Orcsik Roland 1975-ben született az egykori Jugoszláviában, Óbecsén. 1992 óta Magyarországon él. Költeményeket, esszéket, tanulmányokat, kritikákat ír és délszláv nyelvekből fordít. 2011-től a Tiszatáj irodalmi folyóirat egyik szerkesztője. A Szegedi Tudományegyetem Szláv Filológiai Intézetének adjunktusa. A Kultúrcsempész Sínbusz Fesztivál egyik főszervezője volt (2008-2013). Doktori dolgozatát 2013-ban védte meg a Szegedi Tudományegyetemen (mentor: Dr. Fried István). 2004-ben Faludy-díjat, 2005-ben Tiszatáj-jutalmat, 2007-ben Sinkó Ervin, 2010-ben Sziveri János-díjat, 2017-ben Csáth Géza-díjat kapott irodalmi munkáiért. Verseskötetei: Rozsdamaró (Vár Ucca Műhely, Veszprém, 2002), Holdnak, Arccal (Tiszatáj, Szeged, 2007), Mahler letöltve (Kalligram, Budapest-Pozsony, 2011), szerbül: Skinuti Maler (Treći trg, Beograd, 2012), Harmadolás (Kalligram, Bp., 2015). Phd-disszertációja detoNáció. Domonkos István művészetének exjugoszláv irodalmi kapcsolatformái címmel jelent az újvidéki Forum kiadónál, 2015-ben. Első regénye Fantomkomanndó címmel jelent meg 2016 őszén a Forum-Pesti Kalligram Kft. kiadónál. A Lajka zenekar tagja.

Karthago

 

Előpakoltam a tányérokat
a reggelihez, majd bekapcsoltam
a Bartókot. A kicsalt kézmosás után
a gyerekek is végre az asztalhoz ültek.
Csörögtek a villák s a tompa kések
a fehér porcelántányérokon, aláfestve
Purcell melankóliáját. Emlékezz rám,
ám sorsom feledd, lamentált Dido,
és mielőtt belevesztem volna
a lefelé hajló hangszurdokba, véget
is ért a műsor. Hírmoslék következett
a már orrvérzésig ismételt
propagandával. Kikapcsoltam,
meg ne fertőzze gyerekeim
finom falatozását.
Didóra gondoltam, a síron túl
gyökerező szerelmére.
A sorsomat elvehetik, de –
egyél már apa, szakított félbe a fiam.
Ekkor vettem észre, mindvégig
szorosan markoltam a kést,
mintha láthatatlan, ám pontosan
kitapintható alvilági szellem
settenkedett volna be a konyhába.

(Alföld, 2018/04)