2015 tavasza óta működik a Bölcsészkar Magyar Irodalmi Tanszékén egy fontos irodalomtörténeti, irodalomkritikai és szépirodalmi beszélgetéssorozat, a Műhelytitkok, melynek ötletgazdája Szilágyi Zsófia professzor, társszervezője Szabó Gábor docens, időnkénti támogatója pedig a Szépírók Társasága.
A két irodalomtörténész és -kritikus egymást felváltva, félévente két-három alkalommal faggatja az ország különböző intézményeiből, egyetemeiről, könyvkiadóitól, folyóirataitól meghívott vendégeket a Sík Sándor Olvasóteremben. Az egykor a szegedi egyetemen is tanító Margócsy István irodalomtörténész, a régi és klasszikus irodalom kutatója, de egyben a kortárs irodalom aktívan követő és formáló kritikusa volt első beszélgetőtársuk.
Radnóti Sándor irodalomtörténész, filozófus, Károlyi Csaba, az ÉS kritika rovatának szerkesztője, Garaczi László, Németh Gábor és Neszlár Sándor írók (utóbbi gyerekkönyvkiadó-szerkesztő is), Mészáros Sándor, a Kalligram Kiadó igazgatója, Rácz Péter műfordító, Boka László irodalomtörténész, az OSZK tudományos igazgatója, valamint György Péter esztéta után Nagy Boglárkával, a Libri Kiadói Csoporthoz tartozó Jelenkor Könyvkiadó szerkesztőjével beszélgetett 2017. október 12-én Szilágyi Zsófia. Irodalomtörténeti kuriózumokra és az emberi (alkotói) lélek mélységeibe, személyes titkaiba való bepillantásra számíthatott a közönség, hiszen a 12-ei Műhelytitkokon a Jelenkor idén szeptemberben kiadott levelezéskönyvéről és annak keletkezéstörténetéről folyt a disputa. A vendég, Nagy Boglárka szerkesztette A bilincs a szabadság legyen című, irodalmunk egyik legmeghatározóbb alakjának, Mészöly Miklósnak és társának, Polcz Alaine tanatológusnak a levelezéseit egybegyűjtő, nemcsak terjdelmében monumentális kötetet, melynek utószavát ráadásul Nádas Péter jegyezte.
A Műhelytitkok célja – Szilágyi Zsófia elmondása alapján – egyrészt, hogy „a Bölcsészkar hallgatói lássanak, halljanak írókat, illetve más egyetemeken tanító irodalomtörténészeket, vagy akár olyan szakmák képviselőit, amelyek lehetséges életpályát is jelenthetnek számukra, tehát szerkesztőket, műfordítókat, kiadóvezetőket, kritikusokat. Másrészt a beszélgetések nyitottsága is fontos. Az, hogy a közönség soraiba más tanszékekről vagy a városból is érkezzenek, hogy lássák, mi történik egy magyar tanszéken, de, ha messzebbről nézzük, azt is mondhatjuk, hogy egy bölcsészkaron, hiszen ezt sokan nem tudják.”
„Figyelmünk az izgalmas, új megjelenések mellett a tágan értett irodalmi élet ritkábban megszólított, de a sokat szereplőknél nem kevésbé érdekes alakjaira is kiterjed, de arra is, mi foglalkoztatja éppen a hallgatóinkat. Így lett a vendégünk például egy gyermekkönyvkiadó szerkesztője, arra is gondolva például, hogy az osztatlan tanárszakosoknak van Gyermek- és ifjúsági irodalom című tantárgyuk” – mondta az október 12-i est előtt kérdésünkre Szilágyi Zsófia, majd hozzátette: „Egy komoly hiányosságunk azért egészen biztosan felfedezhető: bár a beszélgetésvezetésnél nincs férfidominancia, ahogy a Kritikai beszélgetésekben sem (ez a Magyar Irodalmi Tanszék másik programsorozata, melyen a tanszék oktatói, doktoranduszai és MA-s hallgatói vitatkoznak a legújabb könyvekről – a szerk. megj.), eddig női beszélgetőtárs még nem volt a Műhelytitkok-sorozatban. Most viszont lesz, és a hihetetlenül izgalmas levelezéskötet kiváló szerkesztője egészen biztosan titkokat fog elárulni a könyv létrejöttéről. Hiszen a beszélgetéssorozat ezért is kapta ezt a címet, mert a munkájukról, ha jól kérdezzük őket – mi pedig nagyon igyekszünk, hogy ez így legyen –, mindig elárulnak váratlan műhelytitkokat is a vendégeink.”