„A kézzelfoghatóságnak még van értéke” – egyedülálló régészeti magazint szerkeszt az SZTE oktatója

Mi a közös Indiana Jonesban, a mamutokban és a vikingekben? Az, hogy mindegyikről jelent már meg izgalmas cikk a Határtalan Régészet című magazinban, amelynek az SZTE BTK Régészeti Tanszékének oktatója, Dr. Felföldi Szabolcs a főszerkesztője. A magyar lapkiadás történetének egyetlen országos terjesztésű, régészeti tematikájú, nyomtatott ismeretterjesztő magazinja egy évtizede végzi misszióját. Célja, hogy a régészet tudományának hazai ismertségét növelje, ablakot nyisson a szélesebb hazai érdeklődő közönség számára nem csupán a nemzetközi régészeti kutatások világára, de a hazai archeológusok tevékenységére is.

Dr. Felföldi Szabolcs, az SZTE BTK Régészeti Tanszékének oktatója tíz éve gondozza a Határtalan Régészet című magazint, amely egyedülálló a maga nemében. A kiadvány egyszerre oktat, szórakoztat és segíti a kutatásokat is. Az eddigi 10 évben összesen 37 szám jelent meg - ebből egy dupla szám -, összesen 3524 oldalon, 785 cikk, 448 szerző tollából.

– Nemcsak a Kárpát-medence képezi a vizsgálataink tárgyát, hanem igyekszünk a határon túl is körbenézni. Ez jelenti természetesen a határon túli magyarlakta területeknek a régészeti hagyatékát, de egész Európát, sőt igyekszünk azt is bemutatni, mi az, ami újszerű a világ régészeti kutatásában. Tehát a „határtalant” így is kell érteni, de nemcsak így. A határtalan jelző arra is vonatkozik, hogy a régészet elképzelhetetlen más tudományágak segítségének felhasználása nélkül. Együttműködünk történészekkel, természettudósokkal, tehát nemcsak régészeti tematikájú cikkeket szerkesztünk be a magazinba, hanem például olyan természettudományos jellegű cikkeket is, amelyek hozzájárulnak a régészettudomány fejlődéséhez. Kronológiailag is szeretnénk határtalanná tenni a magazint. Egy jogszabály kimondja, hogy Magyarországon 1711-ig terjed a régészet hatóköre, tehát ami 1711 után kerül földbe, azzal tulajdonképpen már nem a régészet foglalkozik. Mi magunk úgy gondoljuk, hogy a régészet módszertana, elmélete, gyakorlati megvalósítása vindikálja azt, hogy nem szabad megállnunk 1711-ben – fejtette ki Dr. Felföldi Szabolcs, a Határtalan Régészet című magazin főszerkesztője a cím jelentését. Az SZTE Régészeti Tanszék oktatója éppen tíz éve vágott bele a számára akkor még ismeretlen nyomtatott sajtós kalandba. 2014-ben a szegedi Móra Ferenc Múzeum igazgatójában, Fogas Ottóban, illetve szűkebb környezetében merült fel, hogy érdemes lenne elindítani egy olyan országosan terjesztett, magyar nyelvű, ismeretterjesztő magazint, amely alapvetően a régészetre koncentrál. Akkor még szinte minden résztvevőnek új volt a magazinszerkesztéssel kapcsolatos munka. A tartalomhoz a forma is igazodik, amiről Magyar Milán gondoskodik már a lap legelső számtól, aminek a tervek szerint a címe még más lett volna. Az Aranykoporsó, mint címötlet azonban gyorsan a „sírba szállt”. A főszerkesztő számára mindig kihívás a következő magazin összeállítása, de még ennél is nehezebb, hogy kiválasszon három kedvenc témát az elmúlt évtizedből.

– Ez kicsit olyan, mintha egy édesapától azt kérdeznék, melyik gyermekét szereti a legjobban. Mivel 37 „gyermekem” született (a valódi három fiam mellé) még az elmúlt 10 évben, ezért roppant nehéz erre a kérdésre válaszolni. Mindig azt szeretem a legjobban, amin éppen dolgozom. De ha feltétlenül ki kellene emelnem a legizgalmasabb hármat, akkor talán a legelső hun korszakot bemutató számunk mellé „A tetoválás titokzatos történetét”, az „Inkák, maják, aztékok” és a „Keresztes hadjáratok régészete” című számunkat tenném. Na tessék, ez így már négy.

– Mennyit változott a környezet, piac az elmúlt évtizedben?

– Sokat, és sajnos nem jó irányban. A nyomtatott magazinok lehetőségei roppant szűkké váltak. Az emberek többsége Magyarországon már inkább a telefonját pörgeti, ott olvasgat mindenfélét, mintsem hagyományos, nyomtatott sajtóterméket vásárolna. Természetesen ezt mi is igyekszünk lekövetni azzal, hogy több digitális „sajtóállványról” is letölthetőek a lapszámaink. De én továbbra is azt gondolom, hogy egy még nyomdaillatot árasztó, jó minőségű papírra nyomott, színes, érdekes magazinnal sokkal nagyobb élmény besüppedni egy fotelbe, vagy kifeküdni egy plédre a strandon, mint a meglehetősen steril élményt nyújtó telefonnal vagy tablettel a kezünkben. A régészet világa a tárgyak világa. A mi életünkben a kézzelfoghatóságnak még megmaradt az értéke. Fontos azt is hangsúlyozni, hogy a magazin jelenleg is pályázatok (így a Nemzeti Kulturális Alap támogatása) révén képes csak fennmaradni. Ez nem pozitív vagy nullszaldós vállalkozás, viszont olyan kulturális és tudományos misszió, amelyet még ilyen nehézségek között is megéri tovább vinni, mert úgy érezzük, hogy nem csak a hazai régészet, de a kultúránk is szegényebb lenne e magazin nélkül.

A homályos múltat teszi élesebbé, izgalmasabbá, érthetőbbé a magazin. Fotó: Sahin-Tóth István

– Milyen visszajelzések érkeztek az olvasóktól?

– Az olvasóink szerencsére nagyon szeretik a lapot. Rendszeresen kapunk jobbító szándékú megjegyzéseket, de olyat, ami kifejezetten bántó vagy kioktató lenne, talán, ha egyet kaptunk az elmúlt 10 évben. Gyakran jelzik azt is, hogy miről olvasnának szívesen a jövőben. Ezeket igyekszünk a szerkesztés során figyelembe is venni. Nagyon jól esik nekünk az is, hogy a régész szakma is elismerően nyilatkozik a magazinról. A kollégák örömmel írnak hozzánk és ez nagyon jó érzéssel tölt el engem is.