Az előadásban az igei implicit alanyi és tárgyi argumentumok előfordulásának lehetőségeit és azonosításának módjait vizsgálom a magyar nyelvhasználatban különböző adatforrásokból származó adatokra támaszkodva. Megmutatom, hogy a magyar igék implicit argumentumokkal való használatát csak egy olyan komplex keretben lehet leírni és magyarázni, amely feltételezi a nyelvtani és a pragmatikai tényezők szoros együttműködését. A magyarban az alábbi három módon fordulhatnak elő implicit argumentumok:

(A) Az ige lexikai-szemantikai reprezentációjának valamely eleme engedélyezi az ige argumentumának lexikailag realizálatlan előfordulását a kognitív relevancia elvével összhangban.

(B) A megnyilatkozás – amelyben az implicit argumentum előfordul – többi része, azaz a közvetlen megnyilatkozáskontextus (beleértve a megnyilatkozás grammatikai és enciklopédikus tulajdonságait) a kognitív relevanciaelvvel összhangban lévő tipikus interpretációt eredményez.

(C) Az implicit argumentum közvetlen kontextusának a kiterjesztése releváns interpretációhoz vezet.

Az egyes módok részletes elemzése után felállítom a magyar igék tipológiáját implicit argumentumokkal való előfordulásuk alapján, valamint feltárom az implicit argumentumok használatának engedélyezését motiváló és azonosításának mechanizmusait vezérlő pragmatikai tényezőket.