Gyömrőn született, itt járta ki az általános iskolát. A monori József Attila Gimnázium elvégzése után (1967–1971) a József Attila Tudományegyetem magyar–olasz szakára iratkozott be. Középiskolai tanári diplomáját 1976-ban szerezte meg. Ezt követően tanulmányait Firenzében (1976), Rómában (1980, „La Sapienza”) és Párizsban (Paris-III Sorbonne-Nouvelle, 1983) folytatta. Az egyetemek végeztével az Összehasonlító Irodalomtudományi Tanszékre került, ahol tizenkét éven keresztül dolgozott, majd kisebb megszakításokkal, 1989-től az Olasz Nyelvi és Irodalmi Tanszék tanára lett. Az 1989–2018 közötti időszakban, megszakításokkal, a tanszék vezetését is ellátta.

Doktori értekezését 1978-ban summa cum laude minősítéssel A halál ábrázolása a neoklasszikus irodalomban című dolgozatával, majd kandidátusi fokozatát 1983-ban A neoklasszicizmus poétikája című disszertációjával védte meg. Az 1986-ban indult Ikonológia és műértelmezés sorozat alapítója és főszerkesztője volt. Ebből a projektből nőtte ki magát a hallgatóival közösen írt és szerkesztett Szimbólumtár című kiadványa (Balassi Kiadó, 1997), amely összefüggéseiben és rendszeresen tárgyalja az egyetemes és a magyar kultúra jelképeit, témáit és motívumait.

A köztársasági elnök 1996-ban nevezte ki egyetemi tanárnak, miután a JATE Olasz Nyelvi és Irodalmi Tanszékén habilitált. 1991–1992-ben, majd később 2011–2014 között a szegedi egyetem rektorhelyettese, 1992–1994-ben a Bölcsészettudományi Kar dékánja volt. Dékáni tevékenysége idején több új képzési irányt indított el (pl. bölcsész PhD-képzés), jelentősen növelte a Kar bevételeit, demokratikus alapon megújította a döntéshozatali mechanizmust. Külső forrásokból nyelvi laborokat alakíttatott ki. Hét testvérkar bevonásával létrehozta a magyarországi bölcsészdékánok kollégiumát. Az Olasz Tanszék vezetőjeként, 1989–1994 között öt pályázatot vezetett (Phare, FEFA, Tempus és két MKM) ezek által mintegy hatmillió forinttal segítette a szegedi italianisztika működését, amely főleg műszer- ás könyvvásárlásokból, illetve félévente hat-nyolc olasz professzor meghívásából állt, akik hosszabb kurzusokat tartottak a hallgatóknak.

Mikola Tibortól átvéve húsz éven keresztül (2001–2021) vezette a SZTE BTK Tudományterületi Doktori Tanácsát, hivatali ideje alatt született meg a Neveléstudományi és a Filozófiai Doktori Iskola. Irányításával az olasz irodalom program képzési keretében számos hallgató szerzett PhD-fokozatot.

A Római Magyar Akadémia (Accademia d'Ungheria) tudományos igazgatójaként (1995–1998) megalapította a Fraknói Történeti Intézetet, amelyet részben az ő működésének eredményeként felvettek a Rómában működő, nagy tekintélynek örvendő nemzetközi akadémiák sorába. Várady Imre, Koltay-Kastner Jenő, Gerevich Tibor, Kardos Tibor hagyományait felélesztve 1997-ben Rómában újraindította az Annuario. Studi e documenti italo-ungheresi című sorozatot, amely ezt megelőzően 1941-ig jelent meg. Hazatérése után az akkor megalakult Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma helyettes államtitkára lett (1998–2000).

Kutatási területe a 18. századi művelődéstörténet, ikonológia, szimbólumkutatás mellett a komparatisztika (az 1870–1880-as években a kolozsvári egyetemen létrejött összehasonlító irodalomtudományi kutatások folytatásaként) és a világirodalom felé szélesedett ki. 1999-ben Szili Józseffel együtt vette át az egyik legjelentősebb Magyarországon kiadott, idegen nyelvű irodalomtudományi folyóirat, a Neohelicon. Acta Comparationis Litterarum Universarum főszerkesztői helyét Szabolcsi Miklóstól és Vajda György Mihály Mihálytól. Az Akadémiai Kiadó alaptankönyv sorozatában a Világirodalom című, általa szerkesztetett és részben általa írt kötete (2005) ezer oldalon mutatta be az egyiptomi papiruszoktól a kortárs írókig a világ jelentős irodalmi alkotásait. Szegedre való visszatérését követően Giorgio Pressburgerrel, a budapesti olasz intézet igazgatójával együttműködve megalapította és másfél évtizeden keresztül vezette a szegedi Olasz Kulturális Központot. Dante költészetével foglalkozó önálló monográfiája alapján („Silány időből az örökkévalóba” Az Isteni színjáték nyelvi és tipológiai szimbolizmusa, Szeged, 1997) szerezte meg az MTA doktora címet 2000-ben.

Szintén az Akadémiai Kiadónál jelent meg 2009-ben a Dante. Szó, szimbólum, realizmus című monográfiája, amelyért 2010-ben Olaszországban megkapta a legjobb italianisztikai művekért adott nemzetközi Flaianao-díjat (Premio Flaiano), Magyarországon pedig az MTA-Akadémiai Kiadó nívódíját.

A veronai egyetemmel közösen 2006-ban megjelentette az egyik legrégebbi, Dante Commediáját tartalmazó kódex (1340–1354) filológiai apparátussal ellátott fakszimile kiadását, amelyet a firenzei Società Dantesca Italiana az év dantisztikai kutatàsai legjelentősebb eredményének nyilvánított. (A veronai bemutatón a köztársasági elnök is jelen volt.)

A 18. század első harmadának erdélyi régészeti mozgalmáról és az olasz–magyar kapcsolatokról szól a szintén a veronai egyetemmel közös kiadásban megjelent római kori erdélyi feliratokról szóló kétkötetes (fakszimile és tanulmányok) mű, az Epigrafi romane di Transilvania. Raccolte da Giuseppe Ariosti e postillate da Scipione Maffei, Verona 2010. Egyik szerkesztője és szerzője volt a Szegedi Egyetemi Tudástár (2014) nyolckötetes reprezentatív kiadványnak.

Az Olasz Köztársaság tiszteletbeli konzulja (2003–) és az Olasz Köztársasági lovagrend tulajdonosa (Ordine al Merito della Repubblica Italiana, grado cavaliere 2002). 2011-óta a Tiszatáj folyóirat alapítványának kuratóriumi elnöke. Számos tudományos és közéleti kitüntetése közül kiemelendő az Országos Tudományos Kutatási Alap (OTKA) által 2013-ban megítélt Ipolyi Arnold tudományfejlesztési díj, a 2012-ben elnyert Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztje. Szeged városa munkáját több elismeréssel is jutalmazta: Csongrád Megyéért és Szeged Nemzetközi Kapcsolataiért Emlékérem kitüntetettje (2011), Szeged város Pro Urbe-díjasa (2020). A Szent István Tudományos Akadémia 2020. február 3-i rendkívüli közgyűlésén tagjai közé választotta. Meghatározó szerepe volt 2021-ben a Dante700 emlékév kapcsán szervezett események létrehozásában. Hazai és olaszországi tudományos konferenciák, kulturális (koncertek, kiállítások) rendezvények, illetve folyóirat számok, akták szerkesztése, tanulmányok írása kapcsolódik a nevéhez.

2022 márciusában a köztársasági elnök a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje kitüntetést adományozta számára. Jelenleg az Egyetemi Habilitációs Bizottság és az Egyetemtörténeti Bizottság elnöke.