Hogy nézett ki a felvételi? Mennyire volt nehéz?

Szabó Fruzsina: Első nap egy szabad asszociációs (bár talán nem ez a legpontosabb szó) műelemzés, és egy tapogatózós elbeszélgetés, másnap egy kurátori koncepció bemutatása volt a műsoron. A „nehéz” kifejezés szerintem elég terhelt, és nagyjából a sok tanulást, szivatós vizsgát értjük rajta, tehát ilyen nehéznek nem nevezném. De idő és energia igényesnek abszolút. Az első körben öt műalkotás egyikéről kellett egy elemző esszét írnunk, ahol Birkás Ákos és Nyíri Orsolya számomra ismert festményei helyett végül Kiyan Williams Szabadság szobrát választottam, ami St. Auby Tamás és Lorrensy alkotásához hasonlóan a szabadságszobor korrekciója. Még aznap sor került a második körös beszélgetésre, ahol elsősorban a szakdolgozatomról mesélhettem. A harmadik körre, másnapra, pedig azt a feladatot kaptuk, hogy a diploma kiállítás és a reggeli művek közül egyet-egyet válasszunk ki, és építsünk rá egy kurátori koncepciót.

Szabó Fruzsina

Magyar Míra: Első körben portfóliót kellett beadni, melynek tartalmaznia kellett motivációs levelet, szakmai önéletrajzot, szakmai érdeklődést bemutató dokumentációt (ez lehetett bármilyen általunk írt szöveg, akár több is) és az alapszakos szakdolgozat rövid tartalmi bemutatását. Ennek elbírálása után behívtak a második fordulóra, ami írásbeli műértelmezés volt. Négy kortárs műből kellett választani egyet és azt történelmi, kultúrtörténeti és művészeti kontextusokkal kapcsolatos gondolatok szerint elemezni egy oldalban. A fogalmazáshoz támpontot adott az, hogy művek címe, alkotója, keletkezési ideje és a kiállítás helye is meg volt adva. Az írásbeli napján még egy rövid szóbeli beszélgetésre is sor került, ahol a motivációt és a személyes érdeklődési területet mérték fel. Engem a gyakornoki programokról, az alapképzésről, a kedvenc művészettörténeti korszakomról és a szakdolgozatom témájáról kérdeztek. A harmadik forduló szakmai beszélgetés volt. A műértelmezésnél választható négy műből kellett egyet összekötni a diploma kiállításon szereplő alkotások egyikével, és kurátori koncepciót építeni köré. A szóbelin ezt kellett bemutatni, és a hozzá tartozó kérdésekre felelni.

Miről szólt a kurátori koncepciód?

Sz. F.: Az én koncepcióm Májer Viktória és Nyíri Orsolya alkotásain alapult, és azt firtatta, ami számomra a művekben is benne fogantatott, hogy hogyan nőnek velünk a lakásban az emlékeink, férnek el velünk a fantáziánk teremtményei. Gaston Bachelard ír a pszichés tartalmaink topográfiájáról A tér poétikája című művében, és a ház struktúrájára építi az elméleteit. Mivel generációk nőnek fel panelekben, úgy, hogy az óvodában még mindig inkább kertesházakat rajzolnak, érdekes kísérletnek tartanám újragondolni ezt a struktúrát, ahol nincs az ember fantáziájának se pincéje, se padlása.

M. M.: A koncepcióm a jelenből való kiábrándultság és a múlt megszépülése témaköre volt. Gondolatmenetem akörül forgott, hogy minden generációnak van olyan meghatározó, közös emléke, amire édes nosztalgiával gondol vissza. Ennek a kétoldalúságát is megemlítettem, hogy időben távolról és tágabb kontextusban értelmezve az emlékek más jelentést kaphatnak, és hogy a sokat hallott „régen minden jobb volt” kijelentés miért csak látszólagos.

Magyar Míra az idei Múzeumok Majálisán. (Fotó: Niko Fuska)

Miben látod a siker kulcsát? Miért választottak ki téged?

Sz. F.: Nagyon remélem, hogy kíváncsivá tettem Őket. Én azért jelentkeztem, mert szeretnék a tanszék oktatóitól tanulni, van, akitől kiemelten, és ha magamból indulok ki, ők is azokat választották ki, akiket szívesen tanítanának.

M. M.: Nyitottságban és szorgalomban látom a siker kulcsát. Azt, hogy miért választottak engem, nem tudom megítélni, mert nem kaptunk visszajelzést a felvételi feladatairól, így nem ismerem a tanárok gondolatait, észrevételeit a megoldásaimmal és a válaszaimmal kapcsolatban. Viszont előnynek tartom, hogy az alapképzést követő egy évet azzal töltöttem, hogy tapasztalatot gyűjtsek és rálátást szerezzek a kulturális szféra működésére. Ez idő alatt gyakornok voltam a HybridArt Management Kft-nél és a Molnár Ani Galériánál, jelenleg pedig a Róth Miksa Emlékház Gyűjtemény gyakornoka vagyok. A gyakornoki munkák tükrözhették az elkötelezettségemet.

Mennyiben nyújtott segítséget számodra a szabadbölcsészet alapszak és azon belül a művészettörténet specializáció?

Sz. F.: Hát, ez talán majd az első szemeszterekben derül ki, de szakszöveg olvasásban megedződtem Szegeden, és a filozófiai háttérnek hála nem csak tárgyközpontúan, hanem nagyobb látószögben is vizsgálgatom a művészet kérdéseit.

M. M.: Úgy gondolom, hogy a művészettörténet ismerete nélkülözhetetlen a kortárs művészet értelmezéséhez, és ezt az alaptudást biztosította a művészettörténet specializáció. Továbbá a szak megerősített abban, hogy valóban a művészet az elsődleges érdeklődési köröm.