Egyszer volt, hol nem volt a popkultúra- Az Alumni Uni-Tudásműhely ismeretterjesztő előadása a popkultúra sokszínűségéről

Az Egyszer volt, hol nem volt a popkultúra címmel rendezett előadást az Alma Mater egyetemi szervezet az Alumni Uni-Tudásműhely eseménysorozat keretében március 26-án. A programsorozat 2017 áprilisa óta fut, évente négy magyar nyelvű és egy angol nyelvű előadással várja az érdeklődőket. A mostani alkalommal szó esett a popkultúra fogalmáról, összefüggéseiről, a gyerekirodalomban való megjelenéséről.

Az SZTE Bölcsészet- és Társadalomtudományi Kar Radnóti kávézójában tartott program meghívott előadói különböző nézőpontokból közelítették meg a popkultúra jelenségét. Az est során három, a témában jártas szakember segített eligazodni ebben a sokrétű világban. Baráth Katalin, a Szegedi Tudományegyetem Jelenkor Történeti Tanszékének adjunktusa, író és történész a popkultúra történeti szemléletét vizsgálta, míg Lovász Andrea mese és gyerekirodalom terapeuta a gyerekirodalom felől világította meg a témát. Az est moderátora Dunai Tamás, az SZTE BTK Kommunikáció- és Médiatudomány Tanszékének adjunktusa volt, aki maga is a popkultúra kutatásával foglalkozik. Az este nem egy szokványos előadás volt: inkább gondolatébresztő beszélgetés, ahol három különböző nézőpont találkozott.

Mi is az a populáris kultúra?

A beszélgetés egyik kiindulópontja a populáris kultúra fogalma volt, amit Dunai Tamás, az est moderátora járt körül. Elmondta, bár a népszerű kultúra a köztudatban mindig is létezett, de a kifejezés a mai értelemben csak a 20. század második felében terjedt el, főként az angolszász országokban. Általában három fő területre szokás bontani: a populáris művészetre, a bulvárra és az életmód kultúrára.

A populáris művészet körébe tartoznak a széles közönséget megszólító, gyakran kevésbé kanonizált alkotások, mint a könnyűzene, a musical, a sorozatok, filmek, videójátékok, valamint a zsánerirodalom, horror és a gyerekirodalom. A tudományos diskurzusban Stuart Hall és Paddy Whannel „Popular Arts” című munkája mérföldkőnek számít, mivel a populáris művészetet komplex társadalmi jelenségként értelmezi.

A második terület a tabloid, vagyis a bulvár világa, amely elsősorban az újságírás tág területével, újságokkal, celebekkel, botrányokkal foglalkozik. Az életmódkultúra pedig még közelebb hozza a témát: azokat a mindennapi jelenségeket foglalja össze, amelyek a közösség életét jellemzik, mint a falunapok, strandolás, vásárlás vagy sport, ideértve az internetes kultúrát is, a mémektől kezdve a közösségi médiáig. Ez a kultúra Baráth Katalin Tömeg című kötetében is megjelenik.

Dr. Lovász Andrea, Dunai Tamás és Baráth Katalin. Fotó: Móró Bianka

Baráth Katalin - A popkultúra történeti szemléletének vizsgálata

Baráth Katalin előadásában történeti nézőpontból vizsgálta a populáris kultúrát, különös tekintettel annak magyarországi gyökereire. A történész elmondta, hogy a 19–20. század fordulóján a modern populáris kultúra fokozatosan honosodott meg, ugyanakkor a két világháború közötti időszakban gyakran elutasítás övezte, ugyanis a magaskultúra képviselői sok esetben kritikusan viszonyultak a populáris műfajokhoz. Ezt jól példázzák a Sherlock Holmes-regények, amelyek idegenségük miatt váltak vitatottá. Hasonlóképpen a labdarúgást is sokáig idegen jelenségként kezelték, ezért indítottak kísérleteket „ősmagyar” sportok megteremtésére, kevés sikerrel.

Populáris kultúra antropológiai, esztétikai megközelítésből

A beszélgetés során az is világossá vált, hogy a popkultúrát többféleképpen is értelmezhetjük. Antropológiai (tágabb) és esztétikai (szűkebb) értelemben is megközelíthetjük a jelenséget.

Az antropológiai megközelítésbe beletartozik mindaz, ami egy közösség életmódját és világlátását jellemzi, köztük a vallást, művészeteket, tudásformákat, morális, jogi, politikai normákat és szokásokat, míg az esztétikai ezzel szemben a művészi tevékenység gyakorlatát és alkotásait helyezi előtérbe.

A populáris kultúra fejlődésében kulcsszerepet játszott az ipari forradalom, amely lehetővé tette a kulturális termékek tömeges előállítását és széles körű terjesztését. Ennek hatására a kultúra egyre inkább hozzáférhetővé és technológia-központúvá vált, miközben a különböző műfajok közötti átjárás is erősödött.

Lovász Andrea: „A popkultúra gyerekkultúra felnőtteknek”

Lovász Andrea előadása újabb izgalmas nézőpontot hozott be: a gyerekirodalom és a popkultúra kapcsolatát. A gyerek- és ifjúsági irodalom hagyományosan a 0–16 éves korosztályhoz szól, és nem csupán meséket, hanem ismeretterjesztő műveket is magába foglal. A 19. századi magyar szuverén gyerekirodalom kialakulása szorosan összefügg a pedagógiával: kezdetben elsősorban nevelési célt szolgált, feladata az volt, hogy a fiatalok számára közérthető formában adjon át tudást és értékeket.

Mint az előadó kiemelte, a gyerekirodalom fejlődése nem választható el a társadalmi és gazdasági változásoktól. A tömegessé váló könyvkiadás és az oktatás kiterjedése lehetővé tette, hogy a kultúra széles rétegekhez jusson el. Ennek eredményeként alakult ki az a közérthető, sokak számára hozzáférhető tömegkultúra, amelyet ma popkultúrának nevezünk. A popkultúra nyitott és befogadó rendszer, amelyben különböző médiumok, könyvek, filmek, képregények folyamatos kölcsönhatásban állnak egymással.

A gyerekkultúra és a popkultúra között is szoros kapcsolat figyelhető meg. A népmesék például már korán a tömegkultúra részét képezték, hiszen széles közönséghez szóltak, és generációról generációra öröklődtek. A modern popkultúra ezt a hagyományt folytatja, miközben új formákat és tartalmakat hoz létre. A gyerekek ma ugyanazokon a kulturális csatornákon keresztül találkoznak tartalmakkal, mint a felnőttek, ami felveti a kérdést: milyen mértékben szűrjük és közvetítjük számukra ezeket az élményeket.

Dr. Lovász Andrea, Dunai Tamás és Baráth Katalin. Fotó: Móró Bianka

„A popkultúra gyerekkultúra felnőtteknek” – hangzott el a meseterapeuta véleménye. Napjainkban egyre inkább megfigyelhető a határok elmosódása a gyerek- és felnőtt kultúra között. Megjelennek a tabumentes, nyíltan beszélő művek, és a gyerekek számára is hozzáférhetővé válik a felnőttek világa. Ez a kulturális átrendeződés új módon értelmezi a gyerekkort is, amely gyakran idealizált, mitikus állapotként jelenik meg. Ennek egyik legismertebb példája Pán Péter figurája, aki az örök gyermekkort testesíti meg.

Lovász Andrea szerint a popkultúra sajátos módon „újraeleveníti” a gyerekkort: fantasyk, képregények és filmek formájában kínálja fel nemcsak a gyerekeknek, hanem a felnőtteknek is. Így alakul ki az a jelenség, hogy a popkultúra valójában „gyerekkultúra felnőtteknek”. Számos népszerű univerzum – például a Star Wars, a Trónok harca vagy a Marvel-univerzum eredetileg nem gyerekeknek készült, mégis megjelennek bennük a fiatalabb korosztály számára átdolgozott változatok. Ebben fontos szerepet játszanak olyan médiavállalatok, mint a Disney, amelyek tudatosan alakítják a tartalmakat a különböző korosztályok igényeihez.

Közös élmények, közös nyelv

A popkulturális művek gyakran utalásokkal, intertextuális kapcsolatokkal élnek, amelyek megértéséhez bizonyos kulturális tájékozottság szükséges. Ez ugyan kihívást jelenthet, de egyben lehetőséget is teremt a generációk közötti kapcsolódásra. A felnőttek és gyerekek közös kulturális élményeken osztozhatnak, miközben a felnőttek bevezetik a fiatalokat a kulturális kódok és jelentések világába.

Az est összességében bemutatta, hogy a populáris kultúra nem csupán szórakoztatás, hanem történeti, társadalmi és pedagógiai jelentőséggel bíró jelenség. A populáris művészet, a bulvár és az életmód kultúra mind hozzájárulnak ahhoz, hogy a kulturális élmények generációkon átívelve formálják a közösséget.

Forrás: SZTEinfo / Bús Anna