Fájdalommal tudatjuk, hogy Szkárosi Endre, költő, műfordító, performanszművész, irodalomtörténész, egyetemi tanár életének 70. évében elhunyt. A Szépírók Társaságának egykori elnöke, az Artpool Művészetkutató Központ alapítványi kuratóriumának elnöke, a Mészöly Miklós Egyesület ügyvezető alelnöke, az Artisjus vezetőségi tagja, számos irodalmi díjjal kitüntetett művész, irodalomszervező 1984-től 1996-ig volt karunk Olasz Nyelvi és Irodalmi Tanszékének oktatója. Emlékét szívünkben őrizzük.
"1990 ősze. Első éves magyar-olasz szakos, megszeppent bölcsészhallgató voltam a JATE-n. Kint eső. Az Aula Magna-ban vagyunk vagy tizenöten, ennyi olasz szakos hallgató volt akkoriban. Belép egy élénk vöröshajú, mindenen áthatóló tekintetű, izgalmas fickó. A mai óra: futurizmus. És artikulátlanul üvölt egyet. Aztán mintha mi sem történt volna, végtelenül nyugodt hangon elkezdi olvasni a lapokra írt jegyzeteit, és ahogy elfogy a lapról a szöveg, a lapot egyszerűen elhajítja. Összevissza dobálja a teremben a jegyzeteit, és a fonott copfban összefogott hosszú haja ostorként legyint egyet a repülő papírlapok felé. És közben kikacsint ránk, fürkészi a meglepetéstől merevre fagyott diákhallgatóságot, hogy vajon értjük-e a helyzetből való kibeszélést. Értettük. És az összekacsintás barátsággá alakult. Az egyik legjobb tanárom volt, aki sohasem a tananyagot tanította. Jobb volt addig a világ, amíg ő is benne volt." Pálmai Nóra
Fotó: Hamarits Zsolt
Ragyogás
meghal az idő
ha elmegyek
ragyogás
ha nincs idő
meghal a tér
ha szétzuhan
szárnyalás
ha nincsen tér
meghal a szemem
ha elszálltam
na gyerünk már
pokolra velem
ott nincs idő
ott nincsen tér
ott nincsen fény
csak ragyogás
Bright
time has died
since I went by
it’s so bright
without time
space has died
since it fell apart
it’s so great
without space
my eyes have died
once I was high
come on, well,
take me, take me to hell
there’s no time
there’s no space
there’s no light
it’s so bright
Szkárosi Endre
Merülő Monró
Magyar Műhely Kiadó, 2007.