Helikopterrel lehet a nganaszanokhoz eljutni – Interjú Vojter Kitti doktorandusszal

Vojter Kitti finnugrisztika hallgatónk első helyezett lett az idei, Szegeden rendezett OTDK Humántudományi szekciójának Nyelvtörténet, finnugrisztika, lexikológia kategóriájában. Kitti a két évvel ezelőtti OTDK-n is helyezést ért el, tanulmányai során számos ösztöndíjban részesült, tanult fél évet Finnországban, hazai és külföldi konferenciákra jár, mesterszakos tanulmányai végén pedig megkapta a Discipuli pro Universitate elismerést. Interjúnkban az idei OTDK-kutatásáról kérdeztük, mely a magyar nyelvvel rokonságban álló nganaszan nyelvvel kapcsolatos.

Miben mutatkozik meg, hogy a nganaszan és a magyar rokon nyelvek?

A nganaszan az egyik legtávolabbi rokona a magyarnak, így szigorúan tudományos szempontokból vizsgálva derül csak ki a rokonság. Ez például a manysi-magyar rokonságra is igaz, de az egy laikus számára könnyebben észrevehető. A nganaszanoktól földrajzilag is távol vagyunk, ők Oroszország északi részén, a Tajmir-félszigeten élnek. A finnugor és szamojéd nyelvek szétválása óta rengeteg idő eltelt, és különböző hatások érték azóta a két nyelvet. Egy-egy szóban például más rendszerszerű hangváltozások mentek végbe, de pont a rendszerszerűség miatt vissza tudunk következtetni ugyanarra a protoalakra.

A nganaszan milyen mértékben veszélyeztetett nyelv? Hányan beszélik?

Nagy mértékben veszélyeztetett, a lélekszám és a beszélők száma is alacsony. A legutóbbi, 2020-as népszámlálási adatok alapján nagyjából 200-an beszélik a nganaszan nyelvet, de ez valószínűleg nem pontos információ, és valójában még ennél is alacsonyabb számról lehet szó. Nehéz terepmunkát végezni a kutatáshoz, én is nyelvi korpuszból dolgoztam, amelyet a Hamburgi Egyetemen állítottak össze az egykori szegedi hallgató, jelenleg hamburgi professzor Wagner-Nagy Beáta vezetésével. Ezzel a kutatással azt is meg szerettem volna mutatni, hogy korpuszból dolgozva is lehet releváns eredményeket elérni, és olyan nyelveket is lehet vizsgálni, amelyeknél szinte lehetetlen, hogy anyanyelvi beszélővel találkozzunk.

A nganaszannál lehetetlen? Szeretnél találkozni anyanyelvi beszélővel és terepmunkát végezni, vagy inkább a nyelvészet elméleti része érdekel?

Nem azt mondom, hogy lehetetlen, mert például 2008-ban a tanszékvezetőnk, Dr. Szeverényi Sándor is volt kint. Néhány beszélővel tudott együtt dolgozni, de ők már akkor idősek voltak. Egyébként is bonyolult eljutni a Tajmir-félszigetre: a falvakba leginkább csak helikopterrel lehet. Azt mondják, sosem biztos, hogy jön-e a helikopter, a félszigeten – talán a terület központját, Dugyinka városát leszámítva – pedig nagyon el vagy szakadva a külvilágtól. Ahhoz, hogy valaki kimenjen oda, nagy bátorság kell és sok-sok előkészület, engedélyek. Boldog lennék, ha egyszer tudnék egy nganaszannal beszélni, de pillanatnyilag nem sok esélyt látok rá.

Beszéled a nganaszan nyelvet?

A nganaszant általában nem úgy tanulja az ember, mint az angolt vagy a németet. Ha lenne a közelben nganaszan beszélő, könnyebb lenne a hétköznapi kommunikációt elsajátítani. Leginkább szerkezeti, filológiai, nyelvtörténeti, tipológiai ismereteim vannak a nyelvről, szótárral, korpuszanyagokkal dolgozom, de nyilván van, hogy bizonyos szövegrészleteket segítség nélkül is megértek.

Bátrabban mennél ki a Tajmir-félszigetre, ha biztos kommunikációs nyelvtudásod lenne?

Persze, de szerintem, akik már voltak kint, nagyrészt ők sem nganaszanul beszéltek, hanem oroszul; az oroszt egyébként én is megértem. A nganaszan egyik közeli nyelvrokona a nyenyec, tudok olyan emberről, aki szerintem azt folyékonyan beszéli, viszont ők lényegesen többen vannak, jobban megközelíthető helyeken.

Fotó: Kovács-Jerney Ádám

Említed a dolgozatodban, hogy a nganaszan nyelvjárás-megoszlás etnikai alapú. Hogy kell ezt érteni? Mennyire esik közel egymáshoz a két nyelvjárás? Megértik egymást a beszélőik?

Van két nganaszan törzs, az avam és a bediaj vagy vadejev, ez alapján oszlik meg a nyelvjárás. Nagy különbségről azonban nem beszélhetünk, valószínűleg jól megértik egymást. Egyébként a korpuszban az avam nyelvjárásból van a legtöbb adat, ők többen is vannak, 75%-át teszik ki a nganaszanoknak, illetve az avamok még a jobban megközelíthető falvakban élnek.

Kutatásod során az aspektust és a telicitást elemezted a nganaszan mozgásigékben. Kifejtenéd az aspektus és a telicitás jelentését?

Ezt a két fogalmat a magyarban nehéz megkülönböztetni, mert ebben a nyelvben többé-kevésbé egybeesnek, együttesen vannak jelen. Az aspektus a mondat belső időszerkezete, ami lehet folyamatos vagy befejezett. Igepárokkal érzékeltetve: olvas-elolvas, csinál-megcsinál. Ez független az igeidőtől, hiszen kifejezhetünk befejezettségét jelen időben is. Míg a magyarban többnyire igekötőkkel fejezzük ki, a nganaszanban minden ige inherensen, lexikális szinten fejez ki aspektust. Tehát egy ige szinte kivétel nélkül vagy befejezett, vagy folyamatos. A telicitás pedig a cselekvés határpontja, azon tulajdonsága, hogy tudjuk-e, mikor ér véget az ige által kifejezett esemény. Például a magyarban a bemegy igénél tudjuk: ha beér a mozgó test a mozgás céljába, akkor ér véget a cselekvés. De a telicitás nem csak a mozgásigéket érinti.

A magyarban az aspektust és a telicitást is igekötőkkel fejezzük ki? És az ösvényt is, azaz a mozgás irányát?

Igen, a magyarban mindhárom az igekötők szintjén valósul meg (bár a telikusságot például a mondat más elemei is jelölhetik). A nganaszan mozgásigékben az ige szintjén tudjuk ezeket értelmezni, a telicitás és az aspektus pedig elkülöníthető: attól, hogy egy ige telikus, nem kell, hogy feltétlenül befejezett legyen, ha olyan a szövegkörnyezet, és fordítva. Azonban az ösvényt azok az igék tudják kifejezni inherensen, amelyek befejezett aspektussal rendelkeznek, és valamilyen szinten a telikusság is összekapcsolódik ennek a többletjelentésnek a kifejezésével. Mivel az ösvényt az ige önmagában kifejezi, a nganaszan nyelv igei keretű, ellentétben a magyarral, ami pedig szatellit keretű, ugyanis mi igekötő segédelemmel, szatellittel fejezzük ki ezeket a jelentéseket.

A nganaszan mozgásigék módot is ki tudnak fejezni inherensen. A magyar nyelv is képes ilyenekre, a ‘cammog’ ige például ehhez hasonló?

Igen, a magyar tipikusan olyan nyelv, amely módot lexikalizál, ellentétben sok más nyelvvel, például a törökségi nyelvek az ösvényt tudják inherensen kifejezni. Vannak általános jelentésű mozgásigék, például fut, gurul, úszik, és elég sok specifikus is, mint a cammog, ballag, battyog.

Fotó: Kovács-Jerney Ádám

A ‘rénszarvassal utazik’ kifejezést egyetlen szóval ki tudja fejezni a nganaszan, ami a kultúrájukból következik. A ‘boldogan lépked’ szintén egyetlen szó náluk. Ez is kultúrspecifikus? Tudnál hasonló példákat hozni, akár másik nyelvből?

Szerintem a ’boldogan lépked’ nem kultúrspecifikus, és valószínűleg a magyarban is találnánk rá valami hasonlót. A számi népek egyébként szintén foglalkoznak rénekkel, az ő nyelvükben ez úgy mutatkozik meg, hogy a rénszarvasra van több szavuk. Más-más módon nevezik az állatot tulajdonságaitól, korától, nemétől függően. A nganaszannál kultúrspecifikus még az, hogy bonyolult evidenciális rendszerrel rendelkezik a nyelvük. Az evidencialitást, azaz azt, hogy milyen forrásból tudnak egy bizonyos információt, a nganaszanok morfológiai szinten, toldalékokkal tudják jelölni. Egy kis közösségben, amilyen az övék, fontos a társadalmi viszonyok, az összetartozás, megbízhatóság szempontjából, hogy közöld, honnan tudod, amit mondasz.

Milyen forrásokat különböztetnek meg?

Három toldalékuk van az evidencialitás jelölésére: valamilyen információhoz nem vizuális érzékelés által jutottak (vagyis nem látták, de közvetlenül érzékelték), vagy a körülményekből következtettek egy tényre, illetve feltételezik azt, vagy valaki mástól hallották. Ha valamit láttak, azt nem jelölik külön, mert az a standard.

De az is érzékelés, ha valakitől hallottad.

Igen, vannak összefolyások, de itt nem a halláson van a lényeg, hanem azon, hogy elsődleges vagy másodlagos forrásból származik-e az információ. Kicsit összekapcsolódik az episztemikussággal, tehát azzal, hogy mennyire biztos a beszélő egy bizonyos információ valósságában. Nyilván biztosabb a tudásunk, ha mi magunk érzékeltük. Egyébként a tanszékünk sokat foglalkozik az evidencialitással, az én két évvel ezelőtti OTDK-kutatásom is erről szólt.

Az idei dolgozatban hivatkozol egy bizonyos Vojterre. Az a Vojter te vagy? Változott a véleményed, hogy a mɨnsɨ (‘megy’) igét már nem sorolnád a mód-igékhez?

Igen, az anonimitás miatt muszáj volt úgy írnom, mintha nem én lennék. Az ÚNKP-támogatás során írtam egy rövid tanulmányt a témában, ami a Finnugor Világban jelent meg, akkor úgy gondoltam, hogy ha a mɨnsɨ nem jelöl ösvényt, akkor biztos módot jelöl. De ahogy jobban beleássa magát az ember a szakirodalomba, rájön, hogy vannak igék, amelyek semmit nem fejeznek ki pluszban a mozgás mellett, ahogy például a magyar nyelvben a mozog.

Fotó: Kovács-Jerney Ádám

Egyes nganaszan mozgásigék inherensen jelzik, hogy a mozgó dolog humán vagy nemhumán. Mégis találtál olyan példát, ahol a mozgó róka humánnak van jelölve. Olyan lehet ez, mint a magyarban, hogy egyre inkább mondjuk a háziállatokkal kapcsolatban, hogy meghaltak?

Valószínűleg nem, a nganaszanok másképpen gondolkodnak. Dyekiss Virág néprajzkutató írja a nganaszan állatmesékről, hogy ezekben nagyon sokszor emberként viselkednek, beszélnek, cseleket szőnek az állatok, lehetséges, hogy erről van szó a mozgásigével kapcsolatosan is, bár ez elég általános. Ez az inherens jeletés a Grammar of Nganasanból származó információ, az is előfordulhat, hogy a szerzője, Wagner-Nagy Beáta humán jelző alatt élő mozgó tárgyra utalt, nem konkrétan emberire.

Mi az, ami miatt hiánypótló a kutatásod?

Egyrészt a nganaszan nyelv kutatásának szempontjából hiánypótló, hiszen eddig nem volt jól kidolgozott tipológiája a nganaszan mozgásigéknek, ami pedig sok nyelvben megvan. Egyedül a vízben történő mozgásról írt már Valentyin Guszev, és ő is más szempontokat nézett. A telicitással sem foglalkoztak korábban nemcsak ebben a nyelvben, de általában a kis uráli és más szibériai nyelvekben sem. Fontos, hogy a kutatásunk, noha alapvetően nyelvspecifikus, egy nyelvre koncentrál, mégis szolgáljon akár módszertanilag, akár eredményében olyan újdonságokkal, amelyeket más kutatások is felhasználhatnak. Másrészt sokan gondolják, hogy túlságosan korlátozó korpuszból dolgozni. Azt hiszem, sikerült megmutatnom, hogy így is lehet eredményre jutni.

Forrás: SZTEinfo / Balog Helga

Fotó: Kovács-Jerney Ádám