Budapesten született, az általános iskola első négy osztályát Újpesten járta ki. Édesapja munkája miatt 1963-ban került Szegedre, a Mérey utcai Általános Iskolába, majd a Ságvári Endre Gimnázium matematika–fizika tagozatos osztályának lett tanulója.

Eredetileg jogásznak készült, az 1971/1972. tanévben a József Attila Tudományegyetem Jogtudományi Karán kezdte meg tanulmányait. A következő szemesztert azonban a Bölcsészettudományi Karon folytatta, és itt diplomázott magyar szakos középiskolai tanárként 1977-ben. Mesterei között olyan jeles tanárszemélyiségek szerepeltek, mint Csetri Lajos, Lukácsy Sándor, Szörényi László, akik nagy hatással voltak későbbi pályafutására. Egyetemi évei alatt bekapcsolódott a Szegedi Egyetemi Színpad munkájába és szerepelt a Paál István rendezésében bemutatott Elektra színdarabban.

Diplomája kézhezvétele után szinte egész pályafutását a szegedi egyetemen töltötte, kivéve azt a közel hét évet, amikor Bécsben és Berlinben volt ösztöndíjas vagy vendégoktató. Ezek között is kiemelkedő a Bécsi Egyetem Finnugor Intézetében vendégdocensként eltöltött négy tanév (1988–1992), illetve a Humboldt Egyetem Hungarológiai Szemináriumának vezetésével töltött időszak (2005–2007).

Frissdiplomás kutatóként kezdett Csáth Gézával foglalkozni. Mészöly Miklós Magyar Tallózó címen indított sorozatában kérték fel Csáth Géza: Egy elmebeteg nő naplója novelláskötetének sajtó alá rendezésére. Később a Gondolat Kiadó megkeresése nyomán írta meg Csáth-monográfiáját, amely a Nagy Magyar Írók sorozatában 1989-ben látott napvilágot. Hatalmas gyűjtőmunka eredményeképp Csáth Géza összes novellájának első kötetét a Mesék, amelyek rosszul végződnek című kötetben adta közre. Ennek első kiadása 1994-ben jelent meg, további három utánnyomás előtt, amelyből a Magvető könyvkiadó karácsonyi könyvvásárának bestseller kötete lett. A sikert követően a kiadóval hosszútávú együttműködésben, olyan Csáth-életműsorozatot indított, amely a novellák után Csáth Géza újságcikkeit, színpadi műveit, naplófeljegyzéseit és levelezéseit is kiadásra bocsájtja.

Doktori disszertációját (Első regényfordításaink előszavai) az I. sz. Magyar Irodalomtörténeti Tanszék ösztöndíjas gyakornokaként írta meg Csetri Lajosnál 1979-ben, 1986-ban pedig az irodalomtudományok kandidátusa címet szerezte meg Irodalomszemlélet a magyar irodalmi felvilágosodás korában a 18. sz. közepétől Csokonai haláláig című dolgozatával. Ez utóbbi kutatás eredményességében nagy szerepet játszott az 1981/1982. tanévben Bécsbe elnyert Osztrák Csereszolgálat (ÖAD) ösztöndíj, melynek során az Osztrák Nemzeti Könyvtárban gyűjtötte össze munkájához a kritikatörténeti háttéranyagot és a német nyelvű szakirodalmat. A ’80-as évek második felében és a ’90-es években kezdeményezője volt az Új Symposion újvidéki irodalmi folyóirat szerkesztőivel készült interjúkötet közreadásának, amely Tolnai Ottótól vett idézettel a Rózsaszín flastrom címmel került kiadásra.

A szegedi egyetemen 1993-ban induló Irodalomtudományi Doktori Iskola 19. századi magyar irodalom programjának, később, 2021-től pedig a Szegedi Tudományegyetem Irodalomtudományi Doktori Iskolájának vezetője. Tíz éven keresztül (1992–2002) irányította a Klasszikus Magyar Irodalmi Tanszéket, majd a ’90-es években hatalmas szerepet vállalt a Kommunikáció- és Médiatudományi Tanszék megszervezésében és vezetésében (2002–2014). Az elméleti alaptárgyak oktatása mellett, olyan gyakorlatorientált képzést teremtett meg, amely az itt végzett hallgatóknak jó munkaerő-piaci pozíciót eredményezett. Közben, 2010–2013 között a Magyar Nyelvi és Irodalmi Intézet vezetője, 2013–2014 között pedig megbízott vezetője.

Az MTA irodalomtudományok doktora címet 2004-ben nyerte el A nemzeti narratíva szerepe a magyar irodalmi kánon alakulásában Világos után címmel benyújtott értekezésével. Az itt összegyűjtött tudományos eredmények már a 2010-ben megjelenő Jókai Mór portréját bemutató monográfiáját (Jókai Mór 1825–1904. Pozsony, Kalligram, 2010) készítették elő. Szintén a klasszikus nagymonográfia műfaját folytatva 2019-ben jelent meg Csáth Géza élete és munkái című kötete, amely a biográfia, az életrajzi „dokumentumok” és a szépírói alkotások hármasának egybeolvasásával született „alkotáslélektani munka”. Oktatói és témavezető tevékenysége mellett 2014–2017 között a Bölcsészettudományi Kar dékáni teendőit is ellátta.

Széles körű szakmai és közéleti tevékenységéről számos, részben Szeged városához és a Szegedi Tudományegyetemhez kapcsolható díja tanúskodik. Ilyenek a legújabb évekből a Szegedért Emlékérem (2018), az Artisjus Irodalmi Díj (2020), az SZTE Pro Universitate Díj (2018), az SZTE Az év kutatója elismerő oklevél (2020), a Komlós Aladár díj (2021) és a Szeged város díszpolgára cím (2022).