Középiskoláit szülővárosában, Szentesen végezte, majd a szegedi egyetem magyar–német szakára jelentkezett, s azt 1926–1933 között végezte el. Az egyetemen két jelentős magyar nyelvtudós, Horger Antal és Mészöly Gedeon volt a mestere. Az utóbbi hatására közvetlen az egyetemre kerülése után hivatásul választotta a nyelvészi pályát.
Ösztöndíjasként az 1927/28. tanévet Münchenben, az 1930/31. tanévet Bécsben, a Collegium Hungaricumban töltött el. Ez adta az indíttatást, hogy elkészítse a Müncheni Kódex szövegkritikai kiadását, majd a kódex magyar–latin szótárát. 1933-ban írta meg A Winkler Kódex hangtana és szótana című bölcsészdoktori értekezését; majd egy évvel később, 1934-ben szerzett magyar–német szakos középiskolai tanári diplomát. Hazatérte után Gombocz Zoltán mellett gyakornokoskodott, és a Csurgói Református Gimnáziumban vállalt tanári állást (1934–1943). Ennek az időszaknak eredménye A zselicségi Szenna és vidéke magyar nyelvjárása (Kaposvár, 1939) műve.
A második bécsi döntés után a kolozsvári gyakorló gimnáziumban vállalt tanári állást, ekkor került kapcsolatba a kolozsvári egyetemmel. Itt először heti kétórás kollégiumot vezetett nyelvhelyességi kérdésekről, majd nyelvemlékek olvasásával és elemzésével foglalkozott szeminárium keretében. 1944-ben fizetés nélküli tanársegéd lett Mészöly Gedeon tanszékén. A háború után családjával együtt visszaköltözött Szentesre. eredezteti. A szülővárosnak adott szép ajándék A kihaló szentesi víziélet néprajzi és népnyelvi maradványai 1948-ban megjelent monográfiája, amelyben az 1880-as évek elejéig visszanyúlva mutatja be Szentesnek a kubikusság mellett a másik jellegzetes társadalmi rétegét. Professzorának, Mészöly Gedeonnak meghívására 1947 augusztusában került Szegedre, a Baross Gimnáziumba.
1952 őszén került a Szegedi Pedagógiai Főiskola Magyar Nyelvészeti Tanszékére, amelynek vezetője lett. A Szegedi Tudományegyetemre 1952-ben került, ebben az évben a nyelvtudományok kandidátusa lett. Hamarosan tanszékvezetővé nevezték ki, ezt a tisztséget nyugdíjazásáig (1955–1977) látta el. A Bölcsészettudományi Kar dékáni tisztségét is betöltötte (1955–1957), majd tanárképzési rektorhelyettesként tevékenykedett (1958–1963). Tagja volt a Magyar Nyelvtudományi Társaságnak és a Finnugor Társaságnak, valamint húsz éven át szerkesztője volt a szegedi Néprajz és Nyelvtudomány című folyóiratnak. A honismereti mozgalom Csongrád megyei megszervezésében jelentős szerepet vállalt, betöltötte a megalakuló Csongrád Megyei Honismereti Bizottság elnöki tisztét.
Elsősorban nyelvtörténészként vált ismertté. Munkásságában jelentős helyet foglalt el a (szentesi) nyelvjáráskutatás, nyelvemlékek vizsgálata, szófejtések, nyelvművelés. Szülővárosa 1997-ben Szentes díszpolgára címmel tüntette ki. Kedves mestere, Mészöly Gedeon 100 éves születésnapjára rendezett tudományos ülésen a nyelvtudós bemutatását Nyíri Antal, a hálás tanítvány vállalta. Húsz év múltán, 2000-ben kísérték utolsó útjára Szegeden a református temetőben.
