A misztika küszöbén - Pilinszky János és Simone Weil
Szmeskó Gábor
Az 1960-as években Pilinszky János életművét – látszólag – az elhallgatás fenyegeti. Alkotói válsága személyes és világtörténeti aspektusai a ’60-as évek közepétől megoldódni látszanak, mely a ’70-es évek poétikai újításába torkollik.
A szakirodalomban szinte unalomig ismételt tétel, hogy Pilinszky költészete szoros kapcsolatban áll Weil misztikus, filozofikus gondolkodásával. Ennek mélyreható elemzése azonban még gyerekcipőben jár (Radnóti Sándor, Turai Laura). A probléma összetettségét jelzi, hogy a kérdésfeltevés irodalmi, filozófiai és teológiai nézőpontok együttes szerepeltetését kívánja meg.
A konferencián megszabott időkeret a problémahorizont részletes felvázolását sem teszi lehetővé. Épp ezért érdemesnek tűnik a kutatás alapvető irányvonalának felvázolása után a szenvedés és a figyelem fogalmakat vázlatosan körüljárni, hiszen ezek komoly jelentőséggel bírnak mindkét alkotó korpuszában.
Friss Hírek
Tavasszal is meghirdette az SZTE NKI Kulturális Irodája a Hallgatói Művészeti Versenyét, amelyre több kategóriában jelentkezhettek a tehetséges hallgatók: az eredményhirdetésen kiderült, a meghirdetettek közül majdnem minden kategóriában értek el helyezést BTK-s hallgatók is, nem egy esetben első helyen végeztek.
Néhány nappal később az ugyancsak az SZTE NKI által szervezett „A Szegedi Tudományegyetem és a Nobel-díj” alkotói pályázat díjkiosztójára is sor került, ahol az egyik első díjat szintén egy BTK-s hallgató kapta meg, személyesen Karikó Katalintól.