Bacsó Béla (1952) Széchenyi-díjas esztéta, egyetemi tanár, az ELTE Filozófia Doktori Iskolájának doktori program-vezetője (esztétika). 2016-ig az ELTE Esztétika Tanszékének a vezetője volt. Az MTA Filozófia Bizottságának, az Amerikai Esztétikai Társaságnak és a Szépírók Társaságának tagja. Tíz önálló szakkönyv, valamint több mint 130 tanulmány, kritika, cikk szerzője. 1991 és 1995 között az Athenaeum folyóiratot szerkesztette. Számottevőek fordításai is (Martin Heidegger művei, művészettörténeti hermeneutikáról szóló egyetemi tankönyv). Kutatási területe: esztétikatörténet, fenomenológia, hermeneutika előtörténete, (egzisztenciál)-hermeneutika, képelmélet.

Tapasztalat és esztétika. Filozófiai és művészetelméleti írások (Kijárat, 2016): ,,A művészet művészetté akkor válik, ha azt, amit megmutat, nem lehet másként bemutatni, csak is így, ahogy az adott mű tette, ám a legfontosabb az, hogy a műalkotás mindazt, amitől éppen ezzé a művé vált nem másként mutatja meg, csak is azáltal, hogy van ilyen mű, ám mindazt, amitől létezését nyeri, mégis magába rejti. Tanulmányok a művészet és tapasztalat erőterében képződő ismeretről, amit váratlanul, szinte ellenünkre szerzünk meg a művekből.”

Gyenge Zoltán (1962) filozófus, író és fordító, az SZTE BTK dékánja, a Filozófia Tanszék vezetője, egyetemi tanár, a Magyar Filozófiai Társaság elnöke. Széchenyi Professzori Ösztöndíjas.Publikált 16 könyvet és fordítást, több mint 150 tanulmányt és esszét (magyar, német és angol nyelven). Főbb kutatási területe: német idealizmus, művészetfilozófia, egzisztencializmus és életfilozófiák.