Milyen témákat ölel fel a tudományos munkássága a kognitív pszichológián belül?

Elsősorban alváskutatással foglalkozom, ezen belül azt vizsgálom, hogy milyen szerepet tölt be az alvás az olyan alapvető kognitív funkciók működésében, mint a tanulás, emlékezet, döntéshozatali folyamatok, illetve az érzelemszabályozási mechanizmusokban. Ehhez kapcsolódóan pedig, hogy milyen következményei vannak az alvászavarok jelenlétének vagy a nem megfelelő minőségű alvásnak mind kognitív, mind affektív szempontból, felnőtt és gyermekkorban egyaránt.

A másik kutatási témám a szubjektív emlékezet vizsgálata, tehát, hogy különböző életkorokban mit gondolunk a saját emlékezeti működésünkről és ez mennyiben tükrözi a tényleges emlékezeti teljesítményünket, illetve, hogy melyek azok a tényezők, amik befolyásolhatják az emlékezet szubjektív megítélését (pl. fáradtság, aluszékonyság, szorongás…stb.).

A Mestertanár Aranyérem kitüntetéssel az eddigi eredményes mentorálását méltatták. Mit gondol, melyek voltak az elmúlt időszak kiemelkedő pillanatai?

Nagyon sok ilyen pillanat volt, nem tudnék egyet kiemelni. Minden alkalommal, amikor egy hallgatóm előadását látom akár TDK, akár OTDK-n egy kiemelkedő pillanatnak élem meg, mert ez egyfajta csúcsa a közös munkánknak. Jó érzés azt látni, amikor egy hónapokig vagy akár évekig tartó munka „beérik”, látni azt, hogy előadásról előadásra egyre magabiztosabbak a hallgatók, vagy amikor visszatükröződik az előadásukban az, amit próbáltam nekik átadni akár előadástechnikai, akár tartalmi szempontból. És persze jó együtt örülni velük, ha a munkájukat valamilyen helyezés formájában értékelik.

Manapság nagyon népszerűvé vált a pszichológusi szakma, a laikusok, főleg a fiatalok körében pedig mondhatni divat lett az önismeret fejlesztése. Hogyan látja a pszichológia jelenlétét a populáris közegekben, például a közösségi médiában?

Amit én látok, annak alapján azt gondolom, hogy a fiatalok körében egyre népszerűbb az önismeret fejlesztése, habár azt hozzá kell tennem, hogy nekem elsősorban a pszichológus hallgatókra van rálátásom, és ez egy speciális helyzet, mert nekik kötelező is az önismeret fejlesztése. Én lehet, hogy nem is divatnak nevezném, hanem egyre tudatosabbak abból a szempontból, hogy felismerik azt, ha valami nem jól működik, vagy ha valamin változtatni kellene, de nem körvonalazódik pontosan számukra, hogy mi is ez. A megoldáshoz pedig keresik a megfelelő eszközöket, amihez az önismeret fejlesztése kiváló irány.

A közösségi médiában szerintem egyre jobban jelen van a pszichológia, már csak azért is, mert ez az a csatorna, ahol a legkönnyebben elérhetőek a fiatalok. Itt gondolok, akár tudományos oldalakra, amelyek bonyolult kutatásokat tesztnek érthetővé az érdeklődők számára, vagy zárt csoportokra, amelyek valamilyen témára vagy problémára specializálódtak, de tudományos vagy ismeretterjesztő előadások népszerűsítése szempontjából is jó felületnek bizonyul. Olyan szakemberek, professzorok előadásaira való meghívók bukkanhatnak fel a hírfolyamokban, akiket nem mindennap látunk, hallunk.

Az előző kérdés tükrében Ön szerint milyen hatással van a pszichológia populárissá válása arra, ahogyan a hallgatók a tudományos pálya felé fordulnak? Hogyan terelhetők a hallgatók a kutatói pálya irányába?

Azt gondolom a tudományos pálya iránti elköteleződéshez az alapvető érdeklődésen túl egy téma lehet a kulcs, ami elindíthatja a hallgatót, egy olyan terület, amit szeretne mélyebben megismerni, ehhez pedig kiváló forrást nyújthatnak az egyetemi kurzusok, TDK munkák vagy kutatócsoportokhoz való csatlakozás. Egy másik összetevője szerintem ennek a „receptnek” a témavezető személye. Ha valakinek olyan témavezetője van, aki segíti a munkáját, bátorítja, megtanítja az alapoktól kezdve a hallgatót minden lépésre, nemcsak a kutatómunka szempontjából, hanem arra is, hogyan kezelje az esetleges kudarcokat vagy sikereket, és nem egyedül kell a hallgatónak „küzdenie” az egy jó alapja lehet a hosszútávú elköteleződésnek és együttműködésnek. Ehhez viszont hozzátartozik az is, hogy egy ilyen közös munka mindkét fél részéről sok ráfordított időt és energiát igényel.

Milyen további kutatásokra számíthatunk Öntől a jövőben?

Nagyon sok izgalmas kutatást kezdtünk el, illetve kerültek előkészületi fázisba. Csak párat kiemelve, tovább folytatjuk a szubjektív emlékezet vizsgálatát elsősorban időskorra fókuszálva, valamint a Pszichiátriai Klinikával együttműködésben klinikai populáció bevonásával. Reméljük, hogy eredményeink hozzájárulnak mind a demencia kutatás, illetve prevenció, mind a különböző klinikai populáció rehabilitációjáról való eddigi ismereteink bővítéséhez. Ehhez kapcsolódóan a migrén kognitív és affektív következményeinek kutatása is a látókörünkbe került, aminek vizsgálatát a Neurológiai Klinikával együttműködésben vizsgáljuk. Az alvás területéről pedig a gyermekkori alvászavarok viselkedésre gyakorolt hatásait vizsgáljuk, illetve olyan mérőeszközök kidolgozásán munkálkodunk, amellyel egyrészt sokkal árnyaltabb képet kaphatunk az elégtelen alvás következményeiről gyermekkorban, másrészt célunk olyan eszközök kidolgozása, amit nemcsak gyermekpszichológusok, iskolapszichológusok, hanem más területeken dolgozók is hatékonyan tudnak használni például gyermekorvosok vagy pedagógiai szakszolgálatok.

Borítókép: u-szeged.hu