1925-ben az épület harmadik emeletén kapott helyet a Bölcsészettudományi Kar, melynek Földrajzi Intézete az első emelet egy részét vette birtokba. A földszinten az Állatrendszertani Intézet és a Fogászati Klinika került elhelyezésre. Az épület folyosói nem voltak mindig hangosak a nyüzsgő diákélettől, eredetei megrendelője az 1887-ben Szegedre települt, több száz alkalmazottat foglalkoztató Magyarországi Vasúti Központi Leszámoló Hivatal volt.

Apró Ferenc: Szegedi Képeslapok – A képeslapok Szegedje, Szeged: Grimm Kiadó, 1999. p. 39.

A központi hivatal épületének lehetséges helyszínéül merült fel a Rákóczi tér, a Lechner tér és a Szent György tér, azonban az 1910-re már hanyatlásnak induló, az isztambuli transzkontinentális út részét képező Petőfi sugárút mellett fekvő elhanyagolt állapotban lévő, eredetileg dísztó funkciót betöltő, Korcsolyázó-tavának egy részére és annak környékére esett a végső választás.

Az épület tervének elkészítésére 1911-ben jeligés pályázatot hirdettek, amelyen kizárólag szegeden élő építészek vehettek részt. A pályázat kritériuma meghatározta, hogy az épület „komoly” stílusjegyeket kell viseljen, a szecessziós stílus mellőzendő volt. További kitételként szerepelt, hogy az építési telket paralelogramma alakban körbezáró négy utcára eső épületrészek beépítésre kerüljenek szükség esetén két udvari keresztszárny beépítésével. A pályázatra kilenc pályamű érkezett be, melynek 3000 koronás első díját Ottovay István és Winkler Imre építészek terve nyerte el. A kivitelezési munkálatokért Ligeti Béla felelt. A kubikosmunka 1911. július 13-án kezdődött meg, 700-800 munkás dolgozott a terepen egy hónapon át. Az épület kivitelezését a kiváló szakembereknek bizonyuló helyi iparosok végezték. A Korcsolyázó-tó feltöltési munkálatait a Böhm testvérek, a csatornázást a Báló és Ábrahám-cég kivitelezte. A központi fűtést és a vízvezetékek kiépítését a budapesti Pollmann és Társa végezte, míg az épületbe került liftek egy milánói gyár termékei. A két lift egyike ma is működik az épületben, amely Szeged városának legrégibb felvonója. Szegedi viszonylatban az elsők között került beépítésre gőzkazánokkal üzemeltetett központi fűtés. Az épület feszített munkatempóban mindösszesen egy év alatt 1912. augusztus 1-jére készült el. A tereprendezés során a természetes tó egésze feltöltésre került, ennek helyén áll (részben) a Szegedi Egyetemi Könyvtárnak is otthont adó József Attila Tudományos és Információs Központ.

A Vasúti Leszámoló Központ irodaépületében eredetileg 120 db kétablakos és 51 db egyablakos iroda kapott helyet összesen 5500 négyzetméteren, amely kiegészült az irattárak 1500 négyzetméteres területével. Emeletenként öt darab három szobás, modern berendezésű hivatalnoki lakás is helyet kapott. Ezen kívül az épületben portás és házmesteri lakások is kialakításra kerültek.

Az épületet neoromán stílusjegyek (rizalitok, pilaszterek, zömök tornyok) határozzák meg. Eredetileg a mai Ady téri és Egyetem utcai oldal megegyező kialakítású volt. Mindkét oldalon hármas tagozódású, orommezővel szegett, bélletes jellegű bejárat volt található. Az oktatási igényekhez igazodó végső arculatát 1930-ban nyerte el, az egykori tó felöli, Ady-téri homlokzatához Rerrich Béla tervei alapján épült a 260 főt befogadó Auditórium Maximum sokszög alakú előadóterme, melynek lépcsős felépítménye vasbetonból készült. Az előadóterem alatt kapott helyet a kar tornaterme. A kivitelezésért Berkes Dezső és Tápay Jenő feleltek.

Az SZTE Levéltárának engedélyével

Az SZTE Egyetemi Könyvtárának engedélyével

Az ötvenes évek elején az épület további kibővítését tervezték Bernáczky József ötlete alapján a harmadik emelet fölé részleges ráépítés került volna, azonban az elvégzett talajpróbák negatív eredménye alapján ez nem valósul meg.

Az SZTE Levéltárának engedélyével

A Bölcsészettudományi Kar nagy előadótermében tartotta irodalomtörténeti előadásait Sík Sándor 1930 és 1944 között. Ugyanitt több neves magyar író szólt népes közönségéhez, köztük Illyés Gyula, Németh László és Veres Péter. A Bölcsészettudományi Kar hallgatója volt jeles költőnk Radnóti Miklós 1930 és 1935 között.

Fotó: Szentgyörgyi Anna

Az utolsó képre kattintva galéria nyílik meg.

Felhasznált irodalom:
Apró Ferenc: Szegedi Képeslapok – A képeslapok Szegedje, Szeged: Grimm Kiadó, 1999. p. 39.
Apró Ferenc: Szeged útikönyv – 10 séta a városban. Szeged: Grimm Kiadó, 2009. p. 193-194.
Kiss Ferenc, Tonelli Sándor, Sz. Szigethy Vilmos: Szeged, Budapest, 1927.
Ozsváthné Csegezi Mónika: Vasúti leszámoló Hivatal In: Tóth Ferenc (szerk.) Csongrád Megye építészeti emlékei, Szeged, 2000. p. 391-393.