A francia Akadémiai Pálmarend kitüntetésében részesült Gyimesi Timea és Farkas Ildikó az SZTE BTK Francia Tanszékéről

Az SZTE Frankofón Egyetemi Központjában Gyimesi Timea irodalomkutató, egyetemi docens, az SZTE BTK Francia Tanszék vezetője és Farkas Ildikó szaktolmács, egyetemi adjunktus, a tanszék nyugalmazott oktatója vette át a francia Akadémiai Pálmarend lovagi fokozatát Jonathan Lacôte francia nagykövettől.

Francia állami kitüntetésben, az Akadémiai Pálmarend lovagi fokozatában részesült az SZTE BTK Francia Tanszékének két munkatársa, Gyimesi Timea tanszékvezető, habilitált egyetemi docens és Farkas Ildikó szaktolmács, nyugalmazott egyetemi adjunktus. A francia nyelv és kultúra terjesztéséért járó elismerést Jonathan Lacôte, Franciaország nagykövete adta át az SZTE Frankofón Egyetemi Központjában rendezett ünnepségen. Az eseményen francia részről jelen volt Matthieu Berton, a francia nagykövetség kulturális tanácsosa, a Francia Intézet Igazgatója, valamint Maud Launay, oktatási együttműködési attasé is.

Az Akadémiai Pálmarend három fokozatát azoknak a francia vagy külföldi állampolgároknak ítélik oda, akik pályájuk során kiemelkedő szerepet játszanak a francia nyelv és kultúra terjesztésében. A szegedi egyetem Francia Tanszékének és együttműködő szervezeteinek műhelyéből, a szegedi frankofónia berkeiből különösen sok tudóst, nyelvészt, irodalomkutatót ismert el ezzel a kitüntetéssel a francia állam. Az Akadémiai Pálmarend lovagi fokozatát legutóbb Lovas Mária, az Alliance Française munkatársa nyerte el. Korábban ebben az elismerében részesült Kruzslicz Péter, a Frankofón Egyetemi Központ vezetője, az egyetemi gyakorló gimnázium tanárai közül Józsa György, Pignitzky Beáta, Kiss Dezső, az Alliance Française-ben végzett munkájáért Pálfi György antropológus, valamint az SZTE BTK Francia Tanszék több oktatója, Újfalusi Németh Jenő, Albert Sándor, Gécseg Zsuzsanna is. A pálmarend tiszti fokozatát korábban Pálfy Miklós, Penke Olga, majd Szász Géza kaphatta meg, míg a legmagasabb, parancsnoki fokozatot Csernus Sándor középkorász, a párizsi Magyar Intézet egykori vezetője érte el. A kitüntetés jelzi, hogy a francia kormányzat számontartja és nagyra becsüli a szegedi frankofóniát, és különösen a francia nyelv és kultúra közvetítésében fontos szerepet játszó Francia Tanszék munkáját.

Jonathan Lacôte, Franciaország nagykövete köszönti Farkas Ildikót és Gyimesi Timeát. Fotó: Kovács-Jerney Ádám

Az Akadémiai Pálmarendet I. Napóleon alapította 1808-ban a francia egyetemi kiválóság elismerésére; 1955 óta a francia oktatási miniszter adományozza a babérágakat szimbolizáló, mélylila szalagon függő ezüst kitüntetést.

Farkas Ildikó: „Kinyílt számunkra a francia nyelvet használó világ”

Laudációjában Jonathan Lacôte francia nagykövet elsőként Farkas Ildikó munkásságát méltatta: – Szemlélete mélyen befolyásolta tanítványait, megtanította őket szeretni a precizitást, értékelni a finomságot, tisztelni a nyelv összetettségét. Mind olyan tulajdonságok, amelyek azt a nagyszerű szegedi francia bölcsészeti iskolát jellemzik, amelyhez Farkas Ildikó oly sokat tett hozzá – mondta franciául és magyarul megtartott beszédében. – Diszkrét, igényes humanista meggyőződéséhez hűen megtestesíti mindazt, amit az Akadémiai Pálmarend jutalmaz: a tudás átadását, a szigorúságot, a szenvedélyt és a francia nyelv állandó szolgálatát anélkül, hogy valaha is reflektorfényre törekedne – jellemezte Jonathan Lacôte az SZTE BTK nemrég nyugalomba vonult oktatóját.

Farkas Ildikó 1983-től nyugdíjba vonulásáig a szegedi egyetem francia tanszékének oktatója volt, ezen felül tisztviselőként évekig dolgozott az EU Tanácsának magyar nyelvi fordító osztályán. Szakterülete az uniós szakterminológia; az angol és a francia mint forrásnyelv, valamint a Trados fordítástámogató szoftver hatása a magyar nyelvű uniós fordított szövegekre. A nyelvészeti tárgyak mellett az egyetemen francia-magyar, magyar-francia szakfordítást és tolmácsolást is oktatott és végzett szegedi vegyes vállalatoknál, valamint a műfordításba is belekóstolt.

– Mi motivált engem? Elsősorban a diákok. Folyamatosan tanultam a diákoktól. Nekik is többször mondtam, hogy szerintem tanítva lehet legjobban tanulni. A diákok kérdései mindig fontosak voltak. Jellemző, hogy a külföldiek sokkal többet kérdeznek. Sajnos a magyar diákokon eléggé érezhető a poroszos oktatás hatása, amelyben a hallgató hallgat, az oktató pedig ex katedra kinyilatkoztat – mondta kérdésünkre Farkas Ildikó.

Farkas Ildikó szaktolmács, egyetemi adjunktus, az SZTE BTK Francia Tanszék nyugalmazott oktatója. Fotó: Kovács-Jerney Ádám

Ami frankofón elkötelezettségét illeti, 2019-ben az SZTE BTK Francia Tanszékén Farkas Ildikó és Gécseg Zsuzsanna közösen kidolgozták a Frankofónia a digitális korban című specializáció nyelvészeti részét, amely azóta is a képzés kínálatában szerepel.

A specializáció az európai és az Európán kívüli frankofóniák kulturális és társadalmi örökségének vizsgálatával a kortárs mediális térben keletkező információk, kulturális, társadalmi és gazdasági ismeretek kreatív tanulmányozását tűzi ki. A képzés a francia nyelvi kompetenciák fejlesztését egyben kiterjeszti Franciaországról a frankofón területekre, például Belgiumra, Svájcra, Kanadára vagy a tengerentúli francia megyékre, és Afrikára is.

– Számomra nagy kihívás volt ennek a tematikának a kidolgozása, hiszen szinte a nulláról kellett építkeznünk. Persze nagyon izgalmas volt tudományos szempontból is, sokat tanultam ebben a felkészülésben, de megérte, mert úgy vettem észre, hogy a diákokat is érdekli az a francia, amit a jelenlegi frankofón területeken beszélnek. Kinyílt számunkra a francia nyelvet használó világ – mondta Farkas Ildikó.

Francia nyelvtanulásának kezdeteire Farkas Ildikó így emlékezett vissza:

– Az 1960-as évek elején már engedték a francia nyelv oktatását Szegeden. A szüleim ide, a Ságvári Gyakorló Általános iskolába írattak be, ahol Nemes Gábor személyében kiváló franciatanár tanított. A gimnáziumba lépve Kovács Béla lett a tanárom, ő azelőtt premontrei szerzetes volt, igazi karizmatikus ember, nagyon szigorúan behajtotta tőlünk a tudnivalókat, és közösségszervezőnek is ragyogó volt. Kiss-Stefán Mónika dokumentumfilmet is készített róla. Béla bácsi keze alól egyenes volt az út a francia szakra. Szegeden akkorra már volt vonzása a francia kultúrának, a családok úgy gondolták, hogy jó dolog, ha a gyerek beszél franciául.

Gyimesi Timea: „Egy-egy jó mondat új világokat tud felnyitni a diákok előtt”

Laudációjában Jonathan Lacôte francia nagykövet ezekkel a szavakkal fordult Gyimesi Timea tanszékvezető egyetemi docenshez, az Akadémiai Pálmarend kitüntetés átadásakor:

– Ezzel a kitüntetéssel a Francia Köztársaság tiszteleg a francia nyelv terjesztésének és a róla folytatott tudományos gondolkodásnak szentelt több mint 35 éve előtt. A kitüntetés egyben a hála gesztusa is egy olyan egyetemi oktató felé, aki 1989 óta a szegedi egyetemet Közép-Európa egyik legjobb francia nyelvű tanulmányi központjává tette.

A francia nagykövet Gyimesi Timea négy könyve közül megemlítette a 2023-ban megjelent Elmozdulások és riturnáliák a kortárs francia és magyar irodalomban című tanulmánykötetét, amit a két kultúra közötti rezonanciák utáni türelmes keresésnek nevezett.

Gyimesi Timea irodalomkutató, egyetemi docens, az SZTE BTK Francia Tanszék vezetője. Fotó: Kovács-Jerney Ádám

– Az ön dinamizmusa – fordult Gyimesi Timea felé – nagyban hozzájárult Magyarország tudományos befolyásához frankofón területen. 2015 óta több nemzetközi konferenciát szervezett Szegeden Gilles Deleuze-ről, a sebesség, figyelem és percepció, az ember és gép témáiban, az irodalomról mint paradigmáról, és legutóbb az empátiáról a művészetekben és az irodalomban. Ezek mind teret biztosítottak a francia, belga, német, spanyol, kanadai és közép-európai kutatók közötti párbeszéd kibontakozásának.

– Pályafutása a francia nyelv és kultúra iránti elkötelezettséget, és ritka nyitottságot is mutat a szellemi hagyományok közötti párbeszéd előmozdítására, valamint a magyarul és franciául is gondolkodni képes fiatal kutatók képzésére. Munkája tartós hidat épített országaink között. Franciaország mélységesen hálás önnek! – zárta laudációját Jonathan Lacôte.

Gyimesi Timea egyetemi docens 1983-1989 között a József Attila Tudományegyetem francia nyelv és irodalom szakán, magyar nyelv és irodalom szakán, valamint összehasonlító irodalomtudományi szakán tanult, majd 1989-től itt lett oktató. 1990-1991 között az Université de Paris VII Denis Diderot egyetemen folytatott DEA tanulmányokat, amelynek végén Le Principe de deux chez Michel Tournier címmel védte meg dolgozatát. 1992-1995 között doktori tanulmányokat végzett ugyanott Julia Kristeva irányításával. 1997 novemberében védte meg PhD-disszertációját Avatars de la lettre. Approches de l’impossible dans l’oeuvre de Michel Tournier címmel.

Gyimesi Timea volt a házigazdája az 1993-ban a szegedi egyetemre látogató Michel Tournier francia író fogadására rendezett eseménynek:

– Ez a találkozás azért volt nevezetes számomra, mert legyőzve gátlásaimat, bátor és provokatív kérdéseket mertem feltenni az akkor ünnepelt és közismert írónak az Aud. Max. közönsége előtt. A beszélgetés után elismerően nyugtázta, hogy jobban ismerem a műveit, mint ő maga – idézte fel kérdésünkre pozitív emlékét. – Az Aud. Max. dugig volt. Mindenki értett franciául… Ma már alig lehet elképzelni ezt. Sajnos már jó ideje nem jut el ide Szegedre egy ilyen jellegű találkozóra egy író, aki Budapesten szerepel. S noha Szeged továbbra is a magyarországi frankofóni központja, az ilyen rendezvények 1990-es évek után szépen elmaradtak, ahogy sok egyéb támogatás is.

– A francia egy véletlennek köszönhetően robbant bele az életembe – emlékezett vissza Gyimesi Timea. – Az általános iskola után matekra és angolra készültem, de az esztergomi gimnáziumban akkor még nem lehetett szakot választani, egyszerűen csak minden felvételi eljárás nélkül osztották be a diákokat valamelyik osztályba. Így kerültem a franciás C osztályba. De nagy szerencsém volt, mert ebben az osztályban a franciatanár egy igazán nagy kaliberű, szellemes, művelt és karizmatikus ember volt. Számomra megtestesítette mindazt, amit a francia a mai napig jelent: eleganciát, szellemességet, műveltséget, a világ nyelvi belakását. A nyelv és kultúra mellett még azt a sajátos életérzést is képes volt kifejezésre jutattni, amit mindenki felismer és ápol, aki egyszer is kapcsolatba kerül a franciával. Szegedre jelentkeztem francia és magyar szakra. Itt aztán tudatosodott bennem, hogy a nyelv függvénye az, hogy az ember mit tud elmondani a világról. Különös, de nekem a francia nyelv a maga karteziánus feszességével, tiszta szerkezetével alkalmasabbnak tűnt arra, hogy gondolatokat hozzak létre. Noha nem könnyű franciául írni, mert franciául kell elgondolni azt, amit akkor, azon a nyelvi szinten, amelyen éppen vagyunk, mondani tudunk. Ma is az a misszióm, hogy gondolkodni tanítsam az óráimra betévedő hallgatókat, hogy legyenek kérdéseik, hogy rájöjjenek, tudnak a saját életükkel kapcsolatos problémáikra választ kapni az olvasáson és értelmezésen keresztül. Akár úgy is fogalmazhatnék, hogy látni tanítom őketet. Hiszek abban, hogy a tanári pálya az egyik legfontosabb, hiszen egy-egy jól sikerült mondat új világokat képes felnyitni a diákok előtt.

Gyimesi Timea az elmúlt évben a Bordeaux Montaigne egyetemen volt meghívott professzor egy hónapig, ahol Gilles Deleuze és Félix Guattari geofilozófiáról tartott kurzusokat a design mesterszakon. A napokban a Szegedi Tudományegyetemet képviselte egy Kolozsvárott rendezett frankofón konferencián:

– A konferencielőadás mellett, amelyet mindenki nagy meglepetésére a friss Nobel-díjas Krasznahorkairól tartottam, bemutattam a Francia Tanszéken folyó kutatásokat is. Valósággal learattam a babérokat! Csodálkoztak, hogy egy nem frankofón ország egyetemének kis francia tanszékén ilyen újszerű és kurrens problémákra vagyunk fogékonyak, hogy ilyen sokféle szakmai tevékenységet tudunk felmutatni, ilyen magas színvonalon. Felfigyeltek az utóbbi években beindított frankofón specializációnkra is. Elmondhatom, hogy a hozzánk érkező magyar és külföldi hallgatókkal együttműködve folyamatos megújulásra törekszünk, tanulunk, hogy e kihívásokkal teli változó kontextusban is koherens világlátást és hozzá érzékeny megértési stratégiákat tudjunk nyújtani hallgatóink számára.

Az SZTE BTK Francia Tanszék és a szegedi frankofón műhelyek képviselői az ünnepségen. Fotó: Kovács-Jerney Ádám

Az SZTE BTK Francia Tanszéke kiterjedt nemzetközi kapcsolatot ápol számos franciaországi egyetemmel, köztük az Angers-i Egyetemmel (Université d'Angers), a szintén angers-i Nyugati Katolikus Egyetemmel (Université Catholique de l'Ouest), a Strasbourg-i Egyetemmel (Université de Strasbourg), a Vincennes-Saint-Denis Egyetemmel (Université Paris 8), a Lotaringiai Egyetemmel (Université de Lorraine), a Bordeaux-i Egyetemmel (Université Bordeaux Montaigne), a Le Mans-i és Tours-i egyetemekkel, valamint a Nizzai Egyetemmel (Université Nice Sophia Antipolis). Az SZTE BTK Francia Tanszéke a Limoges-i Egyetemmel kettős diplomát adó mesterképzést vezetett be 2020-tól.

Forrás: SZTEinfo / Panek Sándor
A borítóképen: Farkas Ildikó szaktolmács, egyetemi adjunktus, az SZTE BTK Francia Tanszék nyugalmazott oktatója és Gyimesi Timea irodalomkutató, egyetemi docens, a tanszék vezetője, a francia Akadémiai Pálmarend kitüntetettjei. Fotó: Kovács-Jerney Ádám