Az alábbiakban az SZTE BTK Olasz Tanszékének megemlékezését közöljük.
Mély fájdalommal tudatjuk, hogy hosszas, lappangó betegség után, mégis váratlanul, életének 70. évében eltávozott körünkből kollégánk, Alessandro Rosselli, mindenki Sandrója. Hiányát csak az a kimondhatatlanul fájdalmas űr fejezheti ki, amelyet szívünkben hagyott.
Bár közel harmincévnyi hűséges szolgálat után, Sandro négy éve nyugdíjba vonult, munkakedve, a tanszékért való töretlen munkálkodása egyetlen pillanatra sem hagyott alább. Az utolsó hetekig, míg le nem esett a lábáról, bejárt, tanított. Nagybetegen, szinte utolsó jártányi erejével is keresztül küzdötte magát a városon, de soha nem panaszkodott. Ez tartotta életben: szolgálni választott családját, minket, a Tanszéket. Bármikor fordulhattunk hozzá segítségért, tanácsért, mindig készséges volt, mindig kész a válasszal. Hihetetlen műveltsége, tájékozottsága mindenkit lenyűgözött. A harminc év alatt soha nem láthattuk őt pihenni: mindig volt egy új téma, amelyen dolgozott. Ez volt az élete: kutatni. Mi voltunk a családja, a munkahelye, a barátai, a munkatársai: egy egész világ, amely körbeölelte, és ahonnan észrevétlenül, egy óvatlan pillanatban, búcsú nélkül végleg távozott.
Sandro jelenség volt, a szó legnemesebb értelmében. Vele együtt egy darab belőlünk is távozott. Hiánya pótolhatatlan veszteség számunkra.
Amint lehetséges, a temetésével kapcsolatos információkat megosztjuk.