A konferencia célja az volt, hogy fórumot teremtsenek a nyelvszakos hallgatókat oktatók számára, hogy tapasztalataikat, kialakult gyakorlatukat egymással megoszthassák, és igazi tapasztalatcsere folyamán, együttműködve keressenek megoldást a nehézségekre vagy értékeljék az elért eredményeket. Előadások és kerekasztal-beszélgetések is szerepeltek a programban, bőséges időt hagyva a hozzászólásokra. Szász Géza dékánhelyettes megnyitója után Petneki Katalin és Vígh Tibor (SZTE) a német emelt szintű érettségi és a német alapszak belépési követelményeinek a példáján elemezte a lehetséges kapcsolódási pontokat és a hiányzó láncszemeket a közoktatás és a felsőoktatás nyelvi képzései között. Kiemelték, amit az érettségi feladatok fejlesztésekor már lehetett tapasztalni, és amire az első elemzések is rámutattak, hogy az emelt szintű vizsga jelenlegi formájában nem tudja igazán a nyelvszakokon elvárt felvételi funkciót betölteni. Előadásukban részletes elemzésekkel alátámasztva ismertették ennek lehetséges okait.

Bajnóczi Beatrix és T. Balla Ágnes (SZTE) kérdőíves felméréseik tapasztalatait osztották meg, amiből többek között az derült ki, hogy a felvett hallgatók az egyetem kezdetekor elég egysíkúan látják a jövőjüket. Hangsúlyozták azt is, hogy a többciklusú, ún. Bolognai képzési rendszer (alap-, mester- és doktori képzés) bevezetésével egyidejűleg megszüntetett felvételi azt eredményezte, hogy az intézményeknek nincs módjuk arra, hogy megszűrjék a felvételizőket, vagy legalább valamilyen előzetes képet kaphassanak leendő hallgatóikról. Ennek egyik következménye az egyes évfolyamokon tapasztalható nagymértékű heterogenitás a hallgatók tudásszintjében, melyet felzárkóztató kurzusok szervezésével és a tananyagok átalakításával próbálnak megoldani. Elhangzott az is, hogy az utóbbi években a felsőoktatás valamennyi szegmense szembesülni kényszerül a diákok lemaradásának és kimaradásának kérdésével, aminek megoldására minél hamarabb választ kellene találni.

Tukacs Tamás (Nyíregyházi főiskola) azt mérte fel, hogy milyen szerepe van az angol nyelvnek az angol szakosok szokásaiban, jövőképük kialakításában és motivációjukban. Bemutatta, hogy hogyan hatottak a hallgatók motivációjára az elmúlt évek felsőoktatásban tapasztalt átalakulásai, és vizsgálta például azt is, hogy manapság milyen tanulási stratégiákat követnek, milyenek az órákon szerzett tapasztalataik és mik a jövőbeli terveik.

Doró Katalin és Szabó Gilinger Eszter (SZTE) a hallgatók önképét és az oktatók hallgatókról alkotott véleményét vizsgálta meg, és találta azt, hogy a kettő élesen eltér egymástól orientációjában és motivációjában. Míg a kutatásban részt vevő elsőéves hallgatók felkészültségüket és teljesítményüket általában sikeresnek ítélték meg, oktatóik inkább a sikertelenség okát keresték. Kiemelték, hogy míg hallgatói oldalról jellemző a teljesítmény felülértékelése, oktatói oldalról pedig az alulértékelése, a pontatlan (ön)értékelés következménye a nehézkes kommunikáción túl megnehezíti a valós elvárások felismerését és rájuk való reakciót – mind oktatói, mind hallgatói oldalról. Hallgatóinkat fontos minél pontosabb önértékelésre ösztönözni, hiszen ezzel sok későbbi kudarcélményt lehetne megelőzni.

Az első kerekasztal vitaindítójában Dávid Kinga (SZTE) egy kisebb nyelvszakra, az olaszos képzésre helyezte a hangsúlyt, részletezve a kis, családias légkör adta lehetőségeket és kihívásokat. A második kerekasztal vitaindítójában Petneki Katalin a Bologna-típusú, osztott tanárképzés tapasztalatairól beszélt, hallgatói értékelések fényében. Doró Katalin, zárszava előtt, egy olyan tanulást segítő nyelvi szemináriumot mutatott be, ahol az elsőéves angolos hallgatók nyelvi fejlesztésén túl a hangsúly a tanulási készségeik fejlesztésén, valamint a tanulási tapasztalatok és hasznos stratégiák megosztásán van, melyek jól kamatoztathatók más órákon is.

A konferencia hangulatára és lebonyolítására végig az eszmecsere, az egymástól való tanulás, és a másik példájának megismerése volt jellemző.

LoGoS