- Az Országh László-díjat a magyar anglisztika életműdíjaként tartják számon. Habár az elismeréssel a kutató teljes munkásságát értékelik, Ön szerint volt-e, és ha igen, mi volt az a fő kutatási terület, téma vagy kérdés, amely hozzásegítette a kitüntetés elnyeréséhez?

- A díj átadását megelőző laudációjában Földváry Kinga, a PPKE BTK docense kiemelte tudományos és oktatói pályám néhány, talán jelentősnek mondható elemét, én ezek közül kettőt szeretnék megemlíteni. Négy éven, két terminuson keresztül voltam a Társaság megválasztott elnöke, egyben ebből a tisztségemből fakadóan az Európai Anglisztikai Társaság vezetőségének a tagja, így lehetőségem volt arra, hogy mind a hazai, mind a nemzetközi színtéren előmozdítsam a magyarországi anglisztika ügyét. Úgy érzem, ezen a szakterületen a lehetőségek mellett különös felelősség is hárul a tudósokra: az angol még mindig lingua franca a világban, az anglisztika óriási kiterjedésű és magasan szervezett nemzetközi hálózatában kutatási, oktatási, tudományszervezői eredményeink és vívmányaink mellett hangot adhatunk a tudományosság, a szakmaiság, az esélyegyenlőség iránti elkötelezettségünknek. Ha alkalom kínálkozott, eleget tettem ennek a felelősségnek, így például akkor, amikor az Európai Társaság vezetőségi ülésén eszmecserét kezdeményeztem a magyarországi kritikai kultúratudományi programokat sújtó hátrányos szakpolitikai megkülönböztetésről – ennek alapján egy szolidaritási nyilatkozat született. A másik eredmény szűkebb szakterületemhez, a kora újkori Anglia irodalmának és kultúrájának kutatásához kapcsolódik, ugyanis 2007 óta szervezem Matuska Ágnes docens kolléganőmmel itt a szegedi BTK-n a hazai Shakespeare-kutatás kétévente megrendezett fórumát, a Jágónak konferenciát – a visszajelzések és a díj kuratóriumának döntése szerint sikeresen.

Ami az életműdíj jelleget illeti, a közelmúltig valóban sokszor a pályájuk csúcsán lévő szakemberek kapták, és büszke is vagyok arra, hogy korábban díjazott, kedves tanáraim sorához csatlakozhattam most. Én sem a fiatalabbak közé tartozom már, de a folyamat változóban van: idén a másik díjazott kitűnő kollégám és volt szegedi tanítványom, Sári B. László volt, aki most a PTE BTK docense, és a magyar anglisztika és amerikanisztika középgenerációjának kiemelkedő alakja.

- 2021-ben megjelent egy nagyívű munkájuk, Az angol irodalom története második kötete, amelyet egyébként a korábbi díjazottal, Prof. Dr. Szőnyi György Endrével közösen szerkesztettek. A kötet nagy visszhangot kapott, hiszen egy a maga területén hiánypótló alkotás. Mit gondol, két év elteltével milyen szerepet játszik most a kötet a magyar anglisztika területén és hogyan látja annak jövőjét?

- Az angol irodalom története a hazai anglisztika nagyszabású, de még nem befejezett vállalkozása: 2010-ben kezdtük a munkát, és tíz év alatt, 2020 végére az első három korszakot tárgyaló kötetek készültek el. Szőnyi György Endre kollégámmal a kora újkor irodalmát bemutató, második részt szerkesztettem. Igaz, hogy eltelt két év, de még mindig korai megítélni, milyen lesz a visszhang, hiszen a végeredményt, a hét kötetből álló, teljes irodalomtörténetet csak a közeljövőben fogjuk a szakmai közvélemény és a felhasználók elé tárni. Annyi bizonyos, hogy valóban súlyos hiányt igyekeztünk pótolni: 1972-ben jelent meg utoljára teljes angol irodalomtörténet magyarul, legfőbb ideje volt tehát, hogy az elmúlt évtizedek kritikai gondolkodásának számos fordulatára, a legújabb irodalomtörténeti és kultúratudományi megközelítésekre támaszkodva, a hazai anglisztika szinte teljes közösségét mozgósítva írjunk egy új áttekintést. Az angol reneszánsz irodalom különösen gazdag terepet kínált arra, hogy beavatkozzunk a kialakult, bemerevedett kánonba, és intervenció értékű meglátásokkal gazdagítsuk a hazai tudományosságot, közben arra törekedve, hogy a művelt átlagolvasó számára is érthető módon tárjuk fel a kora újkori irodalmi jelenségek tágabb mezejét, az irodalom határterületeit, az irodalmi gépezet és a kora modern szubjektivitás kialakulásának összefüggésrendszerét.

- Milyen kutatásokat folytat jelenleg és milyen tervei vannak még a jövőre nézve?

- Egy ideje a kora modern és a posztmodern drámákban megfigyelhető hasonlóságokat tanulmányozom a két kor ismeretelméleti válságának tükrében, különös tekintettel a testi és tudati, anyagi és mentális anatómia jelenlétére. Ebben a témában készülök hamarosan megvédeni akadémiai doktori disszertációmat, és ha minden jól alakul, az itt tett felismeréseket szeretném a már bejáratott és az újabb kidolgozott egyetemi kurzusaimon megismertetni a hallgatókkal.

- Iskoláinak nagy részét itt végezte a BTK-n, és már több, mint harminc éve itt is tanít. Mit tapasztal, hogyan változik az angol és egyáltalán az idegen nyelvek tanítási gyakorlata az évek során, milyen tendenciákat lehet ebben felfedezni?

- Az információs robbanással, a digitalizációval, a mesterséges intelligencia használatának villámgyors elterjedésével átalakulnak a tudásról alkotott identitás- és kultúraszervező elképzeléseink, ahogy egyre gyorsabb átértékelődik a bölcsészet, a humántudományok szerepe is a világban. A változatlanul igen népszerű angol programjaink működtetésében különösen nagy felelősségünk lépést tartani ezekkel a változásokkal, hogy a kritikai gondolkodás oktatásának és művelésének lehetőségét, fontosságát meggyőzően tudjuk bemutatni hallgatóinknak.

Fotó: Kiss Attila

- Visszatérve a díjátadóra – az Országh László-díj nagy elismerést jelent. Hogyan tekint a kitüntetésre? Milyen élményekkel távozott a díjátadóról?

- Az Anglisztikai Társaság konferenciája a szakterület nagy hazai seregszemléje, szakmai és emberi szempontból egyaránt mindig nagyszerű élmény ott lenni, most pedig különösen felemelő érzés volt, hogy mestereim, kollégáim és tanítványaim egyszerre vettek körül a díjátadón – úgy éreztem, igazolást nyertek azok az erőfeszítések, amelyeket az elmúlt egy-két évtizedben tudásközvetítőként tettem.

Krizsán Dóra