való hajlamot. A függőnek örömet okoz a net, kényszeresen ragaszkodik hozzá, bejelentkezik akkor is, ha nincs semmi dolga vele, mert nem tud kontrollt gyakorolni afelett, ami neki jó érzést biztosít. A függő gyerek a család traumája vagy a család a gyerek traumája – ez is nagy kérdés. A szakember tapasztalata azt, hogy a függő gyerekeknél jellemzően elváltak a szülők, nincs rendszer, amiben a gyerek élni tudna, nincsenek határok, a család az adott szerepeket nem játssza el, leginkább családi problémák miatt. Ezért a gyerek elkezd működni a saját maga módján. A fel nem dolgozott, elhallgatott családi traumák is vezetnek egy ilyen függőséghez, mert a gyerekek kimenekülnek az ilyen családból. Van olyan gyerek, aki a válást megelőző állandó veszekedések elől menekül, befordul a saját világba. A gyerekek nem tudják a konfliktust kezelni, a szülő gyakran a gyereket saját maga mellé állítja, érdekszövetséget hoz létre, és arra kényszeríti, hogy a másik szülővel szemben álljon. Bizalmatlan és egészségtelen légkört jelent. Sokszor gyerek térben és időben el akar távolodni attól a problémától, ami neki gondot jelent. Például bukásra áll kémiából, inkább játszik, akkor nem gondol rá. Depresszió is okozhat függőséget: a gyerek azért fordul az internetes játékhoz, mert depresszív és hangulatingadozásai vannak, vagy szeretne élni kicsit és az online szerepjátékot választja, mert ott az mer lenni, aki szeretne lenni. A személyiségfejlődése nem alkalmas arra, hogy a valós szociális környezetben teremtsen kapcsolatot, és olyannak mutatkozhasson, amilyen szeretne lenni. Menekülhet a gyerek a verbális bántalmazás elől is.

Az online játékok kihatnak a személyes kapcsolatokra is. A szülők teljesen elbizonytalanodnak, azt gondolják, hogy ők a hibásak, és valójában nem tudják, hogy mit tettek, aminek ez a következménye. Kétféle függő létezik a netfüggőséget illetően: specializált, csetel vagy szexoldalt látogat, vagy valami más tevékenységet folytat rendszeresen. A másik a generalizált típus, mindegy neki, csak az interneten legyen.Nem lehet azonnal a netfüggöktől absztinenciát elvárni, az első szakaszban netezhet sokszor, de csak rövid ideig. Az online karrierből igenis van kiút. A mai szülők egy része egyáltalán nem törődik a gyerekekkel, mások viszont túlságosan is törődnek, ezzel pedig az autonómia megszerzését gátolják. A megoldás a kognitív viselkedésterápia lehet, lehetőség szerint bentlakásos, ahol a gyerek megtanulhatja az önértékelést, az énvédő mechanizmusokat. Alapvetően nem az internet a hibás, a baj a családdal és magával a gyerekkel van. Ilyen esetekben a gyerekkel kell foglalkozni nem bántó jelleggel, hanem úgy, hogy védelmező közegbe kerüljön, amelyik kiáll mellett. Ezek a gyerekek nagyon szépen gyógyulnak az önsegítő csoportokban is - tette hozzá a szakember.

Hallgató Emese, az SZTE BTK Kognitív- és Neuropszcihológiai tanszék munkatársa Ezek a mai fiatalok!" – Tényleg annyira mások? Hogyan befolyásolja a digitális világ az alapvető kognitív folyamatokat? címmel vetett fel kérdéseket. Például azt a témát is körüljárta, hogy igazak-e azok a félelmek, hogy a fiatalok el fognak butulni amiatt, mert egyre több technikai eszközt használnak. Tény, hogy a felgyorsult világban a technológia exponenciálisan változik. A különböző eszközökkel (kütyükkel) kapcsolatban is előfordul pánikhangulat, de tény, hogy a mai gyerekek egészen más környezetben nőnek fel, mint az előző generációk. Hallgató Emese szerint ez a félelem racionális és érhető, de a morális pánikor igazi bizonyítékok még nem támasztották alá. A retorikában rendszeresen elhangzik, hogy a mai gyerekek nem tudnak koncentrálni, izolálódnak, nem képesek lineárisan tanulni, csak azt tanulják meg, amit ők akarnak, nem motiválhatók arra, hogy memorizáljanak, és gondolkodás helyett inkább technikai eszközöket vesznek igénybe, amelyek elvégzik helyettük az agymunkát. Vagyis egyesek úgy vélik, hogy a szakirodalomban 2001-ben digitális bennszülöttekként megjelölt generáció tagjai teljesen másmilyenek kell, hogy legyenek, mint az őket megelőző generációk tagjai.

Hallgató Emese előadása során ezeket az állításokat cáfolta meg. Elmondta, a gyerekek nem idegenekkel beszélgetnek a neten, hanem a barátaikkal osztják meg a gondjaikat, érzelmeiket. Taníthatóak képi és videóanyagok nélkül is. Rámutatott arra, hogy talán pont a felnőttek generálták ezt a prezentációk állandó használatával. Az, hogy egy gyerekagyból mit hozunk ki, az főleg a tapasztalattól függ, amit a nevelése során átadunk neki. Az idegrendszerünk a születésünkkor fejletlen állapotban van, ilyenkor az agy borzasztóan érzékeny a tapasztalatokra. A gyerekek nagyon sok dolgot tudnak nagyon hatékonyan megtanulni. És ha az információ bűvöletéről beszélünk, akkor óhatatlan megemlíteni azt is, hogy a szülőnek felügyelnie kellene, hogy hogyan használja a technikát – de hogyan tehetné meg ezt a szülő, ha a gyerek ahhoz jobban ért? 2001-ben készítettek egy átfogó kutatást, minden kontinensen megkérdezték a gyerekeket erről, és kiderült, hogy a gyerekek nem tudnak a gyerekek mit kezdeni azzal a rengeteg információval, ami a neten keresztül eljut hozzájuk, ezért saját bevallásuk szerint is szükségük van arra, hogy a felnőttek segítsenek eligazodni nekik ebben. A neten való eligazodáshoz a gyerekeknek nincsenek meg a kognitív képességeik. Az előadó a témát illetően optimista, és nem fél attól, hogy a technológia megváltoztatja a világot, és hogy alapjaiban változtatná meg azt, akik vagyunk. Szerinte az új eszközök intuitívak, könnyen kezelhetők, tervezésükkor figyelnek arra, mi az, ami kognitívan könnyen kezelhető. Ezek a kütyük érhetőek, világos haszonnal járnak. Az internet fantasztikus eszköz – zárta előadását a szakember.

Kékesi Márk Zoltán szociológus, az SZTK BTK Szociál- és Fejlődéspszichológiai tanszékének munkatára Entitás egyén és társadalom között – a család. A család szerepének átalakulása az elmúlt évtizedek társadalmi és kulturális változásainak fényében címmel tartott előadásában arra mutatott rá: a világ nem lett rosszabb, mint 10, 500 vagy 1000 évvel ezelőtt volt, de jobb se. A forma változik, de az alapok eléggé konstansnak mondhatók. A mostani családról szóló diskurzus tematizált. Tény, hogy manapság a házasodási életkor nő, az első szülés időpontja kitolódik, nő a házasságon kívül született gyerekek aránya, általánossá válik a nukleáris család és legitimmé a válás intézménye, egyre elfogadottabba a sorozatos monogámia, a nagy egyházak családról szóló befolyása csökkent, hogy megnőtt a nők társadalmi megbecsültsége, szerepvállalásuk teljesen legitim, létjogosultságot nyert az önmegvalósításuk. Ezt követően az előadó a család keletkezéséről szóló elméleteket villantotta fel röviden. A család minden kultúrában jelenlévő intézmény. Egyes elméletek szerint a családot gazdasági szükségszerűség hozza létre (Engels), míg mások szerint a család eredetileg védelemre szelektálódott(evolúciós megközelítés). A családnak lehet védelmező szerepe is, a modern korban azonban már individualizáció jellemzi.

Kékesi Márk Zoltán megállapította: a családnak sosem volt aranykora, mindig is volt agresszió, házasságtörés, csak régen nem beszéltek róla. A Fortepan nevű honlapról a 20. századból öt színes fotót választott és mutatott be, amelyek alapján a család szerkezetének változása jól nyomon követhető. Beszélt arról is, hogy az ifjúsági korszakváltás elméletét Jürgen Zinncker 1991-ben alkotta meg, eszerint kinyúlik az az időszak, amikor a gyereket a szülei látják el. Nagyon hangsúlyos egy mai felnőtt számára az ifjúsági életszakasz, amelynek a megnyúlása nagyon sok változást indukált. Az individualizáció nagyon fontos, sőt. manapság egyre fontosabb, az egyén önmagát helyezi a közösség elé. A magyar társadalom szélsőségesen individualisztikus, a közösségi szellem nagyon marginálisan jelenik meg, még ha a retorikában hangsúlyos szerepet is kap.

Jellemzők az alternatív családi életformák, mint például az egyszülős család, az élettársi kapcsolat a házasság helyett, az azonos neműek párkapcsolata, az egyedüllét (singli és mingli), valamint a gyermektelen életforma. A magyar társadalmi diskurzus polemikus ebben a kérdésben, nincs konszenzuális vélemény. Felmerül a kérdés, hogy mi a fontos: a saját érdekek, egyéni vágyak előtérbe helyezése vagy egy közösség fennmaradásának vélt vagy valós eszközeinek előtérbe helyezése. Erre az előadó meg is adta a választ: a Föld lakossága folyamatosan nő, de területileg nem azonos mértékben. Az önmegvalósítás és önkifejezés eszközének kellene lennie a választás lehetőségének is: aki sok gyereket szeretne boldog családdal, tegye, de ha valaki más utat akar választanai, akkor tehesse meg azt is. Az előadó hozzátette: egy nép fennmaradását nem az ilyen irányú intézkedések fogják biztosítani.

Az előadásokat követően délután műhelyfoglalkozásokon vehettek részt az érdeklődők, az M6 központ témája a Családi rendszerek egy formálódó team tükrében volt. A Remény Háza munkatársai is bemutatkoztak, az intézmény a kapcsolataikban fejlődni kívánó, megakadt, szenvedéssel teli helyzetben levő embereknek, pároknak, családoknak nyújt terápiás lehetőségeket. A Virtuális világ – valóságos élmény. Virtual Reality műhely az online játékokkal és közösségekkel foglalkozott, valamint a virtuális tér és személyes kapcsolatok, a virtuális élmény mint szellemi erőforrás témakörével. A tanár-diák kapcsolatokat, az online bántalmazást és a virtuális világot járta körbe a Digitális kultúra az iskolában és a családban: áldás vagy átok? cím alatt az a csoport, amely iskolapszichológusokkal beszélgethetett. A Pszichológia Napja szegedi rendezvényét kerekasztal-beszélgetés zárta.

SZTEinfo