A misztika küszöbén - Pilinszky János és Simone Weil

Szmeskó Gábor

Az 1960-as években Pilinszky János életművét – látszólag – az elhallgatás fenyegeti. Alkotói válsága személyes és világtörténeti aspektusai a ’60-as évek közepétől megoldódni látszanak, mely a ’70-es évek poétikai újításába torkollik.
A szakirodalomban szinte unalomig ismételt tétel, hogy Pilinszky költészete szoros kapcsolatban áll Weil misztikus, filozofikus gondolkodásával. Ennek mélyreható elemzése azonban még gyerekcipőben jár (Radnóti Sándor, Turai Laura). A probléma összetettségét jelzi, hogy a kérdésfeltevés irodalmi, filozófiai és teológiai nézőpontok együttes szerepeltetését kívánja meg.

A konferencián megszabott időkeret a problémahorizont részletes felvázolását sem teszi lehetővé. Épp ezért érdemesnek tűnik a kutatás alapvető irányvonalának felvázolása után a szenvedés és a figyelem fogalmakat vázlatosan körüljárni, hiszen ezek komoly jelentőséggel bírnak mindkét alkotó korpuszában.