A Néprajzi Diákkör a szegedi szakalapítással párhuzamosan indult az 1990-es években Juhász Antal kezdeményezésére. Az önálló szakká formálódás (1992) előtt néprajzi témákkal Szegedről elszórtan indultak az OTDK-n. A részvétel az országos fordulókon az általános hallgatószám függvényében folyamatos. Az SZTE-BTK Néprajzi és Kulturális Antropológiai Tanszékről mestertanári kitüntetést – a hallgatói sikerek és oktatói tevékenysége elismeréseként – előbb Bellon Tibor, majd Barna Gábor kapott. A néprajzi diákkörnek 2005-ben egy Pro Scientia Aranyérmes tagja (Glässer Norbert) is volt. A hallgatói publikációk a DiákKörKép sorozatban kapnak helyet (Indítás éve: 2013; ISSN 2416-3414).
A diákköri kutatások témaválasztásai több esetben abból a hagyományból vezethetőek le, ami a szegedi nagytáj, illetve Közép-Európa vonatkozásában egykor Bálint Sándor szemléletét és problémalátását jellemezte. Barna Gábor és Grynaeus Tamás által képviselt vallási néprajz, Bellon Tibor, majd Mód László és Simon András által tovább vitt paraszti tájhasználat és ökológia kérdése ugyanúgy előképként szolgált a tematizálásban és problémalátásban, mint Juhász Antal vagy Bárth János klasszikus társadalomnéprajzi megközelítése. Felföldi László és Varga Sándor révén pedig a tánc/ táncantropológia lett hangsúlyos kérdés. Az 1990-es évek második felétől feltűntek a kulturális antropológiai problémák, kisebbségi csoportok, szubkultúrák kutatása, valamint a kilépés a klasszikus néprajzi terepről. Az elmúlt két évtized dolgozatainak szerencsésebb eseteiben az antropológiai problémalátás és módszertan ötvöződött a hagyományos néprajzi témákkal.
A témaválasztásokat ma is meghatározzák a tanszéki terepmunkák, amelyek főként Erdélybe, a Muravidékre, részben a Vajdaságba és Felvidékre irányulnak. Alföldi vagy dunántúli kutatásokat szintén szerveznek a tanszék oktatói. A diákköri témaválasztások nagyrésze viszont egyéni hallgatói érdeklődésből ered. A diákköri munka továbbviteleként az elmúlt években több Ú.N.K.P. ösztöndíjas kutatás zajlott.