1583-ban a pápa támogatásáról biztosította ezt az intézményt. Báthory István (1533-1586) egy jezsuita félegyetemet hozott létre, a kor szokásának megfelelően egy teológiai és egy bölcsészkarral – mondta el Pál József, az SZTE nemzetközi és közkapcsolati rektorhelyettese.

Emlékeztetett: Magyarország területén ebben az időszakban nem volt egyetem, csupán bizonyos rendekhez kapcsolódó, néhány felsőfokúnak is nevezhető oktatási intézmény. Voltak természetesen korábban is magyar universitasok – Pécsett, Budán és Pozsonyban is –, de egyikük sem érte meg a 16. századot; Mátyás király halála előtt nem sokkal a pozsonyi egyetem is megszűnt.

Különösen nehéz körülmények között született meg Báthory jezsuita akadémiája, alig fél évszázaddal a mohácsi vész után, az ország darabokban hevert, Báthorynak szövetségeseket kellett keresnie, ezért lett lengyel király és litván nagyherceg. Belső ellentétekkel is meg kellett küzdenie a katolikus fejedelemnek a protestáns Kolozsvárott. Az akadémia átmeneti megszűnését éppen a vallási küzdelmek idézték elő. Negyedszázad viharos működés után majd egy évszázadra megszűnt, de valahányszor megfogalmazódott Kolozsvárott az egyetemalapítás gondolata, az mindig Báthoryból indult ki – hangsúlyozta Pál József. Hozzátette: az iskola diákja volt többek között Pázmány Péter esztergomi érsek, aki 1635-ben Nagyszombaton alapított egyetemet, az ELTE és Pázmány Péter Katolikus Egyetem elődjét.

„Báthory abszolút megérdemli a főhajtásunkat, hiszen ma is érvényes nemzetközi szintű programmal állt elő, nemcsak azért, mert a jelen pillanatban is meghatározó három fokozatot (bakkalaureátusi, magiszteri és doktori) vezette be akadémiáján, hanem mert mindezt oly módon tette, hogy ezek elismertek legyenek Hispániában, Galliában, Itáliában, Spanyolországban – mindenhol a világon. Felállította az európai és világmércét, amihez nekünk is igazodnunk kell” – így a rektorhelyettes.

Tóth Sándor történész, egyetemi docens Báthory Istvánról beszélt. A nagybirtokos családból származó hadvezért 1571-ben választották erdélyi vajdának és a székelyek ispánjának. Egyenes, őszinte, takarékos, mértéktartó és olvasott ember volt, ugyanakkor keménykezű uralkodó, aki okos gazdaságpolitikát folytatott, támogatta a bányászatot és a kereskedelmet. A lengyel köznemesség hívta meg országuk trónjára, így 1575-től lengyel királyként is uralkodott. Szekfű Gyula történész úgy fogalmazott, mindezek ellenére megmaradt magyarnak és erdélyinek, végig figyelemmel kísérte hazáját, hadseregében Lengyelországban is számos székely és magyar katona harcolt. Érzékeny volt a vallás és a kultúra dolgai iránt is, ez is megmutatkozik egyetemalapító szándékában, mikor katolikuspártoló módon a jezsuitákkal hozott létre akadémiát, melynek alapító levelében azt olvassuk, az iskola a vallási tévelygések megszüntetését is hivatott volt szolgálni, és olyan ifjakat képezni, akik a vallás és az állam dolgaiban helyt tudnak állni.

A beszédek végén az egyetem képviselői megkoszorúzták az egyetemalapító Báthory és a főiskola-alapító Bethlen Gábor mellszobrát is.

Arany Mihály