A filozófia szakterülete a világ teoretikus és gyakorlati értelmezéseivel foglalkozik. A tanulmányok olyan tudást és módszertani képességeket közvetítenek, amelyek a hallgatót képessé teszik a tradicionális filozófiai koncepciók értelmezésére és a róluk folytatott vitákra ugyanúgy, mint ahogy a filozófiai problémák kezelésére a szaktudomány által aktuálisan megkövetelt színvonalon. A mesterképzés egyfelől elmélyíti a már megszerzett ismereteket és módszertani kompetenciákat, másfelől ezeket az önálló kutatás képességére való tekintettel építi össze egységessé.

A tanulmányok során elsajátítható ismeretek az elméleti és gyakorlati filozófia széles spektrumára terjednek ki. Az elméleti filozófia klasszikus témáinak (ismeretelmélet, metafizika, elmefilozófia, tudományfilozófia) elsajátítását az ezekre vonatkozó gondolkodás és a róluk folytatott viták lehetséges módszertani megközelítéseire történő szoros reflexió kíséri. A gyakorlati filozófia területén az egyénnel kapcsolatos etikai és morálfilozófiai megközelítések kontextusát a társadalom egészét illető problémakörök (történetfilozófia, politikai filozófia) alkotják, és az alkalmazott területek oktatásával egészülnek ki (környezetfilozófia, alkalmazott etikák). A képzés alapos és problémacentrikus filozófiatörténeti perspektívák elsajátítását kínálja fel úgy az elméleti, mint ahogy a gyakorlati filozófia területén is. A képzés során a Filozófia Tanszék oktatói szem előtt tartják a mesterszakos hallgatók szakmai specializációs igényeit.

A Filozófia MA képzés olyan akadémiai, költségvetési és piacgazdasági területen jelentkező hivatásokra készít fel, ahol filozófiai jellegű kompetenciák hasznosíthatóak problémák analízise és jól formált érvelési struktúrák formájában. A képzés elvégzése után lehetőség nyílik doktori tanulmányok folytatására is az SZTE Filozófia Tanszék Doktori Iskolájának keretein belül.

SZTE BTK Filozófia Tanszék

A nappali és levelező filozófia mesterképzés szóbeli felvételi anyaga

Mire kell készülni?

A felvételi alapvetően egy motivációs beszélgetés. Mindenképpen meg szeretnénk ismerkedni a felvételizők filozófiai előképzettségével, a korábbi diplomás képzéseken írt szakdolgozatuk rövid összefoglalásával, azzal, hogy milyen filozófiai szövegeket olvastak a közelmúltban, valamint azzal a filozófiai érdeklődésükkel, amely a mesterképzés során meghatározó lesz. Fontos szempont a felvételi során, hogy mennyire fejezik ki magukat filozófiailag releváns módon, mennyire érzékenyek a filozófiai problémákra. A mesterképzésen működik egy tutoriális rendszer, amelynek köszönhetően a hallgatóknak már az első félévtől fogva ki kell alakítaniuk a saját kutatási profiljukat. Arra is rákérdezünk, hogy milyen témában képzelik el saját kutatásaikat.

A felvételin konkrét feladatok is lesznek (2 feladat):

1. feladat: Ismertessen filozófiai szempontból releváns módon egy szabadon választott 20. században született filozófiai művet. Mik a szerző tézisei, miként érvel a tézise mellett, milyen konklúzióra jut?

2. feladat: Az alábbi három idézetből a bizottság által kiválasztott egyiket részletesen és módszeresen magyarázni. A szövegben szereplő problémák, fogalmak, érvek módszeres és összefüggő kifejtése.

(1) „Így tehát egyedül Isten ideája marad, amivel kapcsolatban meg kell vizsgálnom, vajon van-e benne valami, ami tőlem magamtól nem származhat. Az Isten névvel olyan szubsztanciát jelölök, amely végtelen, független, értelmével mindent átfogó, mindent megtenni képes, és amely engem magamat is, valamint minden mást, ami csak létezik – ha egyáltalán létezik másvalami –, megteremtett. Márpedig ezek a sajátságok mind olyan jellegűek, hogy minél figyelmesebben veszem szemügyre őket, annál kevésbé látom úgy, hogy egyedül éntőlem származhatnának. Ennélfogva, az imént mondottak alapján, le kell vonni azt a következtetést, hogy Isten szükségképp létezik. Mert, jóllehet a szubsztanciának valamifajta ideája megvan bennem, pusztán azon az alapon, hogy magam is szubsztancia vagyok, ettől azonban a végtelen szubsztancia ideája még nem feltétlenül lenne meg bennem – hiszen véges vagyok -, hanem az csakis olyan szubsztanciától származhat, amely ténylegesen végtelen.” (Descartes: Elmélkedések az első filozófiáról. Harmadik elmélkedés. Ford.: Boros Gábor. Budapest, Atlantisz, 1996, 56-57. oldal)

(2) „Minden tapasztalati ítélet mint olyan szintetikus. Hiszen képtelenség volna analitikus ítéletet a tapasztalatra alapozni, mert az ilyen ítélet megalkotásakor nem szabad kilépnem a fogalomból, így hát rá sem szorulok a tapasztalat tanúskodására. Hogy egy test kiterjedt, ez a tétel a priori megállja a helyét, nem tapasztalati ítélet. Hisz mielőbb a tapasztalathoz fordulnék, ítéletem valamennyi feltétele együtt van már a fogalomban, melyből a prédikátumot csupán ki kell fejtenem az ellentmondás törvénye alapján, és ezzel együtt mindjárt az ítélet szükségszerű voltának a tudatára ébredek, amire a tapasztalat nem taníthat meg.” (Kant: A tiszta ész kritikája. Ford.: Kis János, Bevezetés, IV. Az analitikus és a szintetikus ítéletek különbségéről. Szeged, Ictus, 1995, 59-60. oldal)

(3) „A probléma, amelyet vizsgálnunk kell, a következő: feltéve, hogy bizonyosak vagyunk saját érzéki adatainkban, van-e bármely okunk arra, hogy ezeket valami más dolog létezésére vonatkozó jeleknek tekintsük, amely dolgot a fizikai tárgynak nevezünk? Ha felsoroltuk mindazokat az érzéki adatokat, amelyeket természetesen nézve a dolgot az asztallal egybekapcsolatnak tekintünk, megmondottunk-e mindent, amit mondani kell az asztalról, vagy pedig van-e még valami más – valami, ami nem érzéki adat, valami, ami megmarad, ha kimegyünk a szobából? A józan ész habozás nélkül azt feleli, hogy van ilyen. Az, amit meg lehet venni és el lehet adni, amin terítő van és így tovább, nem lehet csak érzéki adatok gyűjteménye. Ha a terítő teljesen elfedi az asztalt, nem nyerünk érzéki adatokat az asztalról, és ezért, ha az asztal csupán érzéki adatokból áll, megszűnne létezni, és a terítő az üres térben függne, s valami csoda következtében ugyanazon a helyen maradna, ahol azelőtt az asztal volt.” (Bertrand Russell: A filozófia alapproblémái. 2. fejezet: Az anyag létezése. Ford. Fogarasi Béle. Budapest, Kossuth, 1991, 23. oldal)