Baszkföldön az euskara népszerűsítése fontos feladat, az anyanyelvi beszélők száma ugyanis a Baszk Autonóm Tartomány bizonyos részein egyre csökken. A helyiek, hogy felhívják a figyelmet a baszk fontosságára, 1983-tól minden páratlan év márciusában megrendezik a Korrikát. Tíz napig tart a 2000 kilométeres „maraton” megállás nélkül, melynek során a történelmi Baszkföld minden jelentős pontját érintik a résztvevők. Az első magyarországi Korrikát március 22-én Budapesten, másnap pedig Szegeden tartották meg. Március 23-án a Dóm térről rajtoló futók a 3 kilométeres táv teljesítésével kívánták felhívni a figyelmet Európa kis nyelveire. Izaskun Pérez, az esemény főszervezője a www.u-szeged.hu-nak elmondta, céljuk nemcsak a baszk, hanem más kis nyelvek, így a magyar népszerűsítése is.

– Amellett, hogy nyelvünket Baszkföldön is népszerűsíteni kell, azt is fontosnak tartjuk, hogy a külföldiek szintén megismerkedjenek a magyarral és a baszkkal. A futás erre nagyon jó alkalom, hiszen hasonlít magához a nyelvtanuláshoz: energia és akarat kell hozzá – fogalmazott. Izaskun Pérez egyébként hat éve tanít lektorként a Szegedi Tudományegyetemen, és lelkesen számol be arról, hogy nemcsak az itteni diákokat ragadta meg a baszk kultúra, hanem Baszkföldről is rendszeresen érkeznek Erasmus-hallgatók Szegedre.

– A futás motivációt is jelenthet azon külföldiek számára, akik bár itt élnek, nem tanulnak magyarul. Ez a figyelemfelkeltés tulajdonképpen sikeres is volt, hiszen a nagy része azoknak, akik ide eljöttek, úgy látom, külföldiek – így Durst Péter, az SZTE Bölcsészettudományi Kar Hungarológia és Közép-Európa Tanulmányok Nemzetközi Oktatási Központ oktatója. Miközben a résztvevők a rajt előtt még kiosztják egymás között a piros, fehér és zöld színű szalagokat, valamint a Korrikát hirdető pólókat, Durst Péter azt is elárulja, szerinte miért érdemes egy külföldinek éppen a magyar nyelvet elsajátítania. – Ha valaki már beszél egy nagyobb nyelvet, például angolt vagy németet, és elkezd ezután tanulni magyarul vagy baszkul, ismét rácsodálkozhat arra, mennyire másképp is működhetnek a nyelvek.

A biciklisekkel kiegészült futók először a rakparton, majd a Kárász utcán haladtak végig. Hamar teljesítették a három kilométeres távot, nem sokkal később már a Nyugi Kávézóban melegedtek és beszélgettek az eseményre készült baszk csemegék mellett. Köztük volt Susanne Schulz is, aki a drezdai egyetemről érkezett erasmusosként Szegedre. – Németországban egy szervezetnél önkéntes szolgálatok lebonyolításában segítettem, ahová sok magyar is érkezett, ekkor kezdtem el kedvtelésből foglalkozni a nyelvvel. Aztán magyar barátaim is lettek, így egyre többet tanultam meg, és idővel könnyebben fejeztem ki magam – tudtuk meg tőle. Susanne szerint ha mindenki aszerint választana az idegen nyelvek közül, hogy melyik áll a legközelebb személyiségéhez és érdeklődéséhez, és nem az álláskeresés vagy a fizetés jelentené a fő szempontot, valószínű, hogy nem minden esetben részesítenék előnyben a mostani nagyobb nyelveket.

A Korrikát legközelebb két év múlva ismétlik csak meg, azok számára azonban, akik szívesen részt vennének más, a baszk nyelvhez kötődő programokon, Izaskun Pérez szeretettel ajánlja az SZTE Bölcsészettudományi Karon május 7-től kezdődő Spanyol-Baszk-Magyar Kulturális Napokat.

Hegedűs Gabriella

A Korrika futáson készült képek itt megtekinthetők