Dr. Szász Gézát, az SZTE BTK Francia Tanszékének egyetemi docensét az Akadémiai Pálmarend lovagi fokozata utáni magasabb kitüntetéssel, a tiszti fokozattal tüntette ki Franciaország nagykövete, február 4-én. A laudációt követő válaszában Dr. Szász Géza megemlékezett a Francia Tanszék két legendás professzoráról, a 2021 nyarán elhunyt Pálfy Miklósról és a 2022 januárjában elhunyt Penke Olgáról is.
Az Akadémiai Pálmarend egészen Napóleon koráig nyúlik vissza. A francia császár a kitüntetést azok munkájának elismeréseként alapította, akik kiemelkedő mértékben járulnak hozzá a francia nyelv és kultúra terjesztéséhez. Dr. Szász Géza elsődleges kutatási területe a francia-magyar összehasonlító művelődéstörténet. Kiemelten foglalkozik az utazási irodalom és általában az útleírás kérdéskörével, illetve a magyar-francia kapcsolatok (országkép, kulturális és szellemi jelenségek és azok hatása) történetének vizsgálatával. Emellett több publikációjában foglalkozik Franciaország középkori és újkori történelmével is. (http://fr.u-szeged.hu/)
A díjat francia és külföldi állampolgárok is megkaphatják, s három fokozatban részesülhetnek: a lovagi, a tiszti és a parancsnoki fokozatban. A Francia Tanszék több munkatársa is elnyerte már a rangos kitüntetést.
Az elismeréshez ezúton is gratulálunk!
Dr. Szász Géza válasza teljes terjedelmében itt olvasható:
„Tisztelt Nagykövet Asszony! Tisztelt Tanácsos Úr! Tisztelt Attasé Asszony! Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Kedves Kollégák! Kedves barátaim!
Hatalmas megtiszteltetés számomra ez a kitüntetés. Köszönet illeti érte mindenekelőtt Franciaország kormányát és annak magyarországi képviselőit. Hallgatóként és oktató-kutatóként nagyon sok támogatást kaptam Franciaországtól, s magyar-francia doktori együttműködés keretében készített értekezés szerzőjeként büszkeséggel tölt el, hogy többször is a francia kormány ösztöndíjasa lehettem. Franciaország mintegy fogadott hazámnak számít, s ennek értékét még jobban emeli az, hogy sosem várta el tőlem szülőföldem háttérbe szorítását.
A maihoz hasonló kivételes napokon óhatatlanul is emlékek tolulnak fel, s az ember kissé elmereng azon, hol is tart pályáján. Érzelmek törnek rá, néha talán túlságosan is. Mindez természetesen jóleső érzés, hiszen három évtizednyi, teljes egészében a francia nyelv, a francia és a frankofón kultúra terjesztésének, illetve a magyar-francia kapcsolatok történetének szentelt tanári munka után itt, ebben a közegben lenni igazi öröm.
Ehhez az örömhöz azonban most szomorúság vegyül. Bő tíz évvel ezelőtt Szegeden egy a frankofónia barátaival (s így az én barátaimmal) megtöltött teremben vehettem át e kitüntetés lovagi fokozatát. Fájdalmas arra gondolni, hogy azóta a magyarországi frankofón közösséget több súlyos veszteség érte. Elsőként Bácskainé Fazekas Márta, alma materem, a szentesi Horváth Mihály Gimnázium korábbi igazgatója hagyott itt bennünket, s őt követte hamarosan Szabics Imre, az ELTE Francia Tanszékének professzora (szintén egykori szentesi diák) és Tegyey Gabriella, a debreceni tanszék vezetője. 2021-ben Pálfy Miklós, a jelenleg is használt francia-magyar szótár szerzője hunyt el, aki – Szabics Imréhez hasonlóan – igazi öreg cimborám, kedves barátom volt. Ma pedig mélyen lesújtva állok itt, hiszen még nagyon friss Penke Olga halálhíre.
Kollégáink, barátaink, mestereink elhunytával az Akadémiai Pálmarend is elvesztette több kiváló magyar tagját. Engedjék meg, hogy kitüntetésemet az ő emléküknek ajánljam – s kiváltképp Penke Olga emlékének. Abban a megtiszteltetésben részesültem, hogy előbb hallgatója, majd kollégája és barátja lehettem. A francia-magyar felvilágosodás kiváló szakembereként vállalta PhD-értekezésem témavezetését, s megtanított arra is, miként álljon helyt az ember tanárként és vezetőként. E nehéz időkben az vigasztal, hogy emberi és tudósi életműve fennmarad, s emléke a szívünkben él tovább.
Az Akadémiai Pálmarend tiszti fokozatával rendelkező személy akár azt is gondolhatja, hogy valamely (vagy akár több) területen kiemelkedő teljesítményt nyújtott. Noha ezt kizárni álszerénység lenne, a kérdés megválaszolása nem az én tisztem. Ha bármit is elértem, az csakis azért volt lehetséges, mert mindig álltak mellettem mások is. Elsősorban a feleségem; de nagyon sok támogatást kaptam tanáraimtól az általános iskola alsó tagozatától egészen az egyetemig, és munkatársaimtól is, akik közül többen barátságukba fogadtak. Szívből köszönöm segítségüket; a ma átadott kitüntetés nekik is szól.
Még egyszer köszönöm a Francia Köztársaság, a budapesti francia nagykövetség és a Francia Intézet támogatását. Őszintén hiszek a francia-magyar együttműködésben, az európaiságban és a népek barátságában.
Szeged-Budapest, 2022. február 4.
Szász Géza”
Forrás: SZTE BTK Francia Tanszék honlapja http://fr.u-szeged.hu/