Az „1x” csodálata a magyar nyelv védelme

November 13. immár a magyar nyelv ünnepe. Kell-e féltenünk az anyanyelvet például a világnyelvvé növekedő angol hatásától, vagy az esemesezés rövidítéseitől? Forgács Tamást, a Szegedi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar Magyar Nyelvészeti Tanszéke vezetőjét kérdeztük az első ünnepen.

Hivatalos ünnepek

2010 óta az ENSZ is ünnepli hivatalos nyelveit. Például az angol nyelv napjává április 23-át, William Shakespeare halálának napját választották. A kínai nyelvet április 20-án ünneplik, mert e napon emlékeznek meg Cangjieről, aki a legenda szerint megalkotta a kínai írásjeleket Március 20. a francia nyelv napja, mivel 1970-ben ezen a napon hozták létre a Frankofónia Nemzetközi Szervezetét.

 

Az „elmérgesít” helyett színesebb, expresszívebb, ha az mondjuk például: „olajat önt a tűzre” – fogalmaz Forgács Tamás nyelvész. A Szegedi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar Magyar Nyelvészeti Tanszékének vezetője szótárt állított össze a nyelvhasználatot színesítő szólásokból és közmondásokból. Egyetemi oktatóként ugyanis azt tapasztalta, hogy ezekkel a nyelvi eszközökkel a diákok, de még a magyar szakos hallgatók sem mindig élnek. E jelenségre is fölhívhatja a figyelmet a magyar nyelv napja, amit üdvözlendő kezdeményezésnek tart.

November 13. immár a magyar nyelv napja. A Parlament szeptemberi döntése nyomán idén először ünnepeljük így az anyanyelvet. Azért éppen e napon, mert 1844. november 13-án az akkori Országgyűlés a II. törvénycikkel a latin helyett a magyart tette az államigazgatás és a közoktatás hivatalos nyelvévé.

A nyelvtanórát szükséges rossznak, például a predikatív szintagmát, a képzőt és a szótövet kereső unalmas feladatokból álló, fölösleges 45 percnek tartják számos iskolában. Holott ezeken az órákon lehetne bővíteni a gyerekek szókincsét, írás- és kommunikatív készségét – véli az egyetemi oktató. Szerinte nincs veszélyben a magyar nyelv az országhatáron belül. Az angol hatás nem erősebb, mint egykor a német, a latin, a szláv nyelv befolyása volt. Így aztán például a trágárságok térnyerésében megnyilvánul ugyan a nyelv „elszemetesedése” – ahogy erről a nyelvművelők fogalmaznak –, de ez inkább a társadalmi jelenségek nyelvi megnyilvánulása.

Elmés megoldásokat hozott a magyar nyelvben is a mobilozás és az internetezés kora. Funkcionalitásuk miatt még a nyelvész is „megcsodálja” például az egyes rövidítéseket, mint például az „egyszer”: „1x” írásmódját, vagy a „meg-” igekötő + jellel való jelölését. – Nem feltétlenül szép, de láthatóan ökonomikus megoldásokat hozott az esemesezés rövidítési kényszere – mondja. – Ám ezek a közlések – például a blogos bejegyzések, a Facebook likeolásaihoz fűzött megjegyzések – sokszor szabadszájúbbak, mint a hivatalos közlésben megszokott nyelvhasználat. Ezek az „újítások” a beszélt nyelvet az írott nyelv szintjére „emelik”. Ez a szakirodalomban „írott beszéd nyelviségnek” nevezett jelenség a nyelvhasználat új korszakának jellemzője. Az ifjúság nyelvében nagyon sok elmés és humoros megoldást találni. A minap egy tévéműsorban hallottam az egyik rockénekestől, hogy az általam is ismert – „kerüli, mint ördög a tömjénfüstöt” – helyett azt találta mondani, hogy: „kerüli, mint gyújtogató a vizes szalmát”. Amíg ilyen megoldások születnek, addig nem kell attól félnünk, hogy a nyelvünk pusztul. Mert a nyelvhasználók éltetik az anyanyelvet. Márpedig több mint 10 millióan beszéljük a magyart, ami épp ezért nem is a kis nyelvek csoportjába tartozik. A romló helyesírás, a trágárabb beszéd, a rossz szövegértés sajnálatos jelenség, de az oktatás és romló közállapotaink ügye, nem a virágzó magyar nyelvé.

Újszászi Ilona