Tizenegy évig töltött be egyhuzamban vezetői pozíciót a Szegedi Tudományegyetem Bölcsészet- és Társadalomtudományi Karán, ebből nyolc évig dékánként irányította az ez idő alatt több jelentős mérföldkövet elért intézményt. Mindeközben kutatóként és oktatóként is tovább tevékenykedett, sőt, ügyvédi karrierjét is nagy sikerrel egyengette. Prof. Dr. Gyenge Zoltán 2017-ben kezdődő dékáni megbízatása az SZTE BTK-n 2025. június 30-án véget ért.
Ahogy az interjúban olvasható, búcsúszó nincs, de feladatok és tervek annál inkább! Gyenge Zoltánnal beszélgettünk.
A kezdetek
- A szegedi bölcsészkaron 2003-2005 között tudományos dékánhelyettesként tevékenykedett, majd 2014-től, Szajbély Mihály dékáni éveiben általános dékánhelyettesi pozíciót töltötte be. Hogyan került végül a vezetői székbe?
- Az előzmény az volt, hogy Berta Árpád idején tudományos dékánhelyettes voltam, aztán később tanszékvezető és a Professzori Tanács elnöke is lettem, tehát több funkciót töltöttem be az egyetemen. Majd Szajbély dékán úr mellett általános dékánhelyettes voltam, és gyakorlatilag emellett a gazdasági ügyeket is vittem. Sokan próbáltak rábeszélni, hogy el kellene vállalnom a dékánságot, és akkor úgy döntöttem, hogy megpróbálom. Tehát nincs az idekerülésemben semmiféle különösebb titok, bizonyos értelemben magától értetődő folyamat volt.
- Milyen kihívásokkal nézett szembe akkor az új kari vezetőség?
- Nagyon sok nehézséggel. Például azzal, hogy csődközeli helyzetben volt a BTK, folyamatosan az egyetem szolidaritási alapjára szorult, és ez nagyon rossz volt. Nemcsak azért, mert tulajdonképpen meg volt kötve a vezetés keze, hanem azért is, mert ez a presztízs szempontjából nagyon negatívan hatott. Annak a veszélye is fennállt, hogy központi irányítás alá vonják a kart – tehát nem volt túl vidám a kezdés.
Mindez azzal folytatódott, hogy 2018-ban bevezették a keretgazdálkodást, amely során az úgynevezett maradványok hirtelen eltűntek, de ugyanígy eltűntek a mínuszok is. Az előbbi sokakat rosszul érintett, ugyanakkor én úgy láttam, hogy ez egy új kezdet lehetősége is, tehát egy tabula rasa szerű dolog.
Innentől kezdve a gazdálkodás fejlesztésének nagyon fontos lépései következtek, például az, hogy gazdasági osztályt hoztunk létre, ami nem volt a karon, és más osztályokat is, például a nemzetközi irodát. Folyamatosan, step-by-step módon haladtunk afelé, hogy 2019 környékén már nulla közeli állapotban voltunk, majd folyamatosan javult a helyzet, egészen odáig, hogy most durván egy olyan másfél milliárd körüli pluszban van a kar, hogyha beleveszem az előző évek maradványait is.
Tehát a COVID óta egy teljesen kiegyensúlyozott gazdálkodás jellemzi a kart, és ennek megfelelően az is nagyon fontos, hogy a kar presztízse is nagyon sokat erősödött az egyetemen belül.
Tanévnyitó ünnepség 2017-ben a Bölcsészettudományi Karon (fotó: SZTE BTK archívum)
Jog és filozófia
- Hogy látja, hogyan változott ez az évek során – mit gondoltak akkoriban és mit gondolnak most a bölcsészekről?
- Szerintem van vagy volt egy nagyon-nagyon rossz közbeszéd a bölcsészekről. Még elég komoly politikusok is lealacsonyító kijelentéseket tettek, és ez a gondolkodás általában, a közbeszédben is erőteljesen elterjedt.
Nem mondom, hogy ennek most már vége van, mert most is van egy rossz sztereotípia, hogy a bölcsészet- és társadalomtudomány az nem egy produktív tudomány, azt nem lehet megenni, az nem termel áramot, az nem gyárt nekünk önjáró autókat... Legfeljebb egy elviselhető rossz.
Én azt hiszem, hogy mi mindent megtettünk azért – és ez fontos, hogy nem én egyedül, hanem itt volt egy csapat –, hogy ez az ostoba sztereotípia lebomoljon. És szerintem az egyetemen belül ez egyre kevésbé is érezhető.
Egész egyszerűen teljesen átalakul a munkaerőpiac és vele együtt az elvárások. Sokkal gyorsabban, rugalmasabban kell alkalmazkodni a változásokhoz, és azt kell látnunk, hogy erre például a bölcsész- és társadalomtudományi képzettséggel rendelkezők sokkal jobban képesek, mint az egyéb szakmát tanulók.
Az eredeti végzettségem jogász. Nagyon sokáig dolgoztam ügyvédként, nagyon komoly ügyvédi irodákban. Ott is azt láttam, hogy amire elsősorban szüksége van a piaci szereplőknek – a nemzetközieknek is –, az az, hogy valaki tudjon olvasni, értelmezze azt, amit olvas, beszéljen nyelveken, legyenek önálló gondolatai, legyen egy kritikus hozzáállása ahhoz, amit csinál. Egyszer az egyik német megbízóm azt mondta, hogy „hozzál ide nekem egy ilyen embert, amit szakmailag kell, azt majd néhány hónap alatt megtanítom neki.”
- És jött egy bölcsész…
- És jött egy bölcsész, így van. Ezeket a keresett skilleket mi itt meg tudjuk tanítani.
Prof. Dr. Gyenge Zoltán (fotó: Kovács-Jerney Ádám)
- Többször említette a jogi végzettségét, az azon a pályán szerzett tapasztalatait. Honnan jött a jogász szak után a filozófiatanári pálya?
- Amikor a jogra jártam, akkor ért véget a híres Egyetemi Színpad tevékenysége, és akkor éledt újjá egy új egyetemi színpad. Oda bekapcsolódtam, aztán a 8:15-ös csoportba is. Jártam közben bölcsészórákra, sőt, első éves jogászként át is akartam jönni a bölcsészkarra történelem-régész szakra, de azt mondták, hogy sajnos, újra kell felvételiznem, nem tudnak csak úgy átvenni – erre azt mondtam, hogy azt azért én nem csinálom. Tehát ezeket az órákat nem vettem fel, csak bejártam rájuk, és közben meg ment a színpad, és a színpadon meg mindig voltak hatalmas nagy beszélgetések, például filozófiai jellegű témák is, amiknek elkezdtem utánaolvasni, utánanézni, de akkor még nem nagyon volt hozzá affinitásom.
Végül, amikor elvégeztem a jogot, a szakdolgozatomat nem jogi tárgyból írtam, hanem etikai témából – aminek sok köze a joghoz nem volt –, és akkor a Filozófia Tanszéken, ahol írtam, mondták, hogy van lehetőség arra, hogy az ember bennmaradjon az egyetemen, és akkor örömmel maradtam, nem akartam jogász lenni. Így az ELTE filozófia szakát is elvégeztem.
Aztán a ’90-es évek vége felé pedig letettem a jogi szakvizsgát, és elkezdtem az egyetem mellett ügyvédkedni, de az döntően a megélhetés miatt történt. Ez az ügyvédi pályafutás egészen mostanáig, 2021-ig tartott, amikor is annyira megnövekedett a dékáni munka mennyisége, hogy nem lehetett mellette mást végezni. Úgyhogy úgy döntöttem, azt befejezem.
Tenni akarás
- Sok tisztséget betöltött már az évtizedek alatt, csak itt a BTK-n volt dékán, dékánhelyettes, tanszékvezető és a Professzori Tanács elnöke is, és jelenleg is vezető pozíciókat tölt be több helyen, amelyek mind jelentősek. Mégis, melyik az, amelyikre a legszívesebben gondol vagy emlékszik vissza?
- Ezen nem gondolkodtam még. De az egyik az biztos, hogy a tanszékvezetés. Mert amikor a bolognai rendszerre való átállás zajlott, akkor oly mértékben megváltozott az egész képzési struktúra és olyannyira át kellett alakítani a saját rendszerünket is, hogy nagyon-nagyon komoly munkát követelt meg az, hogy a tanszék ne tűnjön el. Ezer szállal kötődök még most is a tanszékhez, és nagyon örülök annak, hogy egy olyan tanszékvezető viszi tovább a munkát, aki abszolút tökéletesen végzi azt. Hát, a másik meg nyilvánvalóan a dékáni pozíció.
Voltam én még ezeken kívül sok minden, de ez a kettő a legfontosabb. Mert azt gondolom, hogy igazán ebben a kettőben lehetett valami fontosat csinálni.
- Arról tudhatunk valamit, hogy ezeket az igencsak felelősségteljes státuszokat, de most beszéljünk mondjuk a dékánságról, személyesen hogy élte meg?
- Ezt nagyon nehéz így megmondani. Egy biztos: az, hogy a piaci életben is jelen voltam, adott egyfajta rálátást arra, hogy hogyan működik a reálgazdaság. Elég jól ismertem a jogi környezetet is. Tehát ezek erősen segítettek abban, hogy legalább megpróbáljak helyes döntéseket hozni. Úgyhogy azt hiszem, hogy az, hogy az ember filozófiával foglalkozik és mellette jogot művel, nem egy olyan rossz kombó, ha vezetési feladatokat kell ellátni.
Az ügyvédi pálya mellé pedig a színház is „bejön a képbe”, és habár én egy nagyon tehetségtelen színész voltam, iszonyú sokat tárgyaltam és az például színház. Ott nagyon jól lehet használni a filozófiát, a logikát, ami nekem kifejezetten az egyik kedvenc tantárgyam volt az ELTE-n.
Nyitottan, szabadon jelen lenni
- Beszéltünk a BTK gazdasági és egyéb értelemben vett fejlődéséről. Hogyan látja a kar további évtizedeit, miben történhet még előrelépés?
- Nagyjából hasonlóan látom a dolgot, mint Racsmány tanár úr és szerintem ő egy kiváló dékán lesz, meg vagyok róla győződve (a kar új dékánja 2025. július1-jétől Prof. Dr. Racsmány Mihály - a szerk.). Nagyon fontos az, amit ő is kiemel, a nemzetköziesítés. Meg kell nézni a demográfiai adatokat: a karnak, de általában a felsőoktatásnak is a felvevőképessége limitált, és ez jobb biztos, hogy nem lesz. Tehát egy olyan képzési portfóliót kell összeállítanunk, ami egyre jobban vonzza a külföldi hallgatókat. Ez egyébként elindult, tehát ha megnézzük, akkor egy fölfelé mutató görbét látunk arról, hogy hány külföldi hallgató van évről évre az egyetemen.
A másik fontos dolog, hogy jelen legyünk kulturális térként is, nem csak ebben a régióban, hanem országos szinten is. Ezért volt fontos számomra a kari kávézó megnyitása, illetve 2016-ban az én javaslatomra indult a Bölcsész Szabadegyetem is, ami egyre népszerűbb és egyre fontosabb. Ugyanilyen fontosnak tartom a Radnóti-esteket – tehát egyszerűen, hogy a bölcsészkar ott legyen ebben a kulturális térben.
Az egyetem vezetői a Café Radnóti megnyitóján 2021 novemberében. Balról jobbra: Dr. Fendler Judit kancellár, Prof. Dr. Szabó Gábor, a Szegedi Tudományegyetemért alapítvány kuratóriumi elnöke, Dr. Rovó László rektor, Prof. Dr. Gyenge Zoltán dékán (fotó: Sahin-Tóth István)
- A Petőfi-épület felújítását, a kávézó megnyitását és még sok más, külső szemmel is jól látható eredményt ért el a dékáni évei alatt. Ezek részleteiről többször, több helyen nyilatkozott már. Melyik az az eredmény, amelyre a legbüszkébben tekint vissza?
- Nem feltétlen a beruházásokra, persze, azok is nagyon fontosak, hiszen például a Petőfi egy sok évtizedes szégyenfoltja volt a felsőoktatásnak. A legfontosabbnak mégis azt gondolom, amit el is mondtam a nyári diplomaosztón, hogy ez a kar önálló, szuverén és szabad, abban az értelemben, hogy itt senki nem szól bele, hogy ki mit oktat, teljes mértékben oktatási és kutatási szabadság van. Nyilvánvalóan a megfelelő szabálykereteken belül.
Régi alapok, új célok
- Hogy élte meg az utolsó diplomaosztót? A most végzett hallgatókat Racsmány Mihály dékán úrral közösen búcsúztatták el a július eleji ünnepségen.
- Hát, furcsán, főleg a legutolsó turnust. Egyrészt nagyon jó, hogy limitált ideig van valaki bármilyen pozícióban. Én mindig azt mondtam, a tanszékvezetés esetén is, hogy addig jó, amíg az embert nem küldik, hanem magától megy. És úgy érzem, engem még nem küldtek. Ugyanakkor, persze, ez egy nagyon hosszú időszaknak a lezárása. A dékánhelyettességgel együtt ez 11 év volt, borzasztóan hosszú idő. Ilyenkor nyilván mindig csinál az ember egy számvetést.
A helyzet az, hogy olyan nagyon nem éreztem azt, hogy feltétlenül búcsúznom kell, mert maradok itt, vannak dolgaim, vannak új feladataim, például a kiadó, ugye, a Szeged University Press. Megválasztottak az Egyetemi Doktori Tanács elnökének, illetve itt a karon a nemzetközi ügyekbe is besegítek, valamint a Filozófiai Doktoriskolát is vezetem. Emellett dolgozom a könyveimen – mert nem hagytam abba sem a tudományos munkát, sem az írást, viszont most remélem, hogy még több időm lesz a Malomkerék című esszé-regényem után jobban az irodalom felé fordulni.
És persze, tanítok, ahogy mindig is tanítottam, nekem ez volt a legfontosabb. Mert ha nem az lenne, akkor most elmegyek ahhoz a nemzetközi ügyvédi irodához, teljes állásban, amelyik hívott. De akkor fel kellett volna adnom az egyetemi létet, és én azt nem akarom.
Az SZTE BTK vezetősége a 2025. februári diplomaosztón. Balról jobbra: Györgyeyné Login Adrienne, Dr. Sávai-Matuska Ágnes, Prof. Dr. Gyenge Zoltán, Prof. Dr. Szilágyi Zsófia, Dr. Kasik László, Nagyné Kelemen Éva (fotó: Krizsán Dóra)
- Mik a tervei a jövőre nézve? Itt a kiadó, amely úgy tűnik, a dékáni évek után megint csak egy olyan projekt, amiben el lehet, el kell mélyednie.
- Abszolút így van. A kiadó mindenképpen egy ilyen. Az, hogy tavaly jött létre bölcsészkari kiadóként, és most átalakult egy nagy egyetemi kiadóvá, szerintem fantasztikus. Úgy gondolom, nem csak az elfogultság mondatja velem: meg lehet nézni, hány és milyen könyveket adtunk ki ilyen rövid idő alatt… Persze, ehhez a könyvtárunk segítsége elengedhetetlen volt. Mert van egy fantasztikus könyvtárunk, amely olyan dolgokra képes, amire nagyon kevés Magyarországon, és olyan szakemberek dolgoznak ott, akik azt hiszem, tényleg a szakmájuk csúcsán vannak.
A kiadóról bővebben
- Ha már szóba került: a korábbi, kari koncepcióból hogyan fordult át egyetemi szintűvé a kiadó?
- A COVID előtt felvetődött, hogy kellene csinálni egy egyetemi kiadót. Akkor egy évig rektori megbízott voltam és át kellett világítanom a kiadót, és le kellett ülnöm a karok képviselővel, hogy beszéljük át, hogy mit lehet tenni. Akkor az nem volt egy sikeres dolog, mert nem volt igazi támogatása a karok részéről annak, hogy egy ilyen egységes kiadó létrejöjjön. Úgyhogy végül is letettünk egy koncepciót az asztalra, ez nagyjából a COVID környékén volt, de ez aztán nagyon rövid ideig működött: üléseztünk, létrehoztunk egy szerkesztőséget, és aztán ezt a COVID kettévágta.
Utána helybenjárás következett, amikor egyszer Sándor Klárival leültünk, és azt mondtuk, hogy nem igaz, hogy ezt nem lehet megcsinálni, és hogyha egyetemi szinten nem lehet megcsinálni, akkor csináljuk meg kari szinten. És így jött létre a Szeged Humanities Press, 2024 nyarán. Ezután pillanatokon belül nagyon fontos kiadványokat tudtunk megjelentetni, olyan minőségben, ami azt hiszem, hogy nemzetközi szintű.
Már az év végén voltak megbeszélések, aztán 2025 elején ezek felerősödtek, hogy ezt a kiadót egész egyszerűen át kellene alakítani egyetemi kiadóvá, tehát én azt hiszem, hogy az egyetemi vezetés is látta, hogy ez jól és hatékonyan működik, tele vagyunk kéziratokkal. Nagyon rövid időn belül angol, francia, spanyol nyelvű könyveink jelentek meg, ezek a világ minden részén elérhetők, mert nyílt hozzáférésűek, jó keresőmotorral, letölthetők, illetve vannak olyanok is, amelyeket printben is kiadtunk, és azért azok tényleg nagyon szép formában jelennek meg.
Tehát ez gyakorlatilag megint csak egy szerves fejlődés volt, hogy egy kari kiadó elkezdett jól működni, és néhány hónap alatt sikerült felfuttatni. Úgyhogy most már van egy nemzetközi szerkesztőbizottság, az kiegészült egy taggal, aki a jogi-közgazdasági részt és még eggyel, aki az élő és az élettelen természettudományokat képviseli. És jönnek most már például jogi oldalról is kéziratok.
A honlapon is látszik, hogy több különböző sorozatunk van, és amelyiket én ebből a legfontosabbnak tartom, az az, amely kifejezetten a pályájuk kezdetén lévő oktatók, kutatók számára ad lehetőséget könyvvé fejlesztett disszertációjuk megjelenítésére. Persze, mindez nagyon szigorú minőségi kontroll alatt van: két blind review kell, és azok eredménye alapján döntünk arról, hogy az írás megjelentethető-e vagy sem.
- És jövőre lesz 40 éve, hogy a bölcsészkaron tanít.
- Igen, és ebből, ha most visszagondolok, durván 25 évet ügyvédként is dolgoztam. Ahogy a könyveimben visszatérően írom, ahogy telnek az évek, annál erősebben fáj az embernek az idő...
Lengyel Nikolett / SZTE BTK
Borítókép: Kovács-Jerney Ádám / SZTE Sajtó
