A kolozsvári egyetem Bölcsészet-, Nyelv- és Történettudományi Kara 1872. október 19-én a tanári kar hivatali eskütételével, majd a dékán és prodékán megválasztásával alakult meg. Első dékánnak Imre Sándort, a magyar nyelv és irodalom professzorát, prodékánnak Szabó Károlyt, a magyar történelem professzorát és az egyetemi könyvtár igazgatóját választották meg. A rektor, a prorektor, a dékánok és prodékánok megbízatása egy tanév időtartamára (szeptember 1-től a következő év augusztus 31-ig) szólt. Az egy tanévnyi hivatalviselés után leköszönő rektor és dékán a következő tanévben prorektor és prodékán címet viselve az új rektor és dékán helyetteseként eljárva segítette hivatali utóda munkáját és a megkezdett programok befejezését. Így egy-egy ember egyhuzamban legfeljebb két tanéven keresztül volt vezető. A rektor esetében nem fordult elő, hogy valakit kétszer egymást követő tanévre választottak volna meg a vezető tisztségre, hiszen ennél a pozíciónál a karok szigorú évenkénti rotációja érvényesült a karok egyenrangúságát szimbolizálva. Dékánok esetében azonban előfordult, hogy a következő tanévre is ugyanaz a személy kapott bizalmat a kollégáktól.

1873-tól kezdve a továbbiakban május elején rendezték meg a rektorválasztó egyetemi tanácsi és a dékánválasztó kari tanácsi ülést, majd ezt követően miniszteri megerősítésre felterjesztették a megválasztottak névsorát. A hivatalt szeptember 1-jén hivatalos formában vehette át a megválasztott és a miniszter által megerősített új dékán. Ez a rektori és dékáni választási és hivatalviselési rend – a többi hazai egyetemhez hasonlóan Szegeden is – 1950-ig állt fenn. A következő négy évtizedben, tehát 1950–1990 között az oktatásért felelős miniszter nem az egyetemi professzorok választása, hanem a Magyar Dolgozók Pártja (majd 1956-tól a Magyar Szocialista Munkás Párt) egyetemi és megyei szervei előterjesztésére nevezte ki a rektort és a dékánokat. A szegedi bölcsészkar esetében Tettamanti Béla volt az első és Kristó Gyula az utolsó állampárt által kinevezett dékán. Ebben korszakban nemcsak a dékánok kinevezési módja változott meg, de növekedett a hivatalviselési ciklus időtartama is. Egyre gyakoribbá váltak a két, vagy akár négyéves dékáni hivatalviselési időszakok. 1955-től állandósult a dékánhelyettes(ek) kinevezése is. Így ezután már nem a korábbi dékán, hanem direkt dékánhelyettesnek kinevezett (1990-től választott) személy töltötte be a helyettesi pozíciót. A dékánhelyettesek száma 1977-től kettőre, később háromra nőtt.

Az egyetemi autonómia évszázados rendje szerinti rektor- és dékánválasztási gyakorlat csak a rendszerváltást követően, 1990-től állt helyre. Azóta az önkormányzatiság és az önigazgatás jegyében ismét a professzorok választják meg maguk közül a rektort, rektorhelyetteseket, dékánokat és dékánhelyetteseket.

A bölcsészkar 1872–1921 közötti dékánjai és prodékánjai