Mi a közös a filozófusban, irodalmárban, poptörténészben, művészettörténészben, régészben? – hogy mindannyian szerepeltek már az SZTE IKIKK Digitális Társadalom Kompetenciaközpont Kulturális Örökség és Digitális Társadalom kutatócsoport podcastjában – tudtuk meg Prof. Dr. Sándor Klárától. A Digitális Társadalom Kompetenciaközpont szakmai vezetője a beszélgetés elején röviden bemutatta az IKIKK-et, az egyetem legkiválóbb kutatásait összegyűjtő Interdiszciplináris Kutatásfejlesztési és Innovációs Kiválósági Központot, amely hat klaszterből épül fel. A klaszterek kompetenciaközpontokra és kutatócsoportokra tagozódnak.
- A humán klaszter elismertsége más intézményekhez képest kimagasló a Szegedi Tudományegyetemen, amely felismerte, hogy milyen nagy az érdeklődés a bölcsészek iránt. Ma már a nagy IT cégek is őket keresik. Programozni a mesterséges intelligencia is tud, de az emberi gondolkodás tanulmányozásához és felismeréséhez a humán oldalnak kell erősnek lennie – fogalmazott Prof. Dr. Sándor Klára, akitől megtudtuk, hogy a Kulturális örökség és digitális társadalom kutatócsoportjuk fontos célja – az alap- és alkalmazott kutatás mellett – a tudománynépszerűsítés. Kutatásaik egyik legfontosabb kérdése, hogy hogyan illeszthető be a globális digitalizálódás a kulturális evolúció folyamatába.
A Digitális Társadalom Kompetenciaközpont két évvel ezelőtti megalakulása óta idén decemberben már a második konferenciájukat tervezik, ezeken a Digitális Világ (DIVIL) elnevezésű konferenciákon a kompetenciaközponthoz tartozó kutatócsoportok tudományos eredményeit mutatják be. Az eredményeket azonban a nagyközönség számára is elérhetővé teszik, erre szolgál a Somogyi-könyvtárral közösen életre hívott rendezvénysorozat is, ahol havonta egyszer izgalmas előadásokat hallgathatnak az érdeklődők a digitális világ humán, jogi és gazdasági vonatkozásairól, kihívásairól a kompetenciaközpont munkájában részt vevő humán és társadalomtudományi kutatóközösségek szakembereitől.
Újszászi Ilona, Prof. Dr. Sándor Klára és Dr. Bencsik Orsolya
- A tudománynépszerűsítés másik fő csatornája az internet, egészen pontosan a Karuzel podcast, amelyben az eddigi 16 beszélgetés olyan kérdéseket boncolgatott, mint hogy alapjaiban más-e a digitális világ, mint minden korábbi, amit ismertünk, vagy csak új és még szokatlan? Van-e esélye a tudásnak, tudománynak, művészetnek a 21. században a popularizmus, a sarlatánság, az álhírek ellen? Milyen világban élünk majd 5, 10, 15 év múlva? – hallottuk Bencsik Orsolyától, aki tudománynépszerűsítő missziójuk célközönségét úgy határozta meg, hogy nemtől, kortól, foglalkozástól függetlenül bárki, aki élvezetes beszélgetéseket szeretne hallgatni szakbarbár kifejezések nélkül. Az előadók szeretnék, ha a közeljövőben sikerülne a középiskolai tanárokat is minél nagyobb számban a hallgatóság soraiban tudni.
Tanítható-e a tudománynépszerűsítés? – tette fel a kérdést Újszászi Ilona. Az előadók szerint részben biztosan. Ahhoz hasonlóan, hogy bárki megtanítható zongorázni, de attól nem lesz zongoraművész, szempontokat, alapismereteket lehet adni, de tehetséget nem – vannak, akik kiváló tudósok, de nehézkesebben adják át tudásukat, míg másoknak a tudománynépszerűsítés könnyebben megy. A beszélgetés résztvevői egyébként már csaknem tíz éve szerveznek tudomány- és kultúranépszerűsítő sorozatokat: ősszel a legújabb tudományos eredmények tematikus tárgyalása, tavasszal a kortárs irodalom áll fókuszban. Kiderült, többször volt már vendégük Csányi Vilmos etológus, akit Sándor Klára tudósként és tudománynépszerűsítőként is példaképének tekint.
A beszélgetés során arról is hallhattunk, hogyan hat vissza a tudomány művelésére az interdiszciplinaritás, s hogyan jelenik meg később a holisztikus megközelítés a tudománynépszerűsítésben: az például, hogy Attila hun fejedelem vélhetően valahol Szeged környékén élt, érdekli a régészeket, történészeket, irodalmárokat, néprajzosokat – a nagyközönségnek úgy kell az összegyűjtött tudást átadni, hogy minél sokoldalúbban értse meg a tudományos eredmények és a hagyomány viszonyát. Ezért a kutatócsoport csomópontokat jelöl ki Szeged és környéke kultúrájának bemutatására, egy másik példával: az alsóvárosi templom kapcsán többek között Mátyás király, a ferencesek, az ö-zés, a paprikatermesztés, a napsugaras házak és még sok minden más témája vetődik fel.
Tudománypolitikai kérdések is felmerültek a beszélgetésen. Az előadók szerint a mechanikus, a tudomány és a tudományágak sajátosságait figyelmen kívül hagyó „mérések” valójában a kutatás legnagyobb ellenségei. Ha nem a kutatói kíváncsiság a legfőbb motiváció, hanem a tudományos teljesítményt valójában nem mérő mutatók – sokszor cseles megoldásokat alkalmazó – teljesítése, az rövid távon sem vezet jóra, végső soron pedig megöli a tudományt. A beszélgetőtársak Karikó Katalin példáját is említették: ő az egyetlen olyan Nobel-díjas, akinek nem jelent meg cikke a Nature-ben és nem írt Q1-es cikkeket, mégis a legmagasabb szinten űzi a tudományt – mert a világra kíváncsi.
Forrás: u-szeged
Fotó és szöveg: Bobkó Anna
