Szegedi Tudományegyetem
Bölcsészet- és Társadalomtudományi Kar
Szegedi Tudományegyetem
Bölcsészet- és Társadalomtudományi Kar
Az Országos Tudományos Diákköri Konferencia (OTDK) alapításának 70. évfordulóját ünnepli idén a hazai tudományos világ. A tudományos diákköri tevékenység az évtizedek alatt a felsőoktatás szerves részévé vált, amelynek résztvevői a tudomány iránt elkötelezett, tehetséges hallgatók és az őket segítő mentortanárok, akik közül többen szakmai pályafutásuk jelentős részét fordítják erre a munkára. Az ő elismerésükre alapította meg az OTDT Elnöksége az „OTDK70 Kitűző” kitüntetést, amelyből egyszeri alkalommal, 2025-ben, 365 darabot ítélt oda.
Az elismerésben az SZTE BTK négy oktatója részesült: ebben a cikkünkben Dr. Szabó Éva Zsuzsanna és Dr. Vajda Zoltán osztja meg gondolatait, míg ide kattintva a Prof. Dr. Kulcsár-Szabó Ágnessel és Prof. Dr. Szilágyi Zsófiával készült beszélgetésünk olvasható.
„A legfontosabb szerintem az, hogy a kezdeti szakmai lelkesedésük olyan támogatást kapjon, amelyben a kisebb kudarcokkal vagy nehézségekkel nem egyedül kell megküzdeniük.”
- Mikor és hogyan került kapcsolatba mentorként a tudományos diákköri tevékenységgel?
- Egyetemi oktatóként kerültem szorosabb kapcsolatba a diákköri tevékenységgel, amikor 2004-ben Harsányi Szabolcs Gergő és Szabó Beáta kértek fel témavezetésre. Az akkor készült nagyszerű munkával első helyezést értek el és megkapták a Pro Scientia Aranyérmet is.
Mindig lelkesen támogattam a tehetséges hallgatókat az ötleteik megvalósításában, aminek aztán további 12 sikeres dolgozat – amelyből hét helyezést is kapott – és egy újabb Pro Scientia Aranyérem (Szántai Levente) lett az eredménye eddig. Így lettem 2017-ben én is Pro Scientia Aranyérmes mestertanár.
- Főként milyen tudományterületeken, témákban segíti a hallgatókat a tudományos munkájuk során?
- Jellemzően szociálpszichológia és iskola- ill. pedagógiaipszichológia területén. Aki ettől kicsit eltérő területet választ, annak főként módszertani segítséget tudok adni, amelynek segítségével kidolgozhatja és végigviheti az általa választott témát.
- Milyen élményekre, pillanatokra emlékszik vissza a legszívesebben e munka kapcsán?
- Szeretem az alkotó folyamatot, a kitalálás, a lelkes keresgélés, ötletelés fázisait. A versenyek, a sikeres prezentációk, a díjátadók boldogsága szintén örökre az emlékezetembe vésődik. A COVID-19 időszakában ezt az élményt jelentősen nélkülöznünk kellett, talán ekkor derült ki sokak számára, hogy mennyire fontos a személyes találkozás, a közös munka és az esemény személyes átélése.
Az "OTDK70 Kitűző" átadó ünnepsége (fotó: Zsoldos Dávid)
- Ön szerint miben rejlik a tudományos diákkörök és az ahhoz kapcsolódó lehetőségek legnagyobb értéke a hallgatók és az oktatók szemszögéből?
- Ebben a keretben hallgató és oktató között egy mély érdeklődésre és igazi együttműködésre épülő kapcsolat jöhet létre. Az általában nagylétszámú oktatási feltételek nem sok lehetőséget adnak arra, hogy a diákokkal személyesebb kapcsolatot tudjunk kialakítani, így ezek a találkozások és ezek a közös munkák különösen felértékelődnek. A diákoknak ez egy jó lehetőség arra, hogy belekóstoljanak az akadémiai karrierre jellemző tevékenységekbe és létformába, segíti őket abban, hogy eldöntsék, mennyire felel ez meg nekik.
- Mit gondol, milyen személyes jellemzők, illetve külső körülmények szükségesek ahhoz, hogy a fiatal kutatók hosszú távon is a tudományos pályán maradjanak?
- A legfontosabb szerintem az, hogy a kezdeti szakmai lelkesedésük olyan támogatást kapjon, amelyben a kisebb kudarcokkal vagy nehézségekkel nem egyedül kell megküzdeniük. Amellett, hogy olyan ember álljon mellettük, aki folyamatosan támogatja őket, legalább olyan fontos, hogy tagjai tudjanak lenni egy csapatnak, amelyben sokféle képesség, nézőpont és érdeklődés kapcsolódik össze, ahol mindenki hozzá tud tenni valamit a másik munkájához. Az utánpótlás nevelés egyik eszköze ezeknek a kötődéseknek a kialakítása, a másik a jobb egzisztenciális perspektíva megteremtése volna, hogy az akadémiai karrier választása ne járjon feltétlenül együtt megélhetési gondokkal és anyagi szempontból is jó lehetőségnek tűnjön az önálló életét most felépítő fiatal számára is.
***
„…a legnagyobb örömöt számomra az jelenti, amikor az egykori OTDK díjazott hallgatóink tovább folytatják a munkát, és oktatóként a Karon sikerül kiteljesíteni tehetségüket.”
- Mikor és hogyan került kapcsolatba mentorként a tudományos diákköri tevékenységgel?
- Még az 1990-es évek közepén, amikor Priskin Gyula tanár úr (Ókortudományi Tanszék) akkor még angol szakos hallgatóként kiváló OTDK dolgozatának elkészülését segíthettem tanácsaimmal. Kiváló példája annak, hogy ha akár más szakterületen is, de a tehetséggondozás meghozza eredményét.
Később is voltak eredményes mentoráltjaim, akik közül többen már a Karon dolgoznak kollégáimként. Ugyanakkor még ennél is jelentősebbnek tartom a karhoz kötődő mentorálást szervező és támogató tevékenységemet, amelynek még nagyobb szerepe lehetett ebben a különös elnevezésű, ám annál annál értékesebb, „OTDK70 kitűző kitüntetés” elnyerésében, hiszen majd’ harminc éven át volt szerencsém – kezdetben kari TDK titkárként, majd elnökként – végezni ezt a munkát a karon.
A tevékenységem eredményeként számos pályázatot sikerült elnyernünk a kari diákkörök közreműködésével, melynek révén több tízmillió forintnyi támogatás jutott az itteni diákköröknek. Ezen túlmenően pedig a helyi tehetséggondozást és az OTDK versenyekre való felkészülést is igyekeztem segíteni különféle workshopok szervezésével.
- Főként milyen tudományterületeken, témákban segíti a hallgatókat a tudományos munkájuk során?
- Elsősorban az amerikanisztika és a történettudomány területén, de már nem kari, hanem inkább intézeti szinten.
- Milyen élményekre, pillanatokra emlékszik vissza a legszívesebben e munka kapcsán?
- Mindenekelőtt az 1999-ben és 2025-ben, az SZTE BTK-n rendezett OTDK Humántudományi Szekciókra. Mindkét esemény igen sikeresnek mondható. Az előzőt a néhai Anderle Ádám professzor úr elnöklésével jómagam is segítettem, az utóbbi pedig Szilágyi Zsófia professzor asszony vezetésével zajlott.
Ezen túlmenően pedig a kari diákkörök tehetséggondozó munkájának eredménye tölt el mindig büszkeséggel. Ennek csak egyik mutatója az Országos Tudományos Diákköri Konferenciákon elért helyezések, ugyanis a legnagyobb örömöt számomra az jelenti, amikor az egykori OTDK díjazott hallgatóink tovább folytatják a munkát, és oktatóként a Karon sikerül kiteljesíteni tehetségüket. Erre pedig azért nyílik lehetőségem, mivel a tehetséggondozás más területein is jelen vagyok ad hoc módon, így látom, hogy a tédékázó hallgatók közül sokan megjelennek az EKÖP (Egyetemi Kiválósági Ösztöndíj Program) vagy más hasonló ösztöndíjat ígérő pályázatokban, hogy aztán a sikeres doktori cselekmény után nálunk maradjanak kollégákként – ne adj’ isten, még a tehetséggondozásban is szerepet vállaljanak.
Kajtár-Pinjung Olga, egykoron OTDK-díjazott, most már doktori hallgató (fotó: Szélpál Lívia)
- Ön szerint miben rejlik a tudományos diákkörök és az ahhoz kapcsolódó lehetőségek legnagyobb értéke a hallgatók és az oktatók szemszögéből?
- Alapvetően három olyan szintet tudok megnevezni, ahol a TDK-mozgalom értékteremtő jellege megkérdőjelezhetetlen: az intézményi, az egyéni és a tágabb társadalmi közeg szintjét. Ami az intézményi szintet illeti: egy felsőoktatási intézmény megítélésében alapvető szerepet játszik a tudományos teljesítmény, mely elképzelhetetlen az intézményi háttér, illetve az azt működtető humán erőforrások nélkül. Ha ezek nem állnak rendelkezésre, nehéz kiválasztani a legjobbakat, akik a tudományos és oktatói utánpótlást jelentik.
A diákköri mozgalomnak jelentős szerepe van az ehhez szükséges feltételek megteremtésében, illetve a rendszer működtetésében: a tehetségazonosítástól kezdve egy OTDK konferencia megrendezéséig. Ha nincs tehetséggondozás, nincs tudományos utánpótlás, vagy csak esetleges színvonalon.
Az egyén szempontjából nézve pedig nagyon fontos, hogy olyasmivel foglalkozhat, ami igazán érdekli, elmélyülhet egy kutatási témában, és az eredményhez vezető úton a felfedezés örömén túl számos kihívással és nehézséggel találkozva megtanulja leküzdeni azokat és ezáltal önmagát is jobban megismeri, ami az élet más területein is hasznosnak bizonyulhat. Ráadásul mindezt úgy, hogy folyamatos visszajelzést kap arról a tudományos kutatásról, amit folytat. A diákköri mozgalom erre kínál kiváló lehetőséget a már jól bevált tehetséggondozó módszerek révén. Pályázatok, konferenciák, egyéb megmérettetések segítik a TDK-zó hallgatókat tudományos fejlődésükben.
Végül, de egyáltalán nem utolsósorban, látnunk kell azt is, hogy nem véletlen az az országos szintű támogatás, amit a mozgalom élvez, hiszen az itt születő tudományos eredmények nem csak az egyént, az intézményt, hanem a tágabb, az országos és nem ritkán a nemzetközi közösséget is szolgálhatják.
- Mit gondol, milyen személyes jellemzők, illetve külső körülmények szükségesek ahhoz, hogy a fiatal kutatók hosszú távon is a tudományos pályán maradjanak?
- Úgy vélem, ez egy nagyon jó és időszerű kérdés. Ami a személyes részét illeti, fontos, hogy bízzanak magukban a tehetségek a visszajelzések alapján, érdekelje őket a tudományos kutatás, el tudjanak mélyülni egy témában, és annak kutatását kitartóan végig tudják vinni.
Ami pedig a külső körülményeket illeti: az előző kérdésére adott válaszomban is utaltam rá, hogy a diákköri mozgalom nem légüres térben működik, a szélesebb társadalmi folyamatok, a tudás, a tudomány általános megbecsültsége és elismertsége is befolyásolja annak sikerességét, vagyis, hogy hányan és mennyire kitartó módon hajlandóak bekapcsolódni a tehetséggondozásba, aztán pedig közülük milyen arányban maradnak a tudományos pályán. Mit tehetünk például akkor, amikor azt látjuk, hogy például a középiskolai tanári fizetések ma már túlmutatnak azon a perspektíván, amely egy egyetemi tehetséggondozásban éveket eltöltő és tudományos pályára lépő, az egyetemi rendszerbe készülő pályakezdő fiatalra vár.
Nos, úgy gondolom, hogy amíg vannak kiegészítő lehetőségek a fiatal oktatók számára, addig mindig lesznek vállalkozó szellemű tehetségek, akik velünk maradnak, nem beszélve arról a pezsgő szellemi légkörről, amit egy felsőoktatási intézmény, így az SZTE BTK biztosíthat. Viszont ez nem jelentheti azt, hogy a versenyképes jövedelmek hiánya az egyetemi szférában a hazai felsőoktatási intézmények, illetve más, hasonló ágazatok viszonylatában ne okozzon problémát a felelős döntéshozók számára. Ugyanis, ha a tehetséggondozásba fektetett energiák és anyagi erőforrások megtérülési rátája alacsony szintet mutat, az sem szakmai, sem pedig gazdasági szempontból nem szerencsés.
Lengyel Nikolett/SZTE BTK
Fotók: Szabó Éva, Vajda Zoltán, Szélpál Lívia
Borítókép: Faragó László
SZTE BTK Hallgatói Önkormányzat
