Sorozatunkban a 94. Ünnepi Könyvhéten elhangzott előadások tudósításait adjuk közre, amelyeknek főszereplői egykori szegedi bölcsész hallgatók. A beszámolókat Újszászi Ilona, az SZTE Sajtó munkatársa készítette.
Olvasásnépszerűsítés a (mű)fordítók tapasztalatával? Igen! A könyvkiadásban „háttérmunkás” fordítót is reflektorfénybe állította a 94. Ünnepi Könyvhéten a Szegedi Tudományegyetem több programja is. Nagy Gergellyel, az SZTE angol tanszékén 17 éven át oktató, a szegedi egyetem angol-ógörög szakján diplomázó műfordítóval a Tömörkény gimnáziumban Benkő Imola Orsolya tanárnő vendégeként, tizedik évfolyamosainak rendhagyó tanóráján, s aztán az SZTE Klebelsberg Könyvtárban beszélgettünk.
– Arany Jánost is „halljuk” a Shakespeare-drámák magyar mondataiban? Vagyis a műfordító társszerzővé válik-e akkor, amikor egy szöveget átültet egy másik nyelvre? Legutóbb Daniel Handler: Hát ezért szakítottunk című regénye magyar kiadásának „címnegyedében”, vagyis a belső címlap hátoldalán olvastam: „A fordítás alapjául szolgáló kiadás: Daniel Handler Why We Broke Up, Little, Beown and Company”, s alatta, kicsit nagyobb betűkkel azt, hogy „Fordította Nagy Gergely”. Ennyi. Ez az aránytalanság zavaró-e Nagy Gergely számára, aki körülbelül félszáz könyvnyi szöveget tett át magyarra az elmúlt két évtizedben, amióta ezzel a munkával foglalkozik.?
– Én fordító vagyok, engem nem zavar. Igaz, ha például Handlertmagyarul olvassa az ember, akkor egy kicsit engem is olvas. És persze vannak olyanok is, akik hangsúlyozottan azt írják a fordító neve elé vagy után, hogy „műfordító”. Én teljesen elégedett vagyok a „fordító”-val
Az SZTE alumnusát, Nagy Gergely fordítót Újszászi Ilona (SZTE NKI, újságíró) kérdezte a szegedi Tömörkény gimi angolos osztályának rendhagyó óráján. Fotó: B.I.O.
– A MagyarulBabelben web2 oldalon elsősorban versfordítások között böngészhetünk. Ott a költőink közül – többek között – a klasszikus Kosztolányi Dezső, Nagy László, Nemes Nagy Ágnes és Tóth Árpád, a „ma élő klasszikusok közül” Szabó T. Anna, Varró Dániel is vállalkozott műfordítói feladatra. A „Magyar Műfordítók Egyesülete” jelen van a legnagyobb közösség platformon is. Nagy Gergely milyen műfajú szövegek fordítására vállalkozik?
– Prózai szövegekkel dolgozom, könyveket csinálok. Folyóiratcikkeket, tudományos műveket is fordítottam. Legnagyobb filmes feladatom az volt, hogy A Gyűrűk ura-filmek szinkronját, a titkolózásnak megfelelő mértékben, meg tudtam nézni a nagyközönség előtt és néhány hibától megmentettem a sorozatot.
– A magyar nyelvről mi, magyarok, sokszor mondjuk, hogy kifejezésekben, szinonimákban gazdagabb más nyelvekhez képest. Lehet-e plasztikusabb és kifejezőbb a magyar változat az eredeti szövegnél?
– A magyar szöveg, gyakran előfordul, hogy jobb, mint az angol. Példaként említhető a The Twilight Saga, az Alkonyat-sorozat. Stephenie Meyer kötetei közül az Alkonyat, az Újhold és a Napfogyatkozás a neves író és költő, Rakovszky Zsuzsa műfordításában lett az eredetinél „jobb szöveg” és népszerű. De minden nyelven ki lehet fejezni mindent, csak máshogy: a szókészlet mérete tekintetében például kétségtelen, hogy az angol a leggazdagabb nyelv a világon, hisz annyi mindenfelől olvasztott magába jövevényszavakat.
A gimnazisták kérdései nyomán a fordítói munka műhelytitkairól is szó esett a szegedi Tömörkény gimnázium rendhagyó tanóráján
– A Gyűrűk Ura, J. R. R. Tolkien tündérmeséjének vaskos köteteiben is eldugva szerepel, hogy ezeket a sorokat Göncz Árpádnak köszönhetjük. Annak a Göncz Árpádnak, aki a szegedi egyetem tolmács- és fordítóképzése indulását követően át is adta a börtönévei idején elvégzett hatalmas műfordítói munka során gyűjtött tapasztalatait. Hogyan lett fordító Nagy Gergely?
– Röviden a válaszom az, hogy fiatal voltam és kellett a pénz. Körbeírtam minden ismerősömnek, hogy fordítói munkát keresek, s végül az Athenaeum Könyvkiadó megbízott egy jó feladattal. Az amerikai Charles Baxter: The Feast of Love című regényét tettem át magyarra, ami A szerelem bősége címmel lett sikeres, annak ellenére, hogy a borítója „szörnyű”. Ennél a kiadónál szívesen fordítottam Olen Steinhauer kémregény-sorozatból A turista és A legközelebbi vészkijárat darabot is. A trilógia harmadik részét viszont már nem vette meg a kiadó.
– A fordító munkája véget ér azzal, hogy leadta a felkérésre magyar nyelvre átültetett szöveg kéziratát?
– Az esetek többségében már fordítás közben, aztán a kéziraton együtt dolgozom a szerkesztővel. A kérdéseinket és a kommentjeinket már fordítás közben is dobáljuk egymás között ide-oda, amíg olyan szövegbeli megoldást nem találunk, ami mindkettőnknek megfelel.
– A Harry Pottert szinte minden gimnazista olvasta a szegedi Tömörkény István Gimnázium és Művészeti Szakközépiskola 10. évfolyamán is. A speciális angolos csoportba járó diákok közül néhányan eredetiben is. Aki mindkét nyelven olvasta a 7 kötetből álló fantasy-sorozatot, mit gondol a Harry Pottert magyarra hangszerelő Tóth Tamás Boldizsár teljesítményéről? Vagyis nyelvteremtő-e a fordító?
– Ha szükséges, akkor igen. Amit Tóth Tamás Boldizsár csinált, az nagyon jó! Fordítóként néhány ponton talán vitatkoznék vele, de magát a feladatot nem vállaltam volna el. Nehéz egy másik nyelvre átültetni azokat a szövegeket, amelyek saját nyelvet teremtenek. Ilyenek vannak a fantasy-k, a sci-fik között is. Ezeknél a szövegeknél a fordítónak is ki kell alakítania egy saját nyelvet, amelyet végigvisz a szövegen.
– A varázslótanonc főszereplő történetével az olvasást a tinik körében is divattá emelő szerző, J. K Rowling neve is közismert. Jóval kevesebben tudják kapásból az álnevét: Robert Galbraith. Azt pedig még talán a krimifanok se tudják megmondani, hogy az első, The Cuckoo’s Calling, azaz Kakukkszó címmel indult nemzetközi bestseller-sorozatot magyarul Nagy Gergelynek köszönhetjük. Tehát ennek a Rowling-szövegnek a magyarítását elvállalta. Hány arca van egy szerzőnek a fordító szemszögéből?
– Ahány beszélő karaktere. Rowling dialógusai nagyon jók: a különböző karakterekhez valóban jellemző szövegeket alkot. A Harry Potter-sorozat befejezése után saját néven írt, felnőtteknek szóló eddigi egyetlen regényét, az Átmeneti üresedést is ez jellemzi. Már azt olvasva, majd az álnéven írt krimijeiben is azt tapasztaltam, hogy fölszabadítóan hatott az írói stílusára az, hogy nem gyereknek ír. Például láthatóan örömmel ad káromkodást a szereplői szájába, élvezettel reflektál a valódi világ társadalmi problémáira. R. Galbraith első kötetét, a Kakukkszót nagyon szerettem.
– A filmes változat, a Strike-sorozat is hozzájárult az R. Galbraith-krimik sikeréhez. A filmadaptációkban mennyire veszik figyelembe az alapművet fordító szakember nyelvi megoldásait?
– Nem jellemző. Kiindulópontnak azt tekintik, hogy a filmes szövegben mekkora arányban jelenik meg a regény szövege, s ennek alapján döntenek arról, hogy használják-e a szinkronban vagy a filmfeliratban a regény magyar változatát.
Nagy Gergely a 94. Ünnepi Könyvhét szegedi egyetemi programján, az SZTE Klebelsberg Könyvtárban is beszélt a fordítói munka szépségeiről és nehézségeiről
– Hogy dolgozik a fordító? Mi Nagy Gergely munkamódszere?
– Először is elolvasom a szöveget. Aztán nekiülök, s csinálok egy első verziót, aztán ismerősökkel, a szerkesztővel megbeszélem a problémásnak gondolt részeket, majd véglegesítem a szöveget. Az anyanyelv ismerete az alap. Ehhez kell hozzáigazítani a további nyelvekkel kapcsolatos tudást. Nem lexikai tudásra gondolok, mert rengeteg szótár létezik, például az interneten folyamatosan bővülő egynyelvű szótárak. Ezeket azért ajánlom, mert követik a különböző nyelvek alakulását. Ott rábukkanhatunk a különböző csoportnyelvek, a szleng legújabb kifejezéseire is.
– Zabhegyező címmel vált a mai negyvenesek számára is klasszikussá J. D. Salinger: The Catcher in the Rye című regénye. Az eredetileg 1945-46 között a The New Yorker hasábjain folytatásokban, majd 1951-ben önálló kötetben megjelent mű magyarul 1964-ben, Gyepes Judit fordításában vált itthon is korszakos regénnyé. Barna Imre fél évszázad múltán „leporolta”, vagyis a mai fiatalok számára is fogyaszthatóvá kívánta tenni Salinger fejlődésregényét, amely újrafordítva, Rozsban a fogó címmel jelent meg. Egy ilyen frissítés „levezényelhető” lenne-e a mesterséges intelligencia, az MI, esetünkben a fordítóprogramok segítségével?
– A praktikus kommunikációs szinthez talán elegendő az MI „tudása”. A „Merre van a legközelebbi buszmegálló?” típusú nyelvi problémák megoldására gondolok. Az emberek által írt, könyvnyi méretű szövegek, regények fordítását, legalábbis a mi életünkben, nem fogják gépek végezni. Mint ahogy könyvet sem írnak még, vagy ha mégis, az könnyen felismerhető lesz. Olyan nyelvi problémák árulkodnak, mint például: az angolt jellemző vonatkozói mellékmondatok magyarul nehézkessé teszik a szöveget. Ezeket a mondatokat én mindig egyszerűsítem, „magyarítom”.
– Az olvasó sokszor dönt a regény első bekezdése alapján arról, hogy belevág-e történet folytatásának a megismerésébe, vagy leteszi a kötetet. „Kedves Ed, Mindjárt hallasz egy puffanást. A bejárati ajtónál, amit sose használtok…” A történetnek ez a „felütése” vagy valami más ok miatt folytatta Daniel Handler: Why We Broke Up olvasását és fordította le Hát ezért szakítottunk címmel, a mai középiskolások nyelvén íródott regényt?
– Tetszik a szerző nyelve, mert nem kimódolt, nem modoros, nem „szépirodalmi”. A fikció szerint egy filmmániás, kicsit magányos lány levele ez, amit annak a fiúnak küld el egy doboznyi tárggyal együtt, akivel szakított… A saját kislányomnak fordítottam le a sztorit a Covid idején, mert akkoriban még nem tudott olyan jól angolul, hogy elolvashatta volna. Imádta viszont Stephen Chbosky: Egy különc srác feljegyzései című regényét. Erre én lefordítottam neki Handler sztoriját. Aztán kiadót kerestem ennek a 15-16+ korosztálynak szóló, tök jó regénynek. Semmi különös nem történik, mégis, ahogy a lány elmondja a néhány hetes kapcsolat történetét, olyan témákat vet föl, amik foglalkoztatják ezt a korosztályt. Ezért aztán mindenkinek szórakoztató olvasmányként tudom ajánlani.
Szöveg: Cs. Lantos Ágnes / u-szeged.hu
Fotók: B.I.O.