Csernus Sándor Algyőn született, tanulmányait Algyőn és Szegeden (Radnóti Miklós Gimnázium, francia tagozat 1964-1968), majd (egy év előfelvett katonai szolgálatot követően) a JATE BTK történelem-francia szakán végezte (1970-1975.) Külföldi képzés: Poitiers, Középkor Kutató Központ (CESCM, 1974/75).

Szakterülete a középkori történetírás, a politikai struktúrák és ideológiák, a nyugati expanzió története, a mentalitástörténet, a nemzetközi kapcsolat- és diplomáciatörténet, a magyar-francia kapcsolatok története, a kulturális diplomácia. A tudományos munkát hallgató korában kezdte. Szakmai érdeklődése Wittman Tibor, majd Karácsonyi Béla irányításával alakult ki. Az előbbi a középkori Franciaország történetére irányította a figyelmét, az utóbbinak javaslatára kezdett foglalkozni a magyar történelem francia nyelvű (elsősorban a Zsigmond-korra vonatkozó) forrásainak kutatásával, melyet később kiterjesztett az egész francia nyelvű, történeti vonatkozású középkori forrásanyagra. Kontaktológiai munkáival, forrásfeltáró és értelmező tevékenységével szakterületének elismert kutatójává vált.

Eredményesen szerepelt több OTDK-n, egyetemi doktorátust (dr. univ.) 1978-ban (Zsigmond nyugat-európai diplomáciai tevékenysége a Konstanzi Zsinat időszakában, JATE), Doktori (PhD) fokozatot 1998-ban (A középkori francia nyelvű történetírás és Magyarország. 13-15. száza), SZTE) készült munkáival szerzett. 2011-ben habilitált (A magyarok és Európa: A honfoglalástól az integrációig – és azon túl. A kapcsolattörténeti kutatások új perspektívái és a középkor aktualitása, SZTE.) Akadémiai doktori (DSc) értekezését 2020-ban védte meg (A feudális világ és a középkori modernség határán: Joinville és könyve.) Szakfordításokat 1981-óta készít (Társfordító Tóth Annamária). A történészoktatásban 1979 óta, a doktori képzésben 1999 óta vesz részt. (Angers-ban (meghívott oktatóként 1997.)

A diploma megszerzése után könyvtárosi, társadalmi, egyetemi oktatói, tudományos, oktatás- és tudományszervezési, fordítói, szerkesztői munkát végzett, valamint – franciaországi kiküldetésben – szakdiplomáciai tevékenységet folytatott (oktatás, tudomány, kultúra). Különböző minőségben (könyvtáros, majd egyetemi oktató) és megbízatásokkal (tanszékvezető, dékán, tudományos igazgató) több, mint ötven esztendőt töltött a szegedi egyetemen; nyugdíjba vonulását követően egyetemi magántanárként oktat a BTK-n és az ÁJTK-án (nemzetközi szak).

Alapító társ-szerkesztője az Aetas c. folyóiratnak (első sorozat, 1973-83) Több tudományos kiadvány – Acta Historica, Chronica (Szeged), Cahiers d’Études Hongroises (Paris) – szerkesztő bizottságainak volt, a Századok szerkesztőbizottságának jelenleg is tagja. Párizsban új sorozatok kiadását indította el, mint a párizsi Collegium Hungaricum Études, Littérature, Documenta, Dissertationes, ill. Szegeden az SZTE-Balassi Kiadó Középkori francia történetírás remekei sorozat. Szövegkiadásokat és szakfordításokat 1981 óta készít (társfordító Tóth Annamária). A magyar-francia kapcsolatok történetéről készült 12 részes filmsorozat (Kapcsoskönyv) történész szakértője. Egyedülálló vállalkozásként, az Angers-i Egyetemmel való együttműködésben hatkötetes Magyarország-történet kiadását indította el (Presses Universitaires de Rennes).

Egyetemi oktató-és kutatómunkáját 1981-től a szakdiplomácia egészítette ki. Ebben is fontos szerepet játszott a Szeged városához, a régióhoz (ill. az euro-régióhoz) és a szegedi egyetemhez való kötődése. Lyonban (Lyon III, lektor, 1981-86), Párizsban (oktatási- és tudományos titkár, 1990-94, majd PMI igazgató – kulturális tanácsos, 1998-2006. Több hazai és külföldi tudományos társaság munkájában vett részt: Paris CN Sociétés Savantes – CTHS; Magyar-Francia Történész Vegyesbizottság (társelnökök: Jacques Le Goff – Benda Kálmán); Magyarságtudományi Központ, Paris III Sorbonne – CIEH; ELTE Egyetemközi Francia Központ. Alapítása óta tagja a Nemzetközi Magyarságtudományi Társaságnak, alapító tagja, majd elnöke a szegedi Alliance Francaise Egyesületnek, társ-alapítója a Szegedi Egyetem Európai Tanulmányok (1998) majd az SZTE Frankofón Egyetemi Központjainak (2011, tudományos igazgató, 2012-15).

Diplomáciai kiküldetése során részt vett az OECD Oktatási Bizottságának munkájában. Hazatérve több kezdeményezése volt az oktatásszervezés és az oktatás-modernizálás terén (elő-és felkészítő évfolyamok), a különböző PHARE programok kidolgozójaként és menedzsereként egyetemi és kari szinten jelentős uniós támogatású hazai és nemzetközi modernizációs program irányításában vett részt (felsőfokú szakképzés, távoktatás, regionális tanulmányok, Európai Tanulmányi Központok.)

Párizsban az egyetemközi kapcsolatok és tudományos műhelyek tevékenységének támogatását, a hungarica-kutatásokat, valamint a nemzetközi oktatási együttműködés fejlesztését (ideértve az ösztöndíjasok fogadását is) kellett elősegítenie. Collegium Hungaricum-igazgatóként feladata lett a PMI tudományos karakterének megerősítése, továbbá annak biztosítása, hogy az Intézet bekerüljön a legvonzóbb lehetőségeket kínáló párizsi kulturális központok közé. Emellett erősítenie kellett a magyar művelődés Párizson kívüli szakmai bázisát is, különös tekintettel a decentralizált, inter-regionális kapcsolatokra és a civil szféra együttműködésére. Nagy kihívás volt a 2001-es franciaországi magyar év és az ország európai uniós csatlakozási programja, melynek irányításában fontos szerepet játszott. Országszerte több mint ezer rendezvényre került sor. A magyar és francia akadémiai és kulturális intézményi háttér hathatós támogatásával nemzetközi szinten is jelentős tudományos és kulturális programok valósultak meg Párizsban, a nagy regionális központokban és több más helyszínen.

Hazatérését követően a Balassi Intézet nemzetközi igazgatója, a Magyar UNESCO Bizottság tagja. Elnöke lett a TEMPUS Közalapítvány Kuratóriumának (2009-14). Tanszékvezető (Középkori Egyetemes Történeti Tanszék), majd dékán. Tagja a Szegedért Alapítvány Tudományos Kuratóriumának, a SZAB Elnökségének, elnöke a Filozófiai és Történettudományi Szakbizottságának, titkára a SZAB Tudósklubjának. Csatlakozott az MTA Lendület „Magyarország a középkori Európában” MTA-DE /LP2014-03/2014 kutatócsoportnak. A Magyar Diplomáciai Lexikon (2015, bővítve 2020) szerkesztő bizottságának tagja és társzerzője (kulturális diplomácia fejezet).

Dékánként fontos feladata lett a Bölcsészettudományi Kar korábban kivívott pozícióinak megszilárdítása és folyamatosan változó külső és belső feltételrendszerhez való dinamikus alkalmazkodás. Elődjeitől jó alapokat örökölt, és tapasztalt dékáni vezetésre támaszkodhatott. Ebben az időszakban szilárdult meg a karon a bolognai rendszerben való alap- és mesterképzéses oktatási rend. Ügyelni kellett a kar erősségeinek, hagyományos értékeinek (egységeinek, képzéseinek) a megőrzésére és – vele párhuzamosan – az oktatási modernizáció megvalósítására. Miközben a Kar megtartotta központi szerepét a tanárképzésben, a kari szakmai bázisra, tudásra és kapcsolatrendszerre támaszkodva új, versenyképes alapszakok (interdiszciplináris és innovatív, valamint nemzetközi kooperációban, idegen nyelveken is szervezett) mesterszakok akkreditációjára került sor. Szükség volt a doktori képzés feltételeinek a biztosítására, hozzá kellett rendelni a szükséges forrásokat, biztosítani az utánpótlást és felgyorsítani a vezető oktatói kinevezéseket. A szegedi bölcsészkar aktív szerepet játszott az oktatás és a kutatás további nemzetköziesítésében. (jelentős bővítések, közös irányítású doktori képzés, nemzetközi MA). Az ÁJTK Dékánjával társ-alapítója lett a Frankofón Egyetemi Központnak. A Karon megerősítette a Professzori Tanács pozícióit (az elnök hivatalból a Kari Tanács tagja lett) s a kari stratégia kialakításában támaszkodott a Dékáni Tanács segítségére is. A hatékonyabb érdekérvényesítés igényével rendszeressé váltak a nagy hazai bölcsészkarok vezetőinek tanácskozásai. Sikerült megszilárdítani a szegedi bölcsészkar előkelő helyét az ország egyetemi kiválósági rangsoraiban, melynek fontos szerepe volt a kutatóegyetemi státusz elérésében.

Oktatási és kutatási-pályázati területen szoros és gyümölcsöző együttműködés alakult ki a korábbi egyetemi társ-karokkal (ÁJTK, TTIK, GTK), de bizonyos területeken a Pedagógusképző Karral, az ÁOK-val és a Hittudományi Főiskolával is. Mindeközben a korábban meghatározott menetrendnek megfelelően, a természettudományi kartól a BTK újabb területeket vett át, tovább fejlesztve infrastrukturális bázisát és a felszereltségét. Ekkor valósult meg a lépcsőház tematikus üvegablakokkal való díszítése, kezdődött meg a pince-szint valorizálása és az épület eredeti bejáratánál lévő, korábbi, elfalazott tornaterem-rész kibontása és átépítése annak érdekében, hogy bejárat újra nyitásával lehetővé váljék egy vonzó kari információs és kulturális tér kialakítása.

Elismerései: Árvízvédelemért Emlékérem (1970), Szegedért Alapítvány Társadalmi és Állampolgári Kuratórium díja (2005), Szeged Külkapcsolataiért Emlékérem (2007), Francia Akadémiai Pálmarend (lovagi fokozat, 1998), a Francia Köztársasági Érdemrend (tiszti fokozat, 2001), a Francia Művészeti és Irodalmi Rend (tiszti fokozat, 2005), a Magyar Köztársasági Érdemrend (lovagi fokozat, 2006.) a Francia Becsületrend (lovagi fokozat, 2011).