Mikor végeztél az egyetemen és most mivel foglalkozol?

2002-2007 között jártam a Szegedi Tudományegyetem filozófia alapszakára, majd 2008-2011 között doktori képzésben vettem részt ugyanott, 2012-ben doktoráltam. Jelenleg filozófiát és etikát tanítok egy dél-koreai egyetemen.

Miért jöttél bölcsészkarra/filozófia szakra?

A gimnázium negyedik osztályában volt először filozófia órám. Ott dőlt el, hogy filozófia szakra jelentkezem majd. Teljesen magával ragadott a filozófia szokatlan és izgalmas világa. Éreztem, hogy ez a szak sok kérdésemre választ adhat majd, és segít eligazodnom önmagamban és a világban egyaránt.

Mit szerettél az egyetemi életben?

Szerettem a jó előadások hangulatát, azt, hogy egyes oktatók másfél óra alatt korábban elképzelhetetlen távlatokat voltak képesek megnyitni előttünk. Szerettem a tanszék sokat követelő, mégis alapvetően barátságos légkörét, azt, hogy magasra tették a lécet, mert csak így fejlődhettem. Szerettem a külföldi tanulmányi lehetőségeket, éltem is velük. Szerettem a tanszéki esteket, tanáraink közvetlenségét, elérhetőségét, intelligenciáját. Szerettem a hallgatótársaimmal együtt lenni, sokfélék voltunk, mégis összetartóak. Jó érzés volt odatartozni.

Mi tetszett Szegeden?

A város kompaktsága, hallgató-barát, fiatalos arculata, a Tisza, a kávézók, a kocsmák, a könyvtárak, a fesztiválok, a pezsgő hangulat, valamint a kellemes, napsütésben bővelkedő időjárás.

Melyek voltak a legemlékezetesebb és/vagy leghasznosabb óráid?

Az első év előadásai és szemináriumai voltak a legemlékezetesebbek. Pavlovits Tamás szövegelemző szemináriumai, ahol megtanultunk filozófiailag releváns módon kérdést feltenni, valamint odafigyelni a szövegekben rejlő részletekre, kibontani a rejtett implikációkat. Sutyák Tibor Propedeutika előadásai sokunkat lázban tartottak akkoriban, részint az előadó lenyűgöző stílusa miatt, részint a felmerülő témák változatossága és izgalmassága okán. Mogyoródi Emese görög filozófia órái az erkölcsi kérdések taglalása miatt voltak különösen érdekesek a számomra, valamint azért is, mert egyre több külföldi szöveg olvasására nyílt alkalmunk. Ezek az alapozó órák mind meghatározóak voltak és rendkívül hasznosak. Később aztán igen sokféle izgalmas kurzushoz és kiváló oktatóhoz volt szerencsénk, ami nagyon változatossá és érdekessé tette az egész képzést.

Tanulmányaid során (vagy hallgatói életedben) mi volt a legemlékezetesebb poén (vagy kaland)?

Poén számtalan akadt, hiszen az órák jellemzően jó hangulatban teltek. A tanszéki esteken, kirándulásokon emlékezetes kalandokból is bőven kijutott mindnyájunknak. Számomra a legemlékezetesebb talán az első évet lezáró rendhagyó tanszéki est volt, amelyet egy tanyán rendeztünk meg. Nagyon sokan jöttek el mind az oktatók, mind a hallgatók köréből, sokan segédkeztek az ételek elő- és elkészítésénél, emlékszem, édesapám főzte a pörköltet, s amikor az elfogyott, akkor édesanyám autóba pattant, hazavezetett, és gyorsan hurka-kolbászt sütött számunkra. Az emberek a barackfák között verték föl a sátraikat, és reggelig ment a mulatozás, tánc, beszélgetés. Kiváló társaság jött ott össze, és mindez megmutatta számomra, hogy a filozófusok nem csupán az elmélyülésben jók, hanem egyszersmind kitűnő közösségi lények is.

Milyen nehézségeid voltak tanulmányaid során, és hogy sikerült őket leküzdeni?

Nehézségeim különösen a magasabb szintű szövegek megértésével, illetve relevanciájuk felismerésével akadtak. Schellinghez, Hegelhez, Heideggerhez például nagyon sok türelemre és elhivatottságra volt szükség. Ami segítségemre sietett ebben, az egyfelől a kíváncsiság volt, hogy megértsem, miről van itt szó, másfelől a többiekkel (hallgatókkal és oktatókkal) való beszélgetések, együtt olvasások, ötletelések lendítettek túl a holtpontokon. Semmi sem viszi ugyanis előrébb az ember gondolkodását, mint az eltérő nézetekkel való szembetalálkozás, továbbá az ebből kialakuló párbeszéd. Eltérő nézetben pedig szerencsére sohasem volt hiány a filozófia tanszék háza táján, s pontosan ez tette érdekessé azt a kihívást, amelyet a nehéz szövegek értelmezése és elevenné varázsolása jelentett.

Ha újra kezdhetnéd az egyetemet, milyen szakot választanál és miért?

Ugyanezt a szakot választanám, mivel egyetlen más szak sem volna képes olyan széles körű ismeretetekkel fölruházni, mint azt a filozófia szak tette. Ha az ember elhivatottan végzi ezt a szakot, vagyis amennyiben tényleg a szövegek mélyére kíván hatolni, és megpróbálja megérteni azokat, nem pusztán a vizsgákon akar sikeresen túljutni, akkor önmagát ajándékozza meg egy rendkívül gazdag és sokféleképpen hasznosítható univerzummal.

Hogy sikerült megmaradnod az akadémiai szférában, és milyen eddigi szakmai sikereidre vagy büszke?

A doktori képzésem kezdetével egyidőben vágtam bele az oktatói karrierem építgetésébe is. Egyszerre kezdtem el tanítani a filozófia szakon, valamint az ÁOK Magatartástudományi Tanszékén, továbbá a GTK-n tutorkodni, és ez a körülmény, hogy rögtön a mélyvízben találtam magam, nagyon gyorsan megedzett. Mindennek köszönhetően rövid idő alatt számottevő rutinra tettem szert az óratartás terén, ami óriási előnyt jelent, már amennyiben az ember szeretne megragadni az akadémiai pályán. Igyekeztem mind többet publikálni és előadni angolul, külföldi konferenciákra járni, nemzetközi és honi szakmai körökben egyaránt aktívnak lenni. Amikor pedig az idő elérkezett, beadtam a pályázatomat egy dél-koreai egyetem álláshirdetésére, és szerencsésen el is nyertem a kiírást. Amire a legbüszkébb vagyok, az talán az, hogy az itteni Filozófia Tanszék történetének legelső külföldi oktatójaként egyedül vagyok felelős az angol nyelvű képzésért, és a kezdeti, igen komoly kihívást jelentő állapotok után sikerült egy jól működő képzési struktúrát kialakítanom, amiért elismerésben részesültem az egyetemi vezetés részéről ugyanúgy, miként a kollégáim részéről. Számomra azonban a legfontosabb visszajelzés mégis csak az, hogy a hallgatóim is megkedveltek, s hogy e távoli országban rajtam keresztül valamelyest megismerték és kicsit talán meg is szerették a magyar kultúrát. Mindezt azért merem állítani, mert azon túl, hogy sok hallgatóm veszi a fáradságot, hogy megtanuljon pár kifejezést magyarul – az „egészségedre” mellett a „nem vagyok kínai” viszi a prímet –, egyre többen keresnek fel azzal a kérdéssel, hogy mit érdemes fölkeresniük, megnézniük, megkóstolniuk Magyarországon, hiszen a repülőjegyet már megvették a szünidőre.

Mit tanácsolnál azoknak, akik hozzád hasonlóan filozófus karrierre készülnek?

Azt tanácsolnám, hogy módszeresen és kitartással építsék föl a karrierjüket. Tisztázzák a maguk számára, pontosan mit is akarnak elérni. Kutatók akarnak lenni? Akkor szükséges, hogy néhány idegen nyelven (angol/német/francia, esetleg görög/latin) megfelelő szinten megtanuljanak legalább olvasni és írni. Publikáljanak, lehetőleg idegen nyelveken. Létesítsenek kapcsolatot szakmai csoportokkal, egyesületekkel. Járjanak konferenciákra, eleinte csak mások előadásait meghallgatni és ellesni az előadástartás mikéntjét, később pedig előadni és kapcsolati hálót kiépíteni. Ez utóbbi különösen akkor lényeges, ha nem csupán kutatók akarnak lenni, hanem klasszikus filozófia oktatói pályára mennének, azaz ha tanítani is szeretnének. Ebben az esetben ugyanis fontos, hogy jó előadóvá és lehetőleg jó pedagógussá is váljanak. Noha valószínűleg kevés ember létezik, aki egy személyben volna magával ragadó előadó, elsőrangú kutató, valamint kiemelkedő pedagógus is, de törekednünk kell önmagunk fejlesztésére minden téren. Ezért is tanácsos ismernünk saját képességeinket és határainkat, hogy aztán megfelelően válasszunk karrier-utat magunknak.

Mit jelentett számodra egy teljesen más kultúrában elhelyezkedni, gyökeret verni?

Azt, hogy a Távol-Keletre kerültem, nem a véletlen szülte, hanem a gyermekkorom óta tartó elvágyódás eredménye. Közel négy éve élek Koreában. Korábban éltem az USA-ban, illetve Európa más országaiban is, mégis úgy érzem, hogy most vagyok leginkább a helyemen. Ez a kultúra nap mint nap inspirál: a mássága, a nyugatitól eltérő beidegződései és automatizmusai segítenek megértenem sok mindent, amit korábban nem tudtam átlátni vagy befogadni. A legcsodálatosabb az, hogy tökéletesen hétköznapi jelenségek képesek kulcsot adni és eligazítani akár komplexebb filozófiai kérdésekben is, hiszen az állandó szembesülés a mássággal kilendíti az embert a berögződött gondolkodási medrekből. Ezért is találtam mindig fontosnak az utazást, az idegen kultúrák embereivel való interakciót, kommunikációt. Természetesen gyökeret verni egy ennyire eltérő kultúrában nem könnyű, hiszen más a nyelv, más a gondolkodás, mások az elvárások és mások a reakciók is. Ám annak, aki szüntelen tanulni és megismerni vágyik – és ezek közül való vagyok magam is –, annak nincs megfelelőbb közeg egy radikálisan más kultúránál. Ezt a mássággal való szembesítést kínálja egyébiránt maga a filozófia is: a konvencionális válaszok elutasítását, az alternatívák után való szüntelen kutatást és, időről időre, a megértés örömét.

Balogh Lehel az SZTE BTK-n filozófia és vallástudomány szakokon szerzett M.A. diplomát, majd később filozófiából doktorált. Tanulmányai során ösztöndíjjal tanult az Egyesült Államokban, Görögországban, valamint Csehországban. Kutatási területei közé tartozik az egzisztencializmus, az alkalmazott és az összehasonlító etika és filozófia, továbbá a pszichoterápia. Tanulmányai jelentek meg amerikai, ausztrál, ázsiai és európai szakmai lapokban, tagja többek között a Magyar Filozófiai Társaságnak, az Amerikai Filozófia Egyesületnek, a Japán Filozófia Nemzetközi Szervezetének, a Japán Vallás és Etika Szervezetnek, valamint a Koreai Analitikus Filozófia Társaságnak. 2012 óta a dél-koreai Kyungsung Egyetem Filozófia Tanszékének oktatója, az angol nyelvű képzés vezetője.

Az interjú forrása: http://www.sztelozofia.org/mi-leszek-ha/hogyan-lehetsz-kutato-oktato-filozofus-del-koreaban

SZTElozófia Blog -- Kortárs filozófia szabadon -- http://www.sztelozofia.org -- https://www.facebook.com/sztelozofia