A néprajz első egyetemi tanszékét 1929-ben szervezte meg a magyar oktatási kormányzat a szegedi Ferenc József Tudományegyetemen. A tanszékalapítást megelőző néhány évtized, a 19-20. század fordulója a néprajztudomány intézményesülése, elméleti és módszertani fejlődése szempontjából meghatározó volt. A néprajz és folklorisztika mint tudomány már a kolozsvári egyetem Szegedre költözését megelőzően (1921) is jelen volt a város életében és tudománytörténetében, elsősorban a piarista gimnázium révén. Ezt a 18. századtól a 20. századig ívelő folyamatot egybekapcsolódó folytonosságában Bálint Sándor – tanszékünk professzora 1947-1966 között – mutatta be. A preetnográfiai és prefolkorisztikai szakasz legfontosabb képviselői (magán Bálint Sándoron kívül) Dugonics András, Kálmány Lajos, Löw Immánuel voltak.