Tápiószelén született 1895. június 4-én. 1913–1919 között a budapesti tudományegyetemen tanult, ahol 1919-ben doktori címet szerzett. Ezután a Magyar Nemzeti Múzeum alkönyvtárnokaként helyezkedett el, s 1925-ben A középkor története IV. Henrik trónraléptétől Zsigmond császár haláláig című tárgykörből magántanári habilitációt szerzett. 1925–1930 között a Római Magyar Történeti Intézet tagjaként levéltári és könyvtári kutatásokat folytatott. 1930–1935 között Budapesten az Országos Széchényi Könyvtár beosztottja volt. 1935–1940 között pécsi egyetem Világtörténeti Intézetének vezetője. Az 1940/41. tanévre dékánnak választották, de a II. bécsi döntés eredményeként újranyíló kolozsvári magyar tudományegyetem megszervezése kapcsán Pécsen szüneteltették a bölcsészkart, így 1940–1942 között ő is a kolozsvári egyetem Közép- és Újkori Egyetemes Történeti Tanszék tanára és a Középiskolai Tanárképző Intézet igazgatótanácsának tagja lett. 1942–1950 között a szegedi egyetemen volt a közép- és újkori egyetemes történet tanára.

Tóth 1942-ben, 47 esztendősen került a szegedi katedrára. Egyháztörténész volt, akit a pápaság történetének bizonyos kérdései, valamint a középkori diplomácia egyes problémái foglalkoztattak. Ezt tükrözték publikációi is: A pápai udvar lakásviszonyai a XIII. század második felétől a XIV. század közepéig (Budapest, 1924), A jubileumi búcsú kihirdetése Magyarországon 1776-ban (Századok, 1928), Verancsics Faustus csanádi püspök és emlékiratai V. Pál pápához a magyar egyház állapotáról (Bécsi M. Történeti Intézet Évkönyve 1933), Tanulmányok a szegénységi vita forrásainak történetéhez XXII. János pápa korában (Budapest, 1934), Magyarországi Boldog Ilona legendája (Budapest, 1937), Ki és miért hamisította a Szilveszter-bullát? (Turul, 1941).

Mivel a ’40-es években Hermann István Egyed személyében a magyar történeti tanszéket is katolikus felekezethez tartozó tanár vezette, a kolozsvári és szegedi történészképzésben korábban hét évtizeden át fenntartott felekezeti arányok eltolódtak. Szegedi oktatói tevékenységében a Római Birodalom bukásától a 19. század közepéig tárgyalta a világtörténelem fontosabb témáit, s ezek mellett diplomatikai és forrástani szakszemináriumokat, valamint a tanárképzés keretében didaktikai gyakorlatokat tartott.

Tóth 1945/46-ban dékán, majd a következő tanévben a prodékánság helyett rektor volt. Ugyanakkor a politikai erőviszonyok eltolódása miatt e tisztségek ellenére is érezhetően háttrébe szorult az egyetemi közéletben, és saját állása védelme érdekében egyre inkább rákényszerült különféle politikai ügyekben való aktív részvételre. Dékánként az 1945/46. tanévben ő szervezte meg a kolozsvári egyetem ismételten román kézre jutása miatt Szegedre szoruló professzorok katedrához jutását (pl. Prinz Gyula), valamint az 1946. április 7-én a budapesti tanszékre távozó Banner János helyettesítését.

1947-ben még a kisgazdák színeiben parlamenti mandátumot szert Szegeden, a következő évben azonban lemondani kényszerült a képviselőségről. Amikor 1948–1949 fordulóján az állami intézmények Mindszenty ellenes „spontán” tiltakozásokban nyilvánultak meg, s szegedi kar Tóth indítványára megbeszélést hívott össze, amelyre a pap tagokat (Bognár Cecil, Hermann István Egyed és Klemm Antal professzorokat) nem hívták meg. A megbeszélést utólag Trencsényi-Waldapfel Imre kezdeményezésére kari tanácsüléssé nyilvánították, s a róla készített jegyzőkönyvet a kar minden professzorával alá kívánták íratni. A kari értekezlet megszervezési módja (paptanárok távoltartása), az értekezletnek utólagosan kari tanácsüléssé nyilvánítása, a paptanárok nélkül meghozott döntés hivatalos határozat rangjára emelése és a sajtóban való széleskörű terjesztése ellen tiltakozó paptanárokat pedig eltávolították az egyetemről (Hermannt 1949. márciusban, Bognárt 1950. márciusban, Klemmet csak 1955. augusztusban). Tóthot a paptanárok elleni kezdeményező szerepe ellenére 1950 februárjában megfosztották katedrájától, és kutatói állásba áthelyezték az egyetemi könyvtárba, ahonnan 1955-ben, 60 éves korában nyugdíjazták, s három évvel később, 1958. október 12-én Szegeden elhunyt.