Dr. habil. Szabó Csaba, az SZTE BTK Vallástudományi Tanszékének habilitált egyetemi docense 2025-ben elnyerte a Magyar Tudományos Akadémia Lendület Programjának támogatását - elsőként a szegedi bölcsészkarról. A program kiemelkedő fiatal tehetségek és kimagasló teljesítményű kutatók számára bíztosít forrást ahhoz, hogy olyan kutatócsoportot hozhassanak létre, amelyek jelentős eredményeket ígérnek - írja az MTA. Szabó Csaba "REMITHRA: Mithras arcai. Egy ókori kultusz tárgyi és kulturális öröksége Közép-Kelet-Európában" című pályázatával ötéves támogatást nyert, az MTA-SZTE Lendület Mithras Kutatócsoport az ősz folyamán kezdi el a munkát.
Szabó Csabával, a kutatócsoport vezetőjével beszélgettünk.
Hogyan zajlik a kiválasztási folyamat?
A kiválasztási folyamat háromlépcsős, a pályázat előkészítése általában több hónapig zajlik. Mi idén harmadjára pályáztunk, tehát ebben volt már gyakorlatunk, de hallottam olyat is, aki hatodik alkalommal indult. Elsőre nagyon keveseknek jön össze.
Az első fázisban külföldi szakemberek bírálják a pályázatot anonim módon. Ha itt egy olyan szám jön ki, amely már a kiváló projektek közé sorolja a pályázatot, akkor megy tovább a második fázisra, ahol a Lendület zsűrije, egy vegyes szakmai bizottság osztályozza a projektet. A rangsorolás után a végső döntést az MTA vezetőiből álló Lendület Bizottság hozza meg.
2-3 hét múlva kiértesítenek az eredményről, utána három héttel kapunk egy részletes szakmai bírálatot is. Ez egy 7-8 oldalas dokumentum, amiből kivehető, hogy a pályázatot tényleg szakemberek bírálják, részletekbe menően, tehát nem egy felületes kritikáról beszélünk. Ez segíteni tud a további években is, ha valakinek elsőre nem sikerül elnyernie a támogatást.
Mit tudhatunk a Mithras-vallásról, ami a nyertes pályázat témája?
Azzal kezdeném, hogy nem szoktuk vallásnak nevezni, mert a Római Birodalom egyetlen vallása a kereszténység lesz, Kr. u. 395 után, és habár ez egy nagy szakmai vita, nehéz kérdés, hogy egészen addig beszélhetünk-e vallásokról. Az ókori társadalom többistenhívő volt, ahol kultuszok léteztek, ezek egyik változata volt a Mithras-kultusz.
Ez egy beavatási szertartásra épülő misztérium-kultusz, amely 7 beavatási fokozaton át biztositotta a tagoknak a szellemi és vallási fejlődést egy-egy közösségben. Ezek kis, 20-30 fős közösségek voltak - olyanok, mint ma egy kisebb imaház -, amelyek házakban, házakból átalakított szentélyekben találkozgattak. Főleg városi környezetben voltak jellemzők, de azért volt néhány vidéki, útszéli vagy erdőben, sziklamélyedésben kialakított szentély is. Pannónia területén nagyon sok ilyen van, tehát ebből a szempontból is releváns a projekt – mert itthon, a múzeumaink tele vannak Mithras-emlékekkel.
Szabó Csaba egy Mithras-szentélynél
Mi adta az aktualitását a témának?
Az aktualitása a projektnek, hogy 2023 decemberében felfedeztek egy új Mithras-szentélyt Aquincumban, a mai Óbuda területén. Egy nagy beruházó ingatlanokat épített, és véletlenül bukkant rá a szentélyre, ami nagyon ritka, mert 40 évente kerül elő egy ilyen szentély. Összesen körülbelül 150 ismert az egész Római Birodalom területén, tehát azzal, hogy ma már Aquincumban hat szentély ismert, Óbuda a harmadik helyre került Európában Róma és Ostia után.
Ezekben a kisméretű, kettős pódiummal ellátott szentélyekben gyűltek össze a férfiak, ami már eleve furcsa, mert általában a politeista vallások inkluzívak voltak, tehát bárki csatlakozhatott a közösséghez. Hogy ez a kizárólagosság miért alakult így, nem tudjuk biztosan.
Úgy tűnik, már akkor is szükség volt férfikörökre...
Hát igen, ennek ugye nagyon sok modernkori analógiája van, például a szivartársaságok és az angol „Gentlemen’s Club”. Fontos adalék ehhez, hogy a kultusztagok jellemzően a katonaság és tisztviselők köréből, valamint a kereskedők közül kerültek ki, tehát olyan mobilis csoportokból, akik bejárták a birodalmat.
Nem tudjuk biztosan, de valószínűleg, hogy az idejüket ne csak a katonaság meg a szakma töltse ki, kellett egy ilyen, spirituális feltöltődésre és lelkiségre épülő közösség. Ezeknek a szentélyeknek egyedi kis belső világa, saját társadalma volt. Tehát ha te mondjuk a magánéletben vagy a katonai életben nem tudtál előre lépni, lehet, hogy annyira buzgó hívő voltál ott a kis közösségedben, hogy kárpótolhattad ezt. Ezt az is alátámasztja, hogy például nagyon sok felszabadított rabszolgát találunk ezekben a közösségekben, akik az átlagnál aktívabbak voltak.
Milyen módszertannal dolgoznak majd?
A kultusz tárgyi emlékei egy digitális adatbázisba kerülnek, amit a szegedi Klebelsberg Könyvtárral együtt építünk, majd ezeknek az adatoknak a vallástudományi, vallásszociológiai elemzése következik, ami a mi régiónkban eddig még nem történt meg: kik voltak a közösségek tagjai, milyen városokban, milyen településeken jöttek létre a szentélyek, hogyan viszonyul ez a kultusz a többi vallási mozgalomhoz a Római Birodalomban?
Amit még kutatni fogunk, az a recepciótörténet, mert ugyan Mithras kultuszának az V. században mifelénk már nyoma sincs, a reneszánsz korban újra felfedezik a mozgalmat, majd a XVIII-XIX. századtól még nagyobb figyelem vetül rá. A XIX. század közepén elindul a szakmai, tudományos érdeklődés is iránta. Hogy milyen közlemények jelentek meg Mithrasról a nemzetközi és magyar szakirodalomban, azt egy AI-alapú adatvizualizációs programmal, Péter Róberték AVOBMAT-projektjével együtt fogjuk megcsinálni.
És persze, nem a beruházóknak és innovátoroknak szól ez a projekt, de ebből egy jól hasznositható mintamodellt is készíthetünk, hogy hogyan tud együttműködni mondjuk egy régészeti csapat, egy bölcsészettudományi kutatócsoport és egy befektető. Nem mintha évente kerülne elő egy Mithras-szentély, de bárhol, bármilyen jellegű régészeti helyszín előkerül, annak a bemutatása vagy értékesítése, a közösségi régészeti és turisztikai hasznosíthatósága egy kihívás. Erre is fókuszál majd a kutatócsoport munkája, hisz a tudományos-ismeretterjesztés és társadalmi hasznosíthatóság kiemelten fontos része a projektnek.
Milyen eredmények várhatók az ötödik év végére?
Ígértünk legalább két monográfiát, egyet magyarul, egyet angolul, mert fontos, hogy a magyar szakirodalmat is gyarapítsuk, több szerkesztett kötetet, szaktanulmányt és fontos, hogy ismeretterjesztő cikkek is legyenek nagy számban. Fontos elvárás ugyanakkor, hogy public science, open science címen a nagyközönséghez is szóljunk, tehát lesz honlapunk, Facebook-oldalunk, YouTube-csatornánk és podcastünk is. És persze kötelező, hogy a nagyobb publikációk nyílt hozzáférésűek legyenek. Ezek mind azért nagyon fontosak, mert az öt év alatt valamikor pályáznunk kell egy ERC (European Research Council) pályázatra.
A cél az, hogy egy ilyen kutatócsoport, ha megalakul, aztán hosszú távon is működjön. Ennek sok formája van: van, ahol ez átalakul belső finanszírozásúvá, tehát a kar vagy az egyetem támogatja, van, aki elindul a Lendület Program haladó kategóriájában, és hát vannak olyan kutatócsoportok, amelyek önfenntartóak, tehát önkéntes alapon működnek. A leggrandiózusabb terv az ERC, amely által a kutatás átalakul egy európai szintű, nemzetközi projektté. Mi a Lendületre is úgy igyekeztünk összeállítani a pályázatot, hogy már megjelenjenek benne az ERC-alapkritériumok is.
Szabó Csaba egy Mithras-szentélynél
Milyen érzés volt az, amikor kinyitotta azt a levelet, amelyben az eredményről értesítették, főleg úgy, hogy Ön az első a szegedi bölcsészkaron, aki elnyerte a támogatást?
Nagyon hosszú ideig vártam, mert eddig jellemzően június közepén megjelent az eredmény, de idén csak a hónap végén küldték ki a hivatalos tájékoztatást. Addig minden nap többször frissítettem az e-mail-t, hogy mikor jön már. Pont egy Zoom-beszélgetés végén voltam délután, és akkor látom, hogy befut a levél. És most más volt a szöveg, mint az előző két évben! Örültünk, mindenkit felhívtam a csapatból, ünnepeltünk – hát, szóval, ez nagy dolog, mert 15 éve kutatom a témát, ez volt a BA szakdolgozatom, ez volt az MA szakdolgozatom, úgyhogy ez nagyon felemelő érzés. Meg persze, teher is, mert ugyan eddig is kaptam posztdoktori ösztöndíjakat, de nem volt csapatom. Most pedig tizenvalahány emberrel kell majd együtt dolgoznom öt éven át.
És ezt Önnek kell koordinálnia.
Igen. Ez olyan, mint egy startup, ahol különböző habitusú emberek, különböző szakmai háttérrel vannak jelen: van klasszika-filológus, nyelvész, epigráfus, régészek, valláskutatók, muzeológusok. Kihívás lesz ezt mind átlátni, de szerencsére van egy nagyon jó adminisztrátorunk is, aki például a költségvetésben tud segíteni, mert az egy teljesen más terület.
A másik, hogy ez egy pici tanszék, alig van diákunk, sajnos, és ez azért most az egységnek is ad egy kis motivációt. Sőt, én bízom abban is, hogy akár doktoranduszokat is bevonz majd a projekt.
Tehát a kollégáknak, a fiatal kutatóknak azt tanácsolnám, hogy ők is pályázzanak, merjenek pályázni! Szerintem fontos a kis tanszékeknek, hogy legyen egy ilyen kutatási irányvonal is. De persze, az oktatás is nagyon fontos: mi is igyekszünk a kutatás eredményeit majd az órákra is bevinni, szóval egy ilyen projekt szerintem a tanszék és a hallgatók életét is felpezsdíti egy kicsit – vagy lendületbe hozza őket, hogy stílusos legyek. Ötletes címadása volt ez az Akadémiának, mert szerintem tényleg lendületbe hoz a pályázat sok kutatót, intézetet, tanszéket.
Lengyel Nikolett / SZTE BTK
Fotók forrása: Szabó Csaba
Borítókép: Krizsán Dóra / SZTE BTK
