Berente Anikó 2015-ben végzett a magyar mesterszak nyelvtörténet szakirányán (néprajz minor szakkal kiegészítve). 2015-ben a XXXII. OTDK-n 1. helyezést ért el A szegedi boszorkányperek írnokai című nyelvtörténeti-nyelvjárástörténeti dolgozatával. Szakdolgozatában nyelvjárástörténeti problémakört vizsgált. 2013–2015 között tanulmányaival párhuzamosan a Magyar nyelvészeti tanszéken létrejött OTKA kutatócsoport (Nyelvjárás és sztenderdizálódás Szeged lakosságának nyelvhasználatában) junior munkatársa (és egyben terepmunkása) volt. E munkája nyomán társszerzője több kutatócsoporti tanulmánynak és a kutatás eredményeit szintetizáló Szeged nyelve a 21. század elején (2016) c. kötet egyik fejezetének.

2016-ban fölvették az SZTE nyelvtudományi doktori iskolájába, ahol a választható órák között nyelvjárástörténeti, szociolingvisztikai és nyelvtörténeti órákat hallgatott. 2020-ban szerezte meg abszolutóriumát a doktori képzésben, és 2021 novemberében védte meg értekezését summa cum laude eredménnyel, mely témájában diákköri dolgozatából nőtt ki – címe: A szegedi boszorkányperek (1726–1744) jegyzői. Történeti dialektológiai és szociolingvisztikai vizsgálat.

Eddig 15 konferencián tartott előadást (ezek közül többet külföldön), 12 tudományos, továbbá két ismeretterjesztő publikációja jelent meg, egy megjelenés előtt áll.

Jelenlegi munkahelye ismét a Magyar Nyelvészeti Tanszékhez köti: az itt létrejött OTKA kutatócsoport (Nyelvi vélekedések mintázatai Szegeden és környékén – Perceptuális dialektológiai vizsgálat) főállású kutatója 2021 novemberétől.