|
A tanszék elődjét, a Magyar Nyelvtudományi és Nyelvészeti Intézetet 1921-ben hozták létre a Kolozsvárról Szegedre menekült egyetemen. Vezetője az 1922/23. tanévtől Horger Antal lett, aki egyike volt kora legkiválóbb nyelvészeinek. A második bécsi döntés után az egyetem visszaköltözött Kolozsvárra.
A Szegeden újonnan alapított egyetemen, az akkori nevén Magyar Királyi Horthy Miklós Tudományegyetemen a Magyar Nyelvészeti Intézet vezetését Klemm Imre Antalra bízták. Ekkoriban a tanszéken oktatott Csefkó Gyula és Juhász Jenő mint magántanár. Klemm Antal nyugdíjazása után rövid átmeneti időszakot követően 1956-tól Nyíri Antal vezette a tanszéket. Az ő idejében kapta 1966-ban a tanszék mai nevét. Nyíri Antal 1977-es nyugdíjazását követően több tanszékvezető váltotta egymást: Deme László (1977–1981), Mikola Tibor mint megbízott tanszékvezető (1981–1982), Velcsov Mártonné (1982–1986), Károly Sándor (1986–1988), Szabó József (1988–1990), majd hosszabb ideig (1990 és 2006 között) Büky László. 2006-tól a tanszék vezetője Forgács Tamás.
A magyar szakos hallgatói létszám bővülésével az idők folyamán nőtt az oktatók száma is: 1990-ben már 11 oktatója volt a tanszéknek, amelynek jelenleg, 2018-ban 6 főállású és egy félállású oktatója van.
A tanszékhez kötődik két országos konferencia elindítása is: 1993-tól A mai magyar nyelv leírásának újabb módszerei című konferenciasorozatot az Általános Nyelvészeti Tanszékkel közösen indította el Büky László (2006-tól csak ez utóbbi tanszékhez köthető). 1998-tól pedig A nyelvtörténeti kutatások újabb eredményei című konferenciát a Finnugor Nyelvtudományi Tanszékkel együtt ugyancsak az akkori tanszékvezető kezdeményezte. Mindkét konferenciasorozatot élénk érdeklődés követette és követi, és ezek jelentős szakmai elismerést szereztek a tanszéknek.
(Mikola Tibor: A nyelvészet oktatása és kutatása a szegedi egyetemen, Néprajz és Nyelvtudomány 39 (1998) 145–162. alapján)
|
