Hédi és Hugó a napfény városában – Dr. Papp Melinda bemutatta első gyerekkönyvét

Egy SZTE-s szerző, a meseterapeuta Dr. Papp Melinda írta az első olyan szegedi mesekönyvet, melyből akár már az óvodás korosztály is megismerheti a napfény városát. A Szegedi Tudományegyetem Kommunikáció- és Médiatudományi Tanszékének egyetemi adjunktusa a Motiváció Műhely Motiváció Könyvkereső programsorozatában november 24-én mutatta be Hédi és Hugó a napfény városában című, Szegeden játszódó mesekönyvét.

– A Motiváció Műhely Motiváció Könyvkereső programsorozatának célja, hogy megszerettesse a gyerekekkel az olvasást – mondja a programszervező, Kaiser Zsanett, az SZTE BTK Irodalomtudományi Doktori Iskola hallgatója, gyerekirodalom-kutató. Az alkalmakon gyakran vendégelőadó mutatja be az aktuális témát interaktívan – a november 24-i programon Dr. Papp Melinda egyetemi adjunktus és meseterapeuta osztotta meg első mesekönyvének történetét, melynek címe Hédi és Hugó a napfény városában.

Az írónő elmondta, 2-3 éves volt a kisfia, amikor Szegedről szóló mesekönyvet kezdett keresni neki, de nem talált olyat, amely már az ő korosztályát is lekötné. A Balatonról, Budapestről több is készült már, illetve Szigetközről is van egy sorozat Acca és Zokni címmel Gecsei Ádám és Gondár Flóra tollából. Ezekből inspirálódva Dr. Papp Melinda úgy döntött, Szeged legkisebbeknek szóló mesekönyvét megírja ő maga. Ekkora már elsajátította a meseterápiát, illetve kutatta a történetmesélést az SZTE Fejlődéses és Neuropragmatikai Kutatócsoportjában Dr. Ivaskó Lívia vezetésével, ezek mellé pedig beiratkozott a Könyvmolyképző Kiadó meseíró képzésére.

Dr. Papp Melinda könyvének magánkiadása mellett döntött, mint mondta, nem szerette volna, ha a kiadó megköti a kezét például az illusztrációk kérdésében vagy a példányszámban. – Mostanában több olyan gyermekkönyv is megjelent, melynek modernebbre tervezett, akár szürke, fekete, fakó a látványvilága, de én azt tapasztaltam, hogy ezt nem mindig veszik jól a gyerekek. Én olyan illusztrációkat álmodtam meg, amelyek visszaidézik a gyermekkorunkat, kedvesek és bájosak; ehhez pedig Kontra-Fritz Lillát kértem fel – mondta a szerző. Melinda és az illusztrátor közösen bejárta Szegedet, storyboardot készítettek, gondosan figyelve a szöveg-illusztráció beosztására, egy-egy oldal képének méretére: a meseterapeuta elmondta, egy 3-4 éves nem biztos, hogy sokáig ott marad egy szöveggel teli, illusztrációmentes mesekönyv-oldal mellett, fontos, hogy vizuális ingerek támogassák a gyermekek meseolvasását.

A csoportokba rendeződött közönség a Hédi és Hugó a napfény városában című mesekönyv egy-egy fejezete alapján plakátokat is készített

A könyv kiadása a Nemzeti Kulturális Alap és Szeged Megyei Jogú Város Önkormányzatának alkotói támogatásával valósult meg. Egy igényes könyv megvalósulásához elengedhetetlen munkatársak felkérése közben Dr. Papp Melinda hozzá is fogott a mesekönyv megírásához: összegyűjtötte azokat a Szegeddel kapcsolatos tárgyakat, helyszíneket, ételeket, szimbólumokat, amelyek a gyermekekhez közel állhatnak, majd pedig hét mesébe beleszőtte őket. – Számomra fontos, hogy közvetlen kapcsolatban legyek az olvasókkal, és megkapjam a visszajelzéseiket – mondta a meseterapeuta. – A legkedvesebb történetem, amikor az egyik olvasóm elmondta, a kisfiával denevért mentettek: a gyermek kérte az apját, hogy szóljanak a Vadasparknak a bajba jutott állat láttán, mert a mesekönyvemben Hédiék is megmentették a vidrát. A kisfiú adaptálta, amit a meséből tanult – osztotta meg a közönséggel.

Dr. Papp Melinda a meseterápiának is szánt egy fejezetet az előadásában. Kiket érdekelhetnek a mesék? – vetette fel. Bizony nemcsak a gyerekeket, hanem például az irodalomtudomány, a neveléstudomány, a néprajz, a pszichológia, a gyógypedagógia, a médiatudomány és a nyelvészet képviselőit is – utóbbi területről érkezett ő is. Kiderült, hogy a közönség soraiban is pedagógusok, irodalmi érdeklődésűek és mentálhigiénés szakemberek ülnek. – A 19. század végéig a mesék elsősorban a felnőtteknek szóltak – mondta az előadó. – Minden életszakasznak megvoltak a meséi, amelyeket elmondtak a közösségekben. Gyermek születésekor, felnőtté váláskor, gyászeseménykor – sorolta.

A meseterapeuta elmondta, ma is vannak kezdeményezések a felnőtteknek szóló meseolvasásra. Boldizsár Ildikó is szokott Szegeden előadást tartani, és minden szegedi látogatása alkalmával mesél is a közönségnek. Melinda szegedi meseterapeuta társaival is tart néha mesemondó alkalmakat. Az egyik ilyen eseményről is mutatott fotót az előadó: ilyenkor a felnőttek kitágult pupillával, csillogó szemmel, lelassult és kiegyensúlyozott légzéssel figyelnek, ami a mai rohanó világban nagy érték. – Legfrissebb élményem pár napja volt, mikor Sánta Dávid mentálhigiénés kollegámmal hat édesanyának tartottunk önismereti műhelyt, ahol a mesék is nagy szerephez jutottak, különböző gyakorlatokkal segítettük őket az aktuális nehézségeik felismerésében és feldolgozásában – mondta az írónő.

Miről ismerhetjük meg saját táltos paripánkat, és milyen eszközökkel győzhetjük le a sárkányainkat? Hol található az élet vize? És hogyan lehet elmenni oda? Mi van az üveghegyen túl? Tette fel a kérdéseket sorra az előadó Boldizsár Ildikó gondolataira hivatkozva. Ezek bizony a mindennapi életünkben is fontos kérdések, hiszen, ahogy az előadó is rávilágított, mi is nap mint nap le kell, hogy győzzük a sárkányáinkat. – Ehhez kell belső erőforrás, amit sokan egyre nehezebben találnak meg magukban, mert sok a külső zaj, és kevés a befelé figyelés, de a mese tud nekünk segíteni a belső rendrakásban – hangsúlyozta Dr. Papp Melinda. Az előadó ehhez a folyamathoz könyveket is ajánlott a résztvevőknek, köztük Boldizsár Ildikó Életválságok meséi című kötetét.

Mint az egyetemi adjunktus mondta, ő az oktatásban a közös munkában hisz, illetve óvodás csoportoknak is interaktív foglalkozásokat tart: be is mutatott néhány gyermekfoglalkozásokon alkalmazott eszközt; képkártyákat, amelyekkel érzelmekről lehet beszélni, történetszövésre alkalmas társasjátékot, egy nyugtató dallamú koshit, a taktilis ingereket biztosító meggymagpárnát, és egy szenzoros szőnyeget, amivel például ki lehet rakni az utat Meseországba. A kötetbemutató eseményen is sor került interaktív feladatokra: a csoportokba rendeződött közönség közösen gondolkodott Szeged helyszíneiről, előnyeiről és hátrányairól, majd pedig a Hédi és Hugó a napfény városában című mesekönyv egy-egy fejezete alapján plakátokat is készített.

Forrás: SZTEinfo / Balog Helga