A Pest megyei (azóta Dabas részét képező) Gyónon született gazdálkodó földműves családban. Általános iskolát itt végezte, középiskolába az Ócsai Bolyai János Gimnázium reál tagozatos osztályába járt. A híres premontrei kolostorral is rendelkező nagyközség Pestről lejárókat és helybelieket ötvöző kitűnő tanári kara nagy hatással volt egyetemi továbbtanulására és szakválasztására. A József Attila Tudományegyetem magyar–orosz szakára nyert előfelvételt, s egyéves hódmezővásárhelyi katonai szolgálat után 1967-ben kezdte meg tanulmányait.

Hallgatóként Csetri Lajos, Horváth Károly, Ilia Mihály, Kovács Sándor Iván és Tamás Attila előadásait hallgathatta. Másodéves korában került szorosabb kapcsolatba a régi magyar irodalom szegedi szakembereivel, elsősorban Keserű Bálinttal. Személyén keresztül bekapcsolódott a Klaniczay Tibor vezette kutatói hálózatba, amelyben olyan további nagy mesterek kezei alá került, mint Pirnát Antal, majd a nagy római emigráns jezsuita történész, Lukács László.

Diplomáját 1972-ben szerezte meg, majd három hónapig ösztöndíjjal Krakkóban és a kielcei főiskolán tanult. A Régi Magyar Irodalom Tanszéken kezdte pályáját. A szegedi irodalomoktatás és -kutatás e kivételesen fontos szakaszában az MTA Irodalomtudományi Intézetéből három fontos személyiség is meghívást kapott a bölcsészkarra: Lukácsy Sándor, Szörényi László és Horváth Iván. Hamarosan ő is az őket foglalkoztató intézmény aspiránsa lett. Az Intézet Reneszánsz és Barokk Kutatócsoportjának formálódott véglegessé fő kutatási témája, a radikális reformáció Kelet-közép Európában. Világossá vált az is, hogy ez csak nemzetközi kapcsolatrendszerben kutatható. Barátaivá váló otthoni és emigráns lengyel kutatók segítségével került kapcsolatba több fontos európai tudományos műhellyel, és a Baden-Badenben megjelenő Bibliotheca Dissidentium című sorozat magyarországi szerkesztője lett. Ebben a sorozatban munkatársaival négy magyarországi kötetet jelentettek meg.

Kandidátusi értekezését Az erdélyi antitrinitarizmus az 1560-as évek végén címmel 1981-ben védte meg, ezt követően egyetemi docenssé lépett elő. Jelentős szakmai siker volt az ebből a műből készült monográfia, amelyet az Akadémiai Kiadó a Humanizmus és a reformáció sorozatában 1988-ban jelentetett meg. Néhány esztendő elteltével felkérést kapott az angol nyelvű kiadás elkészítésére is. Ezt 1996-ban Baden-Badenben adták ki az Early Transylvanian Antitrinitarism 1567–1571. From Servet to Palaeologus címmel.

Oktatói-kutatói munkája mellett különböző egyetemi tisztségeket is betöltött: az 1987–1989 közötti időszakban ifjúsági rektorhelyettes. Ezt követően Rómában az Lukács László híres sorozata (Monumenta Antiquae Hungariae) folytatásaként az ő irányítása mellett Erdélyre vonatkozó 17. századi dokumentumokat gyűjtött össze hat hónapon keresztül, majd dolgozott fel fiatal munkatársaival. Az 1990-es évek elején nyári egyháztörténeti szemináriumokat szervezett fiatal erdélyi nűvelődéstörténészek, köztük unitáriusok számára.

A Régi Magyar Irodalom Tanszék vezetője (1995–2002), közben 1997–2000 között a bölcsészkar dékánja volt. Dékánként fő céljának a kar tudományos erősödését elősegítő nyugodt légkör megteremtését tekintette. Helyettesei, Bagi Ibolya és Berta Árpád segítségével a kar sikeresen szerepelt az oktatás színesítésére kigondolt pályázati rendszerben, s el tudták végezni a nagy egyetemi integráció előkészítésében megkerülhetetlenné tett bürokratikus feladatokat is.

Teológia és irodalom. Az Erdélyen kívüli antitrinitarizmus kezdetei című értekezésével 1997-ben szerezte meg az akadémiai doktori fokozatát (Balassi Kiadó 1998) és ezt követően az egyetemi tanári kinevezését. Ugyanebben az évben Szirmai Endre-díjjal tüntették ki. Tanítványai kineveléséhez az Irodalomtudományi Doktori Iskola adott keretet, amelynek 2000-2004, majd 2007–2016 között vezetője volt. A régi magyar irodalmi program vezetőjeként kilenc PhD értekezésnek volt témavezetője, s 2001–2003 között az SZTE Doktori Tanácsának elnökeként is tevékenykedett.

2001–2003 között vendégtanárként kijáró előadóként tanított Újvidéken, ahol hozzájárult a régi magyar irodalom oktatásának megalapozásához. Szintén vendégprofesszorként 2004–2007 és 2015–2016 között Kolozsvárott a Babeş-Bolyai Tudományegyetemen. Ez alatt az Egységes Protestáns Teológiai Intézetben unitárius egyháztörténetet is tanított. Ennek az erdélyi protestáns lelkészeket képző intézménynek honoris causa doctora lett 2006-ban.

Tudományos pályáján elért sikereinek elismerését jelentették a fent említett Szirmai Endre-díjon kívül a Szegedi Tudományegyetem Klebelsberg Kuno-díja és a Magyar Köztársasági Arany Érdemkereszt polgári tagozatának elnyerése 2006-ban, valamint az egykori kutatócsoporti mentoráról elnevezett Klaniczay Tibor-díj 2009-ben.