Leo Perutz (1882-1957) életművének egyik sajátsága, hogy írásai nem osztályozhatók a már jól ismert irodalomelméleti és történeti kategóriák alapján. Regényei túlmutatnak a hagyományos műfaji kereteken, és a legkülönbözőbb regénytípusokból merítenek: vegyítik a detektívtörténet, a történelmi regény, a fantasztikus regény és más további műfajok elemeit. Ugyanakkor korának stílusirányzatait sem képviseli tiszta formában: sem az expresszionizmus, sem az új tárgyiasság tipikus stílusjegyeit nem találhatjuk meg prózájában, valamint politikai hovatartozása is ismeretlen. Életművének éppen ez a sokszínűsége teszi vonzóvá a modern irodalomtudomány számára, és ösztönöz arra, hogy újabb és újabb megközelítések által igyekezzünk felfedni a látszólag véletlenszerű és misztikus események sorából álló történeteinek logikáját és találjuk meg a narratív kompozícióban értelmüket. Perutz reneszánszát élik napjaink világirodalmi kultúrájában, a magyar olvasóközönség számára Tatár Sándor friss fordításaiban érhetők el művei: Az Utolsó Ítélet mestere, Éjjel a

kőhíd alatt, Szent Antal tüze, A svéd lovas.

A konferencia részletes programja ide kattintva letölthető!