Az 1920-as, ’30-as évekbe kalauzolta el a Szegedi Tudományegyetem hallgatóit Bubryák István a jubiláló kommunikáció szak múlt heti rendezvényén. Az Egyetemi Tavaszon vetítéssel egybekötött közönségtalálkozón beszélt az átokházi hóhér történetéről. Pipás Pista, azaz Rieger Pálné, született Fődi Viktória tetteiről már megemlékeztek a színpadon és a múzeumban, több könyv íródott róla, miközben a sajtó is számtalan alkalommal publikált a nadrágot húzó férjgyilkosról. Bubryák István rendező, forgatókönyvíró és riporter 1983-as dokumentumfilmje után most papírra vetette a Pipás-ügy részeseinek és szemtanúinak gondolatait.

– Bűnös volt, gyilkos volt, de tetteit a kor és társadalma determinálta – vallotta a filmes Pipásról. Nem véletlen ez beszélgetőtársa, Balog József, az SZTE média tanszék rádiós szakirányvezetője szerint sem. Kettejük eszmefuttatásából ugyanis kibontakozott: a parasztvilág férfi-nő szerepeit megkérdőjelező világháború komoly feszültségeket szült, megváltoztatta az emberek életét. – Az emancipációért küzdő 20. századi nőalak, azaz Pipás Pista a leghangsúlyosabb a dokumentumfilmben, aki férfimunkát végzett, nadrágban járt, és dohányzott. Eközben a két, általa meggyilkolt férj képében a kor férfiprototípusai is megjelennek. Míg az egyik a nejét verő „dúvad” volt, addig a másik egy „kis güzü”, aki nem adott pénzt a lukas markú asszonyának – jellemezte a visszaemlékezésekből kibontakozó alakokat Bubryák István.

A filmben nem akartak ítéletet mondani

Ember Judit jegyzi az átokházi hóhér történetét feldolgozó dokumentumfilmet. A Balázs Béla-díjas rendező annak ellenére tett eleget Bubryák István felkérésének, hogy úgy gondolta, „egy szó sem igaz” a történetből. Majd ez lett az egyetlen filmje, amelyet nem tiltottak be: Pipás Pista és társai című munka még 1983-ban elkészült, így élő szemtanúk, rokonok és az ügy több érintettje is megszólal benne. Rendőrök, szomszédok, gyermekek s unokák elevenítették fel a valós gyilkosságok történetét.

– Úgy kezdtek el beszélni az emberek a kamera előtt, mintha ott lettek volna. Visszacsúsztak az időben, és nagyon pontosan mesélték el a történetet pedig többen kisgyermekként élték meg a Pipással való találkozást – fogalmazott Bubryák István. A forgatásra így emlékezett vissza a film ötletgazdája: – Nem beszéltethettük direkt a megszólalókat, ezért az interjúk készítésekor nem is említettük Pipás nevét. Nem akartunk ítéletet mondani, mint ahogy ítéletet mondatni sem. Egy történet felelevenítése volt a cél.

Így került a vászonra számtalan egyéni sors mellett a férjgyilkosságok egyre variálódó története, amellyel Ember Judit „az év dokumentumfilm rendezője” címet is elnyerte.

A tanyavilág suttogott – könyv is született Pipásról

Az ötletgazda Bubryák István azonban a dokumentumregény műfajában szintén feldolgozta az átokházi gyilkosságok történetét, hiszen a filmbe nem kerülhetett be a megszólalók minden emléke és gondolata. Idén készült el a PIPÁS PISTA talán IGAZ TÖRTÉNETE című könyv, amely a filmben elhangzó interjúk mellett a szerző kiegészítéseit, megjegyzéseit is tartalmazza – csakúgy, mint egy forgatókönyv. – Én nem vagyok író, ezért lett a műfaja „dokupróza”. Mielőtt a film vagy a szöveg ötlete jött volna, Szabó László ’68-as Bűnügyi múzeum című kötetével foglalkoztam, és azt hittem, minden szava igaz – emlékezett vissza Bubryák István. – Később kiderült, hogy a tanyavilág suttog, s dokumentumfilmesként rájöttem, ennél szegedibb történet nincs is.

Kiss Tímea