Az Akadémia Alapszabálya szerint az MTA doktora címet az Akadémia annak ítélheti oda, aki tudományos fokozattal rendelkezik, az általa művelt tudományszakot a tudományos fokozat megszerzése óta is eredeti tudományos eredményekkel gyarapította, tudományszakának mértékadó hazai és nemzetközi tudományos körei előtt ismert és elismert, kiemelkedő tudományos kutatói munkásságot fejt ki, tudományos eredményeit doktori műben foglalja össze.

Freund Tamás, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke nyitóbeszédében úgy fogalmazott:

- Azzal, hogy a Magyar Tudományos Akadémia gondoskodik az MTA doktora címhez szükséges eljárásról, a kiválóságnak biztosít terepet. A cím az Önök tudományos életben elért teljesítményét és a magyar tudományos közösség elismerését igazolja. Méltán lehetünk büszkék erre a minősítési rendszerre, amely minden, jelentőségét csökkenteni szándékozó törekvés ellenére egyedülálló értéket képvisel. Függetlensége és szigorú, az egyes diszciplínák sajátosságait tiszteletben tartó tudományos követelményrendszere nemcsak Önök, tudósok számára, hanem az Önöket foglalkoztató egyetemek, kutatóintézetek számára is biztos referencia.

Az ünnepélyes átadón karunk öt oktatója vette át oklevelét: Józsa Krisztián, Kasza Péter, Kérchy Anna, Kiss Attila és Pusztai Bertalan. Az alábbiakban rövid bemutatkozásaik olvashatók.

Az ünnepségről részletes beszámoló az MTA honlapján található.

Józsa Krisztián akadémiai doktori értekezésének kutatásai az elsajátítási motiváció feltárására irányultak, s új, nemzetközi elismerését is kiváltó eredményekkel gazdagították a tématerületet. Eredményei azt igazolják, hogy a tanulási motívumok nem egyszerűsíthetők le külső és belső faktorokra. A szerző kialakította az elsajátítási motiváció magyar nyelvű terminológiáját, koherens fogalmi rendszerét. Megalapozta a tanulók több korosztályára kiterjesztett longitudinális vizsgálatát. Kutatási eredményei igazolták, hogy az óvodáskori elsajátítási motiváció vizsgálatával előjelezhetők az iskoláskori teljesítménykülönbségek. Az elsajátítási motiváció és a családi háttér kapcsolatának több szempontú elemzésével kimutatta, hogy a család társas-érzelmi jellemzői, nevelési sajátosságai meghatározóbbak lehetnek, mint a korábban vezető faktorként kezelt iskolázottság és szocioökonómiai státusz. Kiemelt tudományos értéket képviselnek azok az eszközfejlesztések, mérőeszközök, amelyek a tantárgyspecifikus mérésekben, az életkor-specifikus faktorok vizsgálatában, az elsajátítási motiváció digitalizált mérési eszközeinek kialakításában, fejlesztésében, iskolai alkalmazásában használhatók. Értekezése tudományos és társadalmi szempontból egyaránt fontos, mivel a gyakorlatban kevés figyelmet kiváltó elsajátítási motivációt új megvilágításba helyezi. Az elsajátítási motiváció radikálisan új értelmezési kerete hatással lehet az oktatási-nevelési gyakorlatra, a tudományos kutatásokban alkalmazott módszerekre s az iskolai mérési eljárások megújítására.

Kasza Péter akadémiai doktori értekezésében egy eddig kevéssé kutatott 16. századi bécsi történetírót emel be a kora újkori magyar kor- és köztörténet kánonjába. Wolfgang Lazius (1514–1565) I. Ferdinánd magánorvosa és udvari történetírója volt, hatrészesre tervezett munkájának 5. része saját korának eseményeit mondja el. A bizonyos részleteiben páratlan forrásértékkel bíró történeti mű alapján Buda 1541. évi török kézre kerülésének és az azt követő néhány év változó sikerrel vívott végvári küzdelmeinek fontos részletei tisztázhatók. Az elbeszélés bizonyos pontjait nem a történeti hűség határozza meg, hanem a bécsi udvari propaganda kialakításának és alátámasztásának az eljárásai válnak felismerhetővé belőlük. A mű befejezetlen maradt, a szerző azonban meggyőzően rendet vágott a fennmaradt különböző szerzői változatok sorában, így először sikerült a szerzői szándékot tükröző főszöveget megállapítania, amely a kritikai kiadás alapját adja. A latin szövegkiadás mutatványai mellé kiváló, gördülékeny magyar nyelvű fordítást készített, amelyet alapos magyarázó jegyzetek kísérnek. Feldolgozott forrásai (és általában az a latin történeti anyag, amivel foglalkozik) fordítás nélkül, eredetiben ma már nem találnák meg közönségüket, ezért munkája nem csupán hiánypótló, hanem egyúttal újabb távlatokat is nyit a kora újkori magyarországi historiográfiai kutatásokban.

Kérchy Anna akadémiai doktori értekezése nagy ívű, ambiciózus, hatalmas szakirodalmi hátteret megmozgató munka, mely a magyar tudományos diskurzusban egyértelműen hiánypótló. A dolgozat a teljes Carroll- (avagy Dodgson-) életmű értelmezésére vállalkozik, e változatos életmű egymástól függetlennek tűnő, de – mint a dolgozat rámutat – egymással igen szoros összefüggésben álló aspektusainak elemzésére és értékelésére, amibe beletartozik maga az életrajz, a recepció, az Alice-könyvek szöveg- és képvilága, Carroll/Dodgson fényképészete, bizonyos esszéinek elemzése, a magyar fordításokra való reflexió, illetve a carrolli életmű kortárs intermediális és intertextuális továbbélése. A lefegyverző tárgyismerettel és rengeteg invencióval megírt értekezés kérdésfelvetéseinek módja miatt is innovatív, valamint a vizsgálódásba bevont olyan egyéb kérdések okán, mint a jelentés és jelentéstelenség játéka, a gyermekirodalom és gyermekiség kérdései vagy a nyelvi közlések politikai aspektusai. A szöveg mesterien bánik a viktoriánus közeg kulturális anyagával is, a disszertáció írójának igen sokrétű és mély tudása van a kor mindennapi diszkurzusáról, a kultúra különböző rétegeinek működéséről, és mindezt hatékonyan mozgatja annak érdekében, hogy minél teljesebben feltáruljon a carrolli/dodgsoni világ jelentésrétegeinek gazdagsága.

Kiss Attila akadémiai doktori értekezésének célja, hogy a kora modern angol drámairodalom magyar kánonjába beemelje Shakespeare művei mellé Shakespeare kortársainak (mint például Middleton vagy Marston) jelentős műveit. Ezen általános célon belül azt kívánja elérni, hogy egy tüzetes elméleti alapvetés segítségével a választott drámai színművek értelmezési horizontját tágítsa azzal, hogy visszahelyezi őket abba a kulturális közegbe, amelyben születtek, és amelyben megnyilvánultak. Ebben az összefüggésben pedig amellett érvel, hogy a drámákat a kora modern emblematikus színház szemiotikai közegén belül vizsgálva a testek színpadi feltárása, csonkítása, boncolása valójában azt a célt (is) szolgálta, hogy megjelenítse a színház adott eszközkészletével a kor teológiai, filozófiai kétségeit a születőben lévő szubjektumot illetően. A kora modern kontextus feltérképezését azzal gazdagítja, hogy a test feltárulkozásának kora modern jelenségét a posztmodern anatómiai érdeklődése felől is szemléli, és párhuzamba állítja a két szempontrendszert. Kiss Attila az anatómiai testreprezentáció fogalmának kidolgozásával meggyőzően bizonyítja a kapcsolatot a kora modern emblematikus színház, a posztmodern gondolkodás, valamint magyar színházi előadások között. Ezáltal pedig a szakirodalom számos eddigi felismerését új összefüggésekbe és kontextusokba helyezi, amivel a téma számára új perspektívákat is megnyit.

Pusztai Bertalan akadémiai doktori értekezésében a kultúra és a turizmus kölcsönhatását értelmezve arra kereste a választ, hogy mi történik a lokális identitásokkal a késői modern globalizmus korában. A néprajzi és antropológiai kutatások nemzetközi szinten is kiemelkedő kutatójaként immár két évtizede foglalkozik olyan, nagyobb tömegeket megmozgató események, rendezvények, fesztiválok vizsgálatával, amelyek kisvárosi vagy falusi környezetben zajlanak le. Kutatásai, amelyek összehasonlító jellegűek, imponáló empirikus alapokra épülnek: hazai, valamint finnországi és skóciai néprajzi terepmunka alapozta meg a következtetéseit, részt vevő megfigyelések és interjúk szolgáltatták ismereteinek primer forrásanyagát, s az ezek alapján létrehozott adatbázisok biztos alapot jelentettek a vizsgálat számára. A leírt jelenségeket komoly elméleti tájékozottsággal és igényességgel értelmezte. Az interdiszciplinaritás jegyében olyan területeket vont be a néprajz, illetve a kulturális antropológia módszertanába, mint a turizmuselmélet, a médiatudomány, a kommunikációelmélet, a társadalom- és gazdaságföldrajz. Munkája jelentős hozzájárulás a mikro- és makroszintű, egymással kölcsönhatásban végbemenő társadalmi és kulturális folyamatok kutatásához.

Forrás, fotók: mta.hu