"E könyv egy olyan filozófiai nézetet próbál rekonstruálni, amely a kora újkorban elevenen élt, de később feledésbe merült. Descartes, Pascal, Leibniz, Malebranche és Spinoza közös meggyőződése volt, hogy a végtelen részét képezi az emberi elmének, és észlelése megelőzi a véges észleleteket. A későbbiekben csak elvétve találkozunk a végtelen észlelésének e tételével: a 19. században Georg Cantor gondolkodásában, valamint néhány 20. századi fenomenológus reflexiójában. E nézet felszínre hozatala a feledés mélyéről talán lehetőséget ad számunkra arra, hogy újra megtanuljunk a végtelenből gondolkodni."

Forrás: gondolatkiado.hu