A Szegedi Tudományegyetem magyar és külföldi hallgatói között is sikert aratott Karikó Katalin könyve, amit az SZTE oktatója, Dr. Fenyvesi Anna fordított magyarra. A mű eredeti címe Breaking Through – My Life in Science. Az „Áttörések – életem és a tudomány” magyar verzióját a Szegedi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának Angol-Amerikai Intézet vezetőjének köszönhetjük. A szociolingvista, kétnyelvűséggel, nyelvkontaktussal foglalkozó szakértővel a 95. Ünnepi Könyvhéten találkozhattak az SZTE hallgatói, oktatói és minden érdeklődő az American Corner Szeged szervezésében, a Szent-Györgyi Albert Agórában, 2024. június 12-én délután.

– Valamennyi American Corner, így a szegedi is kiemelt hangsúlyt fektet a STEM (mozaikszó: science, technology, engineering and mathematics) tudományágak (természettudományok, technológia, mérnöki tudományok és matematikai tudományok) népszerűsítésére. Mivel ezek az ágazatok globálisan férfiak által domináltak, így kiváltképp fontosnak tartjuk az e területeken dolgozó nők sikereinek kiemelését. Erre nem is találhatnánk jobb alanyt Karikó Katalinnál: egy magyar kutató, aki városunkban alapozta meg azt a tudását és fektette le annak a kutatásának alapjait, amelyet később az Amerikai Egyesült Államokban folytatott, és amelynek eredményei révén végül az egész világ megismerte a nevét. Az általa írt memoár egy igazán lebilincselő olvasmány, nem csak biológiai kutatások területén tevékenykedőknek készült és igen fontos üzenettel bír az olvasó számára. A könyvben maga Karikó Katalin is több ízben kiemeli az olvasás fontosságát, amely az American Corner Szeged egyik küldetése, így ennek megfelelően mi is igyekeztünk a rendezvényünkkel terjeszteni ezt az üzenetet. Továbbá az ingyenesen igénybe vehető, több száz angol nyelvű kötetet tartalmazó könyvtárunk, amelynek immáron a „Breaking Through: My Life In Science” is a részét képezi, szeretettel várja az olvasni vágyókat – mondta el Papp Zsuzsanna, az American Corner Szeged igazgatója, aki moderálta a beszélgetést Fenyvesi Annával.

Fenyvesi Anna 1988 óta oktató a BTK Angol-Amerikai Intézetében, 2001 óta docensként, 2009 óta intézetvezetőként dolgozik. A Nobel-díjas kutató könyve fordításának nehézségeiről, örömeiről kérdeztük az SZTE oktatóját, aki már fordított szépirodalmat hallgatóként – Nabokovot és elbeszéléseket – de szakmai tartalmú műveket, nyelvészetet és néha más bölcsész témájú cikkeket, vallástudományt, irodalomtudományt elég gyakran fordít, leginkább magyarról angolra.

– Karikó Katalin könyvének magyarra fordítása mikor, hogyan került képbe?

– A Helikon kiadó főszerkesztője, M. Nagy Miklós az egyetemen Újszászi Ilonát kereste meg, tud-e valakit, aki „házon belül” lefordítaná, aki ismeri a várost, az egyetemet. Ilonával hallgató korunk óta ismerjük egymást, tudja, hogy sokat fordítok, így egyből én jutottam eszébe, és felhívott. Mindez 2023. május elején volt.

– Hogyan zajlott a fordítás?

– A kiadótól nagyon rövid határidőt kaptam, július közepére kellett kész lennem, nagyon feszes volt, gyakorlatilag mindent félretettem. Karikó Katalinnal tavaly május elején találkoztam egyszer Budapesten, ott bemutatkoztam neki, hogy én fordítom a könyvet, utána egyszer Zoomoltunk egy bő fél órát valamikor június végén, hogy feltehessek neki pontosító kérdéseket. Nagyon kedvesen és precízen segítségemre volt.

– Mennyire volt speciális ez a munka amiatt, hogy most angolról kellett magyarra fordítani, ráadásul egy magyar ember írását?

– Azt hiszem, már nem titok, hogy az eredeti angol szöveg kialakításában Karikó Katalin professzor asszony profi író segítségét is igénybe vette. Ez egy nagyon jól megírt szöveg, amit élvezet volt fordítani.

– Mi a tapasztalata a könyvkiadás, könyvpiac, általánosságban az olvasás területén?

– A saját oktatói tapasztalataim azt mutatják, hogy a hallgatók kevesebbet olvasnak – például szépirodalmat. Ennek egyik oka véleményem szerint az, hogy több filmet néznek, és a filmek mintegy átvették a szépirodalom szerepét a „mesemondás” területén. Elvégre azért olvasunk szépirodalmat, azért nézünk filmeket, mert szeretjük a meséket, a történeteket.

– Melyek az ön által vezetett SZTE Angol-Amerikai Intézet jelenlegi főbb feladatai, célkitűzései?

– Az Angol-Amerikai Intézet szerencsés helyzetben van: az angolos szakokra (főleg az anglisztika alapszakra és az angoltanári szakra) még mindig sokan jelentkeznek, sok hallgatónk van. Ez nyilván az angol nyelv kivételes helyzetének köszönhető: világnyelv és eszköz a kezünkben, amit arra használunk, hogy más nyelvek beszélőivel kommunikáljunk, információt elérjünk stb. De az Intézetünk fő feladata változatlanul az, hogy a hallgatóinkat megtanítsuk nemcsak a nyelv magas fokú ismeretére szóban és írásban, hogy kommunikálni, előadni tudjanak, valamint, hogy kritikusan gondolkodjanak. Ami változik, az a szak tartalma: az elmúlt évtizedekben a hagyományos irodalom, nyelvészet, történelem jellegű kurzusaink kiegészültek kultúratudománnyal, azon belül a populáris kultúra, multimedialitás, digitális bölcsészeti kurzusokkal, a nyelvészeti óráink kognitív nyelvészettel, és tartalmukban is folyamatosan újulnak.

– Milyen kihívás vár önre a közeljövőben?

– Augusztustól januárig öt hónapra Fulbright kutatói ösztöndíjjal az USA-ba megyek, és ott az Appalache hegység régiójának amerikai magyarjainak nyelvi örökségét fogom kutatni.

Forrás: SZTEinfo

Fotó: Kovács-Jerney Ádám