Száz esztendővel ezelőtt, 1913. július 9-én született Scheiber Sándor. Ősei apai és anyai ágon is rabbik voltak. 1938-ban avatták rabbivá. 1938 és 1940 között London, Oxford és Cambridge könyvtáraiban tanulmányozta (egyebek mellett) az ott fellelhető középkori héber kéziratokat. A második világháború után a pesti Rabbiképző Intézet (a mai Országos Rabbiképző – Zsidó Egyetem) újjáépítésének és újjáindításának egyik vezéregyénisége volt, az intézményt 1950-től 1985-ben bekövetkezett haláláig igazgatta. Posztjáért semmilyen felkínált külföldi állásért le nem mondott. 1983-ban életművéért megkapta a nyelvtudományok doktora címet. Publikációinak száma 1600 körülire tehető. Fő műve a Geniza Studies, ami az egyetemes zsidó művelődéstörténettel foglalkozik.

Munkásságának tiszteletére az SZTE BTK Néprajzi és Kulturális Antropológiai Tanszék, az MTA-SZTE Vallási Kultúra Kutatócsoportja és a Szegedi Zsidó Hitközség október 15-én könyvbemutatót és koncertet tartott, majd 16-án tudományos tanácskozást szervezett az SZTE bölcsészkarán. Az eseményt Halmos Sándor, Scheiber Sándor egykori tanítványa nyitotta meg. Beszédében méltatta a mesterének munkásságát, mondván, ő sosem gyűjtötte a javakat, számára a tudás volt az egyetlen kincs. Elmondása szerint Scheiber Sándor ha órát tartott, abba mindig beleszőtte azt a témát, amit éppen kutatott. Munkái a világ minden pontjára eljutottak. – Méltó rá az emlékezés, és az lenne méltó a szelleméhez, ha a tömérdek kutatását végre összefoglalóan feldolgoznák – zárta beszédét Halmos Sándor.

A seregszemle hátralévő részében Scheiber Sándor kutatásaihoz fűződő előadásokat tartottak német nyelven. Barna Gábor, az SZTE néprajz tanszék tanszékvezető professzora mutatta be Schreiber Sándor Szegedhez, a szegedi egyetemhez fűződő kapcsolatát, illetve Bálint Sándor néprajztudóssal, a „legszögedibb szögedivel” ápolt barátságát.

SZTEinfo