Juhász Antal emlékére

Életének 86. évében, 2020. december 9-én elhunyt Juhász Antal néprajzkutató, nyugalmazott egyetemi tanár, az SZTE BTK Néprajzi és Kulturális Antropológiai Tanszékének volt oktatója és vezetője, a szegedi Móra Ferenc Múzeum egykori tudományos igazgatóhelyettese, több mint 30 éven át munkatársa, a magyar néprajztudomány elismert és meghatározó tudósa.

Szegeden született 1935. augusztus 8-án. A Radnóti Miklós Gimnáziumban érettségizett, majd a szegedi egyetem magyar és történelem szakán tanult (1953–1957) és szerzett tanári oklevelet. 1957-ben a Móra Ferenc Múzeum néprajzos-muzeológus munkatársaként kezdte pályáját. Néprajzi érdeklődését nagyban meghatározta Bálint Sándor, akinél Régi vízi élet és kihalt szegedi faiparágak című dolgozatával 1961-ben egyetemi doktori fokozatát is szerezte.

Kutatásai középpontjában az anyagi kultúra és a társadalom történeti és néprajzi vizsgálata állt, földrajzilag pedig elsősorban a Dél-Alföld, a szegedi nagytáj (ide értve a határon túli bácskai és bánsági területeket is) jelentette szakmai munkájának határait. A Móra Ferenc Múzeumban eltöltött több mint három évtized (1957–1991) rendkívül termékeny időszak volt életében, amit állandó és időszaki kiállítások rendezése, az intézmény néprajzi gyűjteményének folyamatos gyarapítása fémjelzett. A szabadtéri néprajzi muzeológia területén országos viszonylatban is kiemelkedő teljesítménye az Ópusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékpark néprajzi falujának megtervezése és megvalósítása, amely a Dél-Alföld mezővárosi és tanyai építészetének jellegzetességeit mutatja be. Juhász Antal szakmai tevékenységének lokális elkötelezettségét számos dél-alföldi helytörténeti-néprajzi monográfia, tanulmánykötet mutatja, melyek szerkesztőjeként és különböző tematikus fejezetek szerzőjeként jegyezzük nevét. Történeti és összehasonlító szemléletű, értelmező és szintetizáló igényű fejezeteket írt tudományszakunk alapvető kézikönyve, a nyolckötetes „Magyar néprajz” Életmód és Kézművesség kötetiben.

„1991. július 1-én nagy fordulat következett be Juhász Antal életében. Kinevezték a József Attila Tudományegyetem Néprajzi Tanszékére tanszékvezető docensnek. 1995-ben debreceni magántanári habilitációja után az egyetemi tanári címet is megkapta. Miként egyik beszélgetésünk során fogalmazta: muzeológus pályája vége felé élete nagy ajándékaként, vagy ha úgy tetszik, valamiféle ráadásként szállt rá az egyetemi tanárság” – írja a Dél-Alföld etnográfusát 65. születésnapján köszöntő pályatárs, Bárth János. Egyetemi munkálkodásának kezdetén Bellon Tiborral és Barna Gáborral újjászervezték a szegedi néprajzi oktatást, így 1992-ben specializáció formájában, majd mellék-, aztán főszakként megindult a diplomát adó szakos képzés a néprajz szegedi műhelyében. A logikusan felépített tematikus tantermi órák mellett Juhász Antal nagy fontosságot tulajdonított a szakmai tanulmányutaknak, tanulmányi kirándulásoknak, illetve a néprajzi terepmunkának: hallgatóival főként az általa már jól ismert és folyamatosan vizsgált dél-alföldi és határon túli régiót járta be. Önálló kutatásokra serkentette a tehetséges diákokat, s az eredmények bemutatásának is teret adott: egyrészt a Szegedi Akadémiai Bizottság Néprajzi Munkabizottsága – melynek hosszú ideig elnöke volt – fiatal kutatóknak szóló konferenciáin, másrészt pedig az általa 1997-ben elindított Táj és népi kultúra című tanszéki kiadványsorozat kötetiben. 1998-ig vezette a tanszéket, de professzorként tovább tanított. Nyugdíjba vonulását követően is aktív maradt a tudományos életben, s egy-egy kurzus megtartását is szívesen vállalta. Egymást követően jelentek meg tanulmányai, könyvei, legutóbb 85. születésnapja alkalmából a Nap Kiadó gondozásában A szegedi nagytáj és szomszédai című gyűjteményes kötete.

Tanítványai alapos szakmai, módszertani ismeretekkel, a néprajzban elengedhetetlen tereptapasztalattal felvértezve ma az ország számos múzeumában, közművelődési, oktatási intézményekben, kutatóhelyeken végzik munkájukat: nemzeti és helyi értékeink, kulturális örökségünk feltárását, védelmét, továbbadását, bemutatását.

Hálával, köszönettel és szeretettel őrizzük emlékét! Nyugodjon békében!

Mód László – Simon András

SZTE BTK Néprajzi és Kulturális Antropológiai Tanszék