A Szegedi Tudományegyetem Bölcsészet- és Társadalomtudományi Karán és a Grand Caféban rendezték meg a Szépírók Fesztiváljának tavaszi konferenciáját, amelyen a kortárs magyar irodalom kiadóinak és folyóiratainak helyzetéről tartottak beszélgetést. Az eseményen a magyar neoavantgárdról szóló előadásokkal, beszélgetésekkel a Szépírók Társaságának egykori elnökére, Szkárosi Endrére is emlékeztek. Este a Grand Caféban Ladik Katalin költő, hangművész, performer volt a fesztivál vendége.
– Mondanám azt, hogy ez egy ünnep – köszöntötte prof. dr. Gyenge Zoltán, az SZTE BTK dékánja a szépírófesztivál délelőtti közönségét. – Eszembe jut Hölderlin Wie wenn am Feiertage... című verse, ami arról szól, hogy mi lenne, ha ünnep lenne. Az ilyen rendezvények arra hívják fel a figyelmet , hogy ebben az egyre inkább őrült világban a kultúrának helyet kell kapnia valahogyan. Olyan helyzetben, amikor döbbenettel állunk bizonyos események előtt, hogy mi történik a kultúra címén, fontos, hogy megmutassuk, van, ami tényleg a kultúrát jelenti, és nem külső érdekek szabályozzák, hanem egy önszabályozó mechanizmus része. Az egyetem bölcsészkara ebből a szempontból is határozottan elkötelezett amellett, hogy a minőséget képviselje. A Radnóti-estekkel, a könyvkiadók napjával együtt ez a rendezvény is azt képviseli, hogy igenis fontos a kultúra, az olvasás, és fontos az, hogy önmagunkat műveljük.
"Aki mégis irodalommal foglalkozik, önmagával tölti ki ezt a kis kalodát"
A fesztiválon elsőként Szilágyi Zsófia irodalomtörténész, az SZTE BTK egyetemi tanára, a Kalligram kiadó szerkesztője vezetett beszélgetést a magyar könyvpiac három eltérő profilú könyvkiadójának vezetőivel. Dávid Anna, a Magvető kiadó igazgatója, Balogh Endre, a Prae kiadó vezetője és Kelemen Pál, a Kijárat kiadó igazgatója más-más történetekkel, de ugyanarra mutatott rá: a könyvkiadási munka az egyéni ráérzések és személyes kapcsolatok, valamint az üzleti tervezés érdekes együttélése.
A könyvpiaci ipari és gazdasági tervezésnek Dávid Anna szerint szerepe van abban, hogy a könyvkiadás „visszalassult”, a nyomdák ugyanis előre szeretnék tudni, mennyi és milyen példányszámú könyv jelenik meg, és a kereskedelmi cégek is elvárják a marketing foglalások gyors tervezését.
A magyar könyvpiac jellemzője, hogy a kiadók egyfelől megpróbálják magukhoz kötni a szerzőket, másfelől igyekeznek meghatározni és tisztán tartani saját profiljukat. A Prae kiadó például a minőségi krimi zsánerével foglalkozik, a Magvetőé a minőségi szépirodalom, míg a Kijárat a tudományos munkák fordításában látja a maga útját.
A beszélgetésből kiderült, a kiadók méretétől is függ, hogy a szerepek jól elhatároltak-e a szervezetben vagy pedig mindenesek végzik a munkát. A Magvető 70 éves története során már teljesen tiszták a szerepek: megvan, ki olvas, kinek számít jobban a szava bizonyos döntésben. Dávid Anna mégis fontosnak tartja, hogy a kiadói gazdálkodás információit valamennyi munkatárs ismerje:
– Mindenkinek számszerű szakmai tudása van arról, hogy mi történik a kiadónál, hány darabot adunk el, mit csinál a nyomda, mit jelent a papírár, milyen marketing tevékenységek szükségesek. Én nem hiszek az információ titkolásában. Abban hiszek, hogy bízhatok a munkatársaimban, és nekik hasznos az információ, mert ismerni fogják a realitást, tudni fogják például, hogy hat verseskönyvünk lehet egy évben, mert ennyit tudunk eltartani.
A Kijárat kiadó ügyeit viszont Kelemen Pál egyszemélyben végzi egyetemi munkája mellett; ő évente 2 nemzetközi munka kiadási jogát tudja megvásárolni, ehhez konferenciákra jár és személyes kapcsolatok útján látja át, mit válogasson. Kelemen Pál új profillal is kísérletezik: – Megpróbálunk a könnyebben olvasható, esszészerű, ám nem kevésbé komplex szakkiadványok felé közeledni, amelyek olyan égető társadalmi kérdéseket tárgyalnak, mint például a klímaváltozás. Emiatt elkezdtem ökofilozófiai témájú könyvek jogait megvásárolni.
Balogh Endre szerint mindenkire igaz, aki a könyvkiadásban dolgozik, hogy ezt azért csinálja, mert szereti, és addig fogja csinálni, ameddig szereti: – Annyi mindennel lehet rendesebb pénzt keresni, és aki mégis irodalommal foglalkozik, az ezt a kis kalodát tölti meg önmagával! – mondta a prae.hu művészeti portál vezetője, aki idén átvehette az irodalmi, művészeti folyóiratok szerkesztőinek létrehozott Osvát Ernő-díjat.
Szilágyi Zsófia arra is rákérdezett, hogy vajon a kiadóknak kell-e ápolniuk személyes kapcsolataikat a szerzőkkel, vagy minden működik anélkül is: – Az egyik képzet szerint ti ott ültök a légkondis vagy jól fűtött irodáitokban és áramlanak hozzátok a szövegek, csak el kell döntenetek, hogy igen vagy nem. Ehhez képest mennyire alakítják a piacot a kiadók? A kiadói szakemberek szerint elsősorban a regényírók szeretnek elköteleződni valamelyik nagy kiadónál, amely aztán igyekszik megtartani a szerzőit. A Magvető akkor is törekszik erre, ha a szerzőknek időnként kevésbé sikerült műveken vezet útjuk a nagyobb művekhez.
Dávid Anna, a Magvető igazgatója arra is felhívta a figyelmet, hogy a vásárlóközönség nagyon sztárközpontú lett: – Mindig avatunk valakit, valaki túlnyeri magát, és lecsökken az a könyvmennyiség, amennyit a többiekből el lehet adni; ez senkinek sem jó.
A beszélgetésen Balogh Endre bemutatta Szkárosi Endre A másik egy című emlékiratát, amelyet a Prae kiadó jelentetett meg, Kelemen Pál pedig a Kijárat kiadó Száz év után című, Mészöly Miklósról szóló tanulmánykötetét ajánlotta a közönség figyelmébe, amelyet ugyancsak Szkárosi szövegei foglalnak keretbe.
Középen: Ilia Mihály Széchenyi-díjas irodalomtörténész, szerkesztő, az SZTE nyugalmazott tanára a konferencián. Fotó: Kovács-Jerney Ádám
Amíg nincs pénz, nincs új lapszám
A Szépírók Tavaszi Fesztivál második kerekasztal-beszélgetésén az irodalmi folyóiratok jelenlegi helyzetéről folyt diskurzus. Czinki Ferenc, a Szépírók Társasága elnöke tette fel kérdéseit a meghívottaknak; a Műút folyóirattól Jenei László, a Literától Nagy Gabriella és a Tiszatájtól Orcsik Roland osztotta meg gondolatait a jelenlévőkkel.
– A Litera nem tud meglenni támogatók nélkül – mondta Nagy Gabriella, és ezt a többi folyóirat részéről is meg tudta erősíteni Orcsik Roland és Jenei László.
A Műút folyóirat idén még nem jelent meg, ugyanis a 2007-es alapítástól kezdve alapelvük, hogy csak akkor jelenik meg lapszám, ha ki tudják fizetni a szerzőket. A Tiszatáj folyóiratnak is csak májusig van szerzői és szerkesztői honorra pénze.
– A Tiszatáj előfizetői jellemzően nem a fiatalok közül kerülnek ki. A fiatal szerzőink ragaszkodnak a printes formátumhoz, de egyébként ez a generáció a művészetet szereti ingyen fogyasztani – mondta Orcsik Roland.
Nagy Gabriella elmondta, a Litera.hu büszke arra, hogy 23 éve sikerül fennmaradniuk, mégpedig úgy, hogy a központi támogatások mellett minden szembejövő projektet megpályáznak, többnyire sikerrel.
A Műút folyóirat jelent már meg az adjukossze.hu segítségével, arra azonban figyelnek, hogy ha másik irodalmi lap indít támogatói kampányt, ne szervezzenek rá ők is egyet. – Addig, mint egy jó barát, csendben maradunk – mondta Jenei László. Nagy Gabriella szerint nem lehet így gondolkodni; mindig figyelni és elcsípni azt a pillanatot, amikor kampányolhatnak, azonban arra mindig figyelnek, hogy ne ugyanazon a módon csinálják, mint a másik lap. – Ötleteket nem akarunk lopkodni – tette hozzá.
A folyóiratszerkesztők kiemelték, mennyire fontos lenne, ha a város a kultúra mellé állna, és alapozna az egyetemre, amely egy kreatív bázis, hiszen sok kreatív energia találkozik itt.
A konferencián ezután az avantgárd intézményesíthetőségének kérdéséről (Sasvári Edit) és az 1970-es években zajlott montázsvita elméleti és történeti összefüggéseiról (Havasréti József) szólt előadás. Délután Esterházy Péter születésének 75. évfordulója alkalmából tartottak beszélgetést Radnóti Sándor és Németh Gábor részvételével.
Ladik Katalin: A költészet kitágításán dolgoztam
A fesztivál zárásaként este a Grand Caféban Ladik Katalin újvidéki költő-performerrel beszélgetett Kürti Emese, végül Ladik egy performance-ot és egy hangkölteményt is bemutatott.
Az avantgard költőnőnek már az első alkotói időszakában, az 1960-as évek elején megmutatkozott multimediális elképzelése a költészetről.
– A költészet kitágításán dolgoztam. A költő szenvedje meg a testével is, amit kitalált és leírt; első verseskötetem már tartalmazott hanglemez mellékletet, performance-forgatókönyveket és hangköltészetet is – mondta.
Ladik Katalint radikális költészete és újszerűsége miatt mítosz övezte. Saját bevallása szerint a magyarországi hivatalos kritikától a rendszerváltozásig csak bántást kapott, és nem volt jobb a jugoszláviai rendszer sem: 1975-ben úgy kirúgták ki a pártból, hogy 1970-ben egy performance-on „elkövetett" erkölcstelenségére hivatkoztak. A rendszerváltozás óta azonban számos díjat és elismerést kapott, vándorkiállításának megnyitóira az európai fővárosokba rendszeresen hívják performance-okat előadni. Korábban nem jelenhetett meg verseskötete sem, hiszen ő volt a „meztelen költőnő”; miután 1970-es, Budapesten előadott termékenységi performance-a éles kritikákat váltott ki.
– Ki kellett bírni, daccal is. Ez odáig vezetett, hogy tényleg radikálisan csináltam egy-két dolgot. Talán a vetkőzés is dacból történt: „na, ide lőjetek”. A bántások kihozták belőlem – mondta a költőnő.
Ladik Katalin a beszélgetésen elmondta, sosem volt példaképe, legfeljebb az izmusok: a szürrealizmus és a dadaizmus. Mikor avantgard alkotókat látott, örült, hogy más is csinálja: nem őket követte, ez egyszerűen benne volt a korszellemben.
Az 1960-as, 1970-es években szokatlan volt, hogy nőként saját alkotást ad elő. Ladik Katalin elmondása szerint sosem tudott alázatos feleség szerepben lenni; banki tisztviselői állását is otthagyta a költészetért. Női szerepéből költeményein keresztül is ki-kilép: az androgünitás foglalkoztatja; az angyaloknak állítólag nincs nemük, így az Angyalciklusban kifejeződik a nemtelenség, de a költőnő írt már állatok és növények helyzetéből is. Nőiségét emeli ki azonban költeményeiben, melyeket női magazinok szabásmintái segítségével alkotott meg.
– A szabásmintákat használtam, kicsit átalakítottam és zenei partitúraként olvastam. Odaálltam a kiállított művek elé, és leénekeltem őket – mondta Ladik.
A fesztivál során a Grand Caféban, Virág Zoltán moderálása mellett bemutatták Bozsik Péter Baráti tűz / Elterelő hadművelet című új könyvét, illetve Perovics Zoltán, Sándor Klára és Fodor Tamás a neoavantgardról beszélgettek.
Forrás: SZTEinfo / Panek Sándor – Balog Helga
A borítóképen: A Szépírók Tavaszi Fesztiválja az SZTE bölcsészkarán. Fotó: Kovács-Jerney Ádám
